Amikor egy kapcsolat véget ér, vagy nem megy jól, természetes, hogy elgondolkodunk azon, hogy voltak-e intő jelek – vagy red flagek – arra vonatkozóan, hogy a párunk nem volt megfelelő partner. Biztosan sokunkkal előfordult már, hogy eleinte elájultunk valakitől, de aztán rájöttünk, hogy a rózsaszín köd bizony megszépít néhány jellemvonást.
A randizási és párkapcsolati dilemmák aknamezején navigálunk, és egy égető kérdésre keressük a választ: mégis hogyan lehet az, hogy észrevesszük a figyelmeztető jeleket, de mégis képesek vagyunk szemet hunyni ezek fölött, még akkor is, ha sérülünk a kapcsolatban?
Mi az a red flag?
Mi az a red flag?
A red flag angol nyelvű kifejezés, szó szerinti jelentése piros zászló. A kifejezés a Formula-1 versenyekből származik, ahol piros zászlóval jelzik, hogy a pályán olyan rosszak a körülmények, hogy le kell állítani a versenyt.
Ezen a szálon elindulva került be a köznyelvbe a red flag is, amely vészjósló, intő jel értelmében használandó. Ez leginkább emberi viselkedésekre vonatkozik, például ha valaki erőszakos, manipulatív vagy agresszív, akkor az bizony hatalmas red flag.
Meglepő módon sok ember számára a partnerük problémás viselkedése nem kongatja meg azonnal a vészharangokat. A birtoklási vágy akkor tűnik romantikusnak, ha elkötelezettségként értelmezhető. A féltékenység aranyosnak tűnik, ha vágynak is látszik. Akár van rózsaszín lencsés szemüvegünk, akár nincs, nehéz ezeket a tulajdonságokat diszfunkcionális viselkedésmintaként kontextusba helyezni, amikor úgy tűnik, hogy racionális, sőt proszociális okok állnak mögöttük.
Mindannyiunknak megvan a saját mértékegysége arra vonatkozóan, hogy hol húzzuk meg a határt a jó és a rossz között. Ez mindenki esetében más és más, ugyanis elvárásaink és igényeink különböznek. Ezek nem tárgyalható vagy alkudozható értékek, mivel segítenek nekünk abban, hogy eligazodjunk az emberek között, és olyan emberekkel vegyük körbe magunk, akiknek szeretünk a társaságában lenni.
Valószínűleg senki sem keres eleve olyan kapcsolatot, ahol a másik fél problémásnak bizonyul. Lehetséges, hogy túl sok enemies to lovers sztorit ismerünk, ahol romantizálják a felek problémáit és stigmatizálják a bántalmazó viselkedést.
Az enemies to lovers (ellenségekből szeretők) egy gyakran használt trópus, amelyben két karakter eleinte egymás ellensége, de végül romantikus kapcsolatba kerülnek. Népszerű példa erre a Büszkeség és balítélet című könyv (film is) vagy a Míg a jackpot el nem választ című film. Létezik egy másik népszerű trópus, a rivals to lovers (riválisokból szeretők), ahol a két fél egy oldalon áll, tehát nem ellenségek, csak nem kedvelik egymást. A Gyűlölök és szeretek vagy a Kellékfeleség című filmek is ezt a trópust használják.
Miért maradunk egy kapcsolatban, ha az nem jó nekünk?
Az emberek általában eltökéltek abban, hogy együtt maradjanak, mert az elköteleződés minden emberi kapcsolat alapvető része. Ez a társadalmi norma lehet laza vagy szigorú attól függően, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, de általában az emberek nem azzal a szándékkal alakítják ki a kapcsolatokat, hogy aztán hamar megszakítsák azokat.
Miért maradunk egy kapcsolatban, ha az nem jó nekünk?
