Hogyan reagál az amerikai oktatási rendszer az AI gyors terjedésére? Hogyan érinti ez a reakció a többi országot? Milyen hozzáállást kellene választani a diákoknak, tanároknak és szülőknek? A válaszok egy része meghökkentett, más része kissé megijesztett, viszont ami a legérdekesebb: többségük valódi kíváncsisággal töltött el.
OpenAI GPT 3.5: Amikor Minden Megváltozott
Az amerikai K-12 intézmények – az óvodától a 12. osztályig terjedő oktatási évek – nem igazán tudnak bekacsintani az AI világába, különösen a pandémia után. Se pénz, se posztó.
A felsőoktatási intézmények azonban egyre inkább nyitottak az AI befogadására és hasznosítására. A 2022. decemberi OpenAI GPT 3.5 kiadása után a legmeghatározóbb reakciónak az alábbi három bizonyult:
Munkahelyi félelem, különös tekintettel pozíciónk biztonságra és az AI-val kapcsolatos potenciális jogi következményekre – például: használhatom a ChatGPT-t a munkámban, vagy kirúgnak érte?
A vállalatokban szinte azonnal megindult a kísérletezés – fókuszálva a költségcsökkentésre és hatékonyság növelésére. Néhány hete a Tesla több mint 20.000 alkalmazottját bocsátotta el. Elon Musk ennek kapcsán azt nyilatkozta, a cégóriás jelenleg „több mint 10%-kal csökkenti összdolgozóinak számát”.
Az oktatásban is gyorsan felmerül az AI bevetése, különösen a hatékonyságnövelés kapcsán. Az L&D területe (tanulás és fejlesztés) a tanulási élmény optimalizálásában fedezte fel az új technológia előnyeit. De mit is jelent ez? Például azt, hogy az egy kaptafára, több százezer dollárból készülő online kurzusok többsége, lássuk be, haszontalan és általában alig vonzanak diákokat. Az online kurzusok, az AI filmes és videós alkalmazása és legfőképp: az AI mint interaktív coach vagy mentor nagyban felélénkíthetné a kurzusokat, miközben költséget is csökkentene. Más kérdés, hogy a diákok mennyire szeretnék, hogy egy AI-avatár coachingolja őket – de erről kicsit később.
Napjainkban az USA felsőoktatási intézményei egyre kevésbé tekintenek az AI-ra mint közvetlen integritásbeli fenyegetésre.
Ehelyett igyekeznek kihasználni a technológiában rejlő lehetőséget. Gombaként gyarapodnak az AI hatékonyságnövekedésére vonatkozó kísérletek és intézményi szabályozások. Egyre több professzor alkalmaz AI-t co-pilotként vagy asszisztensként, különösen az adminisztratív feladatok elvégzésére és kreatív ötletelésre.
Az AI-avatárok már a katedrán vannak?
A ChatGPT térhódítása egyre nagyobb riadalmat keltett a tanárok körében, azt gondolom, nem csak Amerikában. Azonban az első AI-oktatókkal való kísérletek meglepően régre nyúlnak vissza.
Történt egyszer, több mint évtizeddel ezelőtt, hogy a Georgia Tech Egyetem professzora, Ashok K. Goel új tanársegédet kapott, vagyis alkalmazott, vagyis hát épített. Ugyanis a tanárségedje, bizonyos Jill Watson valójában az egyetemi oktatás egyik első AI-botja volt.
Gold professzor kísérlete diákjai tudomása nélkül zajlott és meggyőzően bizonyította az AI-bot képességeit, mind a pedagógusok támogatását, mind pedig az általános tanulmányi eredményeket illetően. Gold diákjai csak akkor fedezték fel Jill nem éppen emberi mivoltát, amikor rájöttek: Jill sosem alszik. A hajnali kettőkor elküldött e-mailjeikre is azonnal készségesen és gyanúsan bőbeszédűen válaszolt.
Habár az eredmények ígéretesek voltak, a diákok igencsak sérelmezték az AI-tanársegéd alkalmazását. Voltak akik dühösek lettek, mások egyszerűen elveszítették bizalmukat az asszisztens munkájában és az általa szolgáltatott információ hitelességében.
Napjainkban az első élőben streamelt AI-videókurzusokat illetően – ezeket a kurzusokat nem valódi emberek, hanem tanáravatárok tartják – a skálázhatóság, a könnyű fordíthatóság és a gyors kurzusfrissítés előnyei mellett a diákok többségében ugyanazokat a negatív válaszreakciókat adják, mint tíz évvel ezelőtt.
Az AI-tudatos gyerekeké a jövő?
A szakértők egyetértenek, a válasz: igen. A Világgazdasági Fórum egy friss kutatása az AI-tudatosságot mint kritikus fontosságú készséget emeli ki, már ami a jövőbeli munkaerőpiaci elvárásokat illeti.
Dr. Hardman egyetért: „A jövő generációjának felkészültsége érdekében tanácsos lenne, hogy a szülők és pedagógusok segítsék és bátorítsák a gyerekeket, ami az AI-t illeti. Fontos lenne, hogy a gyerekek meg tudják érteni az AI működését, interakcióba tudjanak vele lépni és minden esetben felül tudják bírálni a kapott eredményeket. A technológia közel sem 100%-ig megbízható.”
„Egy 15 perces TikTok-mentes idősávban egy nagy családi ChatGPT-kurzus mindenki javát szolgálná. A családok együtt indulhatnak el az AI-tanulás útján” – teszi hozzá Shove.
A korai AI-ismeret segítheti a gyerekeket a technológiai alkalmazkodásban, és új karrierlehetőségeket nyithat meg számukra életük későbbi szakaszában. Egy érdekes paradoxon azért ennek kapcsán – mint a legtöbb AI-val kapcsolatos témában – felmerül: ha a gyerek a fogalmazását vagy a dolgozatát AI segítséggel írja, akkor jelenleg az iskolák többsége szerint ő „csal”. Viszont a későbbiekben alapvető követelmény lesz felé a magas fokú AI-ismeret. Azt hiszem, itt jelenik meg az oktatási rendszer szabályozásának és a szülő hozzáállásának fontossága: de senki sem állítja, hogy könnyű lesz megtalálni a megfelelő balanszot.
Röviden összefoglalva, az AI-forradalom az oktatásban is megállíthatatlan – a fogkrémet már amúgy sem lehet visszagyömöszölni a tubusba. Miközben az új technológiák átformálják a tanulási tereket, rendszereket és módszereket, az oktatóknak, tanároknak és szülőknek fel kell ismerniük a benne rejlő lehetőségeket. S mindezt úgy, hogy a humán kommunikáció, a közösségek és szociális kapcsolatok nem sínylik meg a folyamatot. Következetes oktatási szabályozással, új tréningprogramokkal, a kritikus gondolkodás szorgalmazásával azonban az AI rövid időn belül hatékony és megbízható co-pilot lehet az oktatási életben és azon kívül is. Vagy vissza a leigázós elmélethez? Na, de akkor meg úgyis mindegy, nem?
Fotó: Getty Images Szerző: Endre Dóra