Ezzel magyarázható az, hogy a red flagek nem jelentenek azonnali veszélyt, egy jelzést arra, hogy ideje elbúcsúznunk partnerünktől. A red flagek összetettségében való navigálás azonban az optimizmus és a pragmatizmus közötti kényes egyensúlyt igényli. Miközben természetes, hogy a szerelem nevében el akarunk nézni a hibák felett, ugyanilyen fontos felismerni, hogy egy intő jel mikor válik apró furcsaságból komoly aggodalommá. Elvégre egy kapcsolatnak az öröm és a beteljesülés forrásának kell lennie, nem pedig figyelmeztető jelekkel tarkított csatatérnek.
Milyen red flagekre kell figyelnünk?
A red flagek általában partnerünk viselkedésével, személyiségjegyeivel, meggyőződésével és értékrendjével kapcsolatos aggályok nyomán lesznek szembetűnőek (ha számunkra elsőre nem is, szüleinknél és barátainknál biztosan azonnal megkondul néhány vészharang).
@dustinpoynter THE ENDING IS ALARMING 🚩🚩 🎥 @Jen #prank #relationships #viral
Továbbá felmerülhetnek bántó kapcsolati dinamikák: aggodalmaink fakadhatnak abból is, hogy milyen módon érintkezünk partnerünkkel. Hogyha az illető gyakran okoz fájdalmat érintésével, akkor az agyunk valószínűleg rátenyerel a nagy piros gombra, amely a veszélyt jelzi.
Partnerünk viselkedésében lehetnek kevésbé egyértelmű red flagek. Ilyenkor saját magunkat kell megvizsgálnunk. Milyen érzelmi és fizikai elváltozások történtek bennünk, mióta kapcsolatban vagyunk? Hogyan hat mentális és/vagy fizikai egészségünkre az együtt töltött idő. Érdemes saját jelzéseinkre is fókuszálnunk és hallgatnunk ösztöneinkre, ha azok azt jelzik, hogy valami nem oké.
Néhány gyakori red flag
- Képtelenség a konfliktusok megoldására. Ismétlődő vitáitok vannak, amelyek soha nem oldódnak meg, a partnerünk nem hajlandó megbeszélni bizonyos kérdéseket, vagy nem hajlandó tudomásul venni aggodalmainkat.
- Irányító viselkedés vagy a bizalom hiánya. Például a partnerünk mindig tudni akarja, hogy hol vagyunk és kivel, vagy akár ragaszkodik ahhoz, hogy tudja a telefonunk jelszavát, mielőtt mi készek lennénk megosztani azt.
- A kapcsolat előrehaladtával éreznünk kell, hogy a számunkra különleges személy mellett őszintén magunk lehetünk. Red flag, hogyha gyanúsan sok idő után sem gondoljuk úgy, hogy biztonságban érezzük magunk annyira, hogy előbújhassunk páncélunkból.
- Nincs kompromisszum, inkább mi engedünk. Az egészséges kapcsolathoz mindkét fél részéről szükség van némi adok-kapokra. Ha állandóan a partnerünk igényeit és kívánságait helyezzük előtérbe a sajátunkkal szemben azért, hogy fenntartsuk a békét, akkor végül kielégítetlenek és sértődékenyek leszünk (ami nálunk lesz red flag!).
- Feladjuk barátainkat, érdeklődési köreinket vagy céljainkat. Egy kapcsolatnak mélységet és örömöt kell adnia az életednek; ettől élettel telibbnek, többnek kell éreznünk magunk. Normális, hogy a kapcsolat elején sok időt töltünk partnerünkkel, ez azonban nem vezethet ahhoz, hogy lemondjuk olyan dolgokról, amelyek számunkra fontosak, mint mondjuk a barátokkal töltött idő, a sport vagy hobbik.
- Nyomás, hogy túl gyorsan túl komolyra forduljon. Ez magában foglalhatja azt is, hogy nyomást érzünk a szexre, az összeköltözésre vagy a házasságra. Ahhoz, hogy egy kapcsolat kölcsönösen kielégítő legyen, mindkét ember igényeit ki kell elégítenie.
- Bármilyen jellegű visszaélés (érzelmi, szóbeli, fizikai, szexuális, pénzügyi, gázkijátszás). Mindannyian tudjuk, hogy a bántalmazás gigantikus red flag, mégis gyakran keresünk kifogásokat. Ha korábbi kapcsolatainkban (vagy gyermekkorunkban) bántalmaztak, akkor lehet, hogy nehezen címkézzük fel a bántalmazást bántalmazásnak.
Miért hagyjuk figyelmen kívül a red flageket?
Miért hagyjuk figyelmen kívül a red flageket?
Az önsegítő cikkek mindig hangsúlyozzák a kommunikáció fontosságát a kapcsolatokban, különösen a mézeshetek végét követően. Mire van szükségem tőled? Mit vársz tőlem? De gyakran nem tesszük fel ezt a kérdést közvetlenül – vagy ha mégis, nem mindig kapjuk meg a megfelelő választ (vagy legalábbis nem azt, amit reméltünk). A kapcsolat eddig jó volt, és a személyes barométerünktől függően vagy szembesítjük a problémával, vagy továbbra is figyelmen kívül hagyjuk. (A másik lehetőség, hogy szembesítjük a kérdéssel, de ebben nem vagyunk annyira gyakorlottak.)
Ez a fajta kapcsolati tehetetlenség megakadályozhatja, hogy véget vessünk a kapcsolatnak, mert talán „nem olyan nagy ügy”, vagy a partnerünk még nem lépte át teljesen a határainkat (hanem csak fél lábbal van a határon túl). Meggyőzzük magunk arról, hogy a status quo még mindig rendben van.
Nem arról van szó, hogy nem bízunk a saját ítélőképességünkben a vörös zászlók láttán, csak néha úgy vagyunk összedrótozva, hogy a leghihetőbb válaszra gondoljunk anélkül, hogy túl sokat kellene változtatnunk a dolgok jelenlegi állásán. A tagadás kényelmes, még ha nem is mindig a legtartósabb. És még ha meg is hozzuk a nehéz döntést a kilépésről, akkor is hibáztathatjuk magunkat, amiért nem tettük meg hamarabb.
Az ismeretlen bizonytalansága jobban megijeszthet bennünket, mint a jelenleg ismert nyilvánvaló elégedetlensége. Már a szakítás gondolata is szívfájdalmakba sodorhat minket anélkül, hogy döntést kellene hoznunk. A kapcsolathoz, és nem feltétlenül a személyhez való ragaszkodásunk is egy egész ügy, amivel meg kell küzdenünk.
Belehabarodás
Az a csodálatos euforikus érzés, amikor szerelmesek leszünk, a testünk által felszabadított hormonok áradatának eredménye. Ezek a vegyi anyagok olyan érzést keltenek, mint egy természetes mámor, mert aktiválják az agyunk örömközpontját, de ugyanakkor elhomályosítják az ítélőképességet is. Megszállottjai leszünk új szerelmünknek; nehéz másra koncentrálni; minden percet együtt akarunk tölteni, és helyesnek tűnhet azonnal összeköltözni és megházasodni.
Ezek az erős vegyi anyagok olyan intenzív vonzalmat keltenek, amelynek nehéz ellenállni, és segítenek az új partnerhez kötődni. Olyan jó érzéssel, kötődéssel és szeretettel töltenek el, hogy nehéz észrevenni a red flageket, vagy azt, hogy a partnerünknek bármilyen hibája van.
Túl gyorsan lépünk
Ez a fellángolási szakasz – amikor az agyat elárasztják a szerelem- és örömhormonok – körülbelül 6–12 hónapig tart. Ha összekötjük az életünket új partnerünkkel (összeköltözünk, eljegyezzük vagy összeházasodunk, teherbe esünk, közös háziállatot tartunk, közös pénzügyeket intézünk), miközben ezek a vegyi anyagok elárasztják az agyunkat, még nehezebb lesz észrevenni a red flageket.
A tagadás hatalmas erő lehet, és előfordulhat, hogy öntudatlanul nem akarjuk észrevenni a figyelmeztető jeleket. És mire észrevesszük őket, már olyan mélyen benne vagyunk, hogy nehéz lesz kijutni. Ha egy teljes évig randizunk, mielőtt ilyen jelentős életmódbeli változásokat eszközölnénk, az segíthet időben észrevenni az intő jeleket.
A tagadás hatalmas erő lehet, és előfordulhat, hogy öntudatlanul nem akarjuk észrevenni a figyelmeztető jeleket
Megrekedtünk a vágyálmokban
Néha elveszünk a vágyálmokban. Annyira szeretnénk, hogy működjön a dolog, vagy úgy gondoljuk, hogy a partnerünk meg fog változni, ezért figyelmen kívül hagyjuk a red flageket. Ebben az esetben romantizáljuk kapcsolatunk, fantáziálgatunk arról, hogy milyen lehetne, ez pedig megakadályozza, hogy úgy lássuk a tényeket, ahogy azok valójában vannak.
I can fix him! (Meg tudom javítani!) – Az elmúlt években elterjedt, leginkább a fiatal lányok és nők körében népszerű szleng, mikor is arra összpontosítják minden energiájuk, hogy helyrehozzanak mindent, amit hibásnak tartanak egy férfival kapcsolatban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem szeretjük beismerni, hogy tévedtünk
Lássuk be, senki sem szereti beismerni, hogy tévedett, hogy a kapcsolata nem működött, vagy hogy rosszul ítélt meg valakit. A büszkeség és a kudarctól való félelem akkor is megtarthat egy kapcsolatban, amikor az már nem működik.
Nem bízunk magunkban
Az egyik leggyakoribb oka, amiért nem vesszük észre a red flageket, az, hogy nem bízunk a saját ítélőképességünkben. Lehet, hogy érezzük, hogy valami nincs rendben, de mégis továbblépünk. Vagy még akkor is, ha konkrét bizonyítékaink vannak arra, hogy a partnerünk vagy a kapcsolatunk diszfunkcionális, azt mondogatjuk magunknak, hogy túlreagáljuk, vagy csak a negatívumokra koncentrálunk. Amikor így járunk el, becsapjuk saját magunk, és megkérdőjelezzük azt is, amit igaznak hiszünk.
Aprócskának tűnnek a red flagek
A red flagek minimalizálása az önárulás egy másik formája. Amikor szerelmesek vagyunk, vagy a legjobbat akarjuk gondolni valakiről, kifogásokat keresünk a káros viselkedésére. A diszfunkcionális párkapcsolati dinamika és a bántalmazó viselkedés a kapcsolatok előrehaladtával általában eszkalálódik, hacsak nem teszünk komoly erőfeszítéseket a megváltoztatásukra. Fontos, hogy észrevegyük a piros zászlókat, még ha aprónak tűnnek is, különösen akkor, ha a tiszteletlenség, a bántó viselkedés vagy az egészségtelen minták részei a kapcsolatnak.
Ha egy dolog biztos, az az, hogy a red flagek jelenléte gyakran elkerülhetetlen. Két egymásnak ellentmondó téma is igaz lehet egyszerre: lehetnek jó szándékaink és mégis irritálhatjuk a szerelmünket. Lerágott csont, de valahol igaz: senki sem tökéletes. Mindig lesznek olyan dolgok, amelyeket nem tartunk „jónak” a kapcsolatokban. Más kérdés, hogy milyen messze kell meghúznunk a határt, mennyit kell alkudoznunk ahhoz, hogy boldog párkapcsolatban élhessünk.
Fontos, hogy felismerjük, hogy mikor szállt el a rózsaszín köd, mik jelentenek komoly problémát és mikor kell megszakítanunk valakivel kapcsolatot. Egy párkapcsolatban felszabadultnak és őszintének kell éreznünk magunk. Azonban figyeljünk oda, hogy ne csak partnerünk helyezzük a mikroszkóp alá, figyeljünk saját red flagjeinkre is!
Forrás: PsychCentral, Fotók: Getty Images
