Elena Ferrante nápolyi regényei igazi klasszikusok, és kész csoda, hogy a kötetekből az HBO-nál értő sorozatadaptáció készült. Mivel a történet hosszú évtizedeket fog át a két barátnő, Elena és Lila életéből, valahol természetes, hogy a szerepeket nem tudták végig ugyanazokkal a színésznőkkel eljátszatni. Az első váltásra még az első szezon során került sor, amikor a két gyerekszínészt felváltotta Margherita Mazucco és Gaia Girace. Ők a váltáskor épp csak nagykorúak voltak, és az alkotók részéről merész döntés volt, hogy a harmadik évadhoz érve még a harmincas éveikben is ők játszották Elenát és Lilát. A két fiatal színésznő képességeit jól mutatja, hogy a nézők így is elfogadták őket.
A negyedik évadban azonban már elkerülhetetlen volt a váltás. Elena szerepét Alba Rohrwacher vette át, aki narrátorként már amúgy is része volt a sorozatnak, Lila bőrébe pedig Irene Maiorino nápolyi színésznő bújt. Kettejükkel Zoomon beszélgettünk.
Elena és Lila szerepében több évtizednyi közös múltat, egy hosszú barátság történetét kell átadnotok, ráadásul a nézők két másik színésznő alakításában szerették meg a karaktereket korábban. Elmondjátok, milyen volt számotokra belebújni a szereplők bőrébe?
Alba Rohrwacher: Az ember színészként nem mindennap kap olyan szerepet, ami ennyire sokrétegű. Elena Ferrante karaktereiben egyik réteg jön a másik után. Mélységük van, Ferrante kívül-belül ismeri őket. A könyvei Bibliaként szolgáltak számomra a felkészüléskor. Ha kérdésem volt, biztosan választ találtam rá valamelyik kötetben. Ha elvesztem, a könyvek segítségével mindig visszataláltam a helyes útra. Ugyanakkor figyelembe kellett vennünk, hogy ebből a történetből már leforgott három évad, ahol más színészek bújtak Elena és Lila bőrébe. A nézők mostanáig az ő verziójukat ismerhették meg a két karakterből. Irene-nel nem ismertük egymást korábbról, egyből a mély vízbe csöppentünk, a karaktereinken keresztül kezdtük megismerni egymást. Emlékszem, hogy az első pillanattól fogva erős energia, erős kötődés érződött köztünk. Ez átjárta minden sorozatbéli dialógusunkat, az összes közös jelenetünket. Az a fajta feszültség, ami Elena és Lila között érzel, rögtön ott volt kettőnk között. És ez nagyban köszönhető Elena Ferranténak, aki mágikus mélységet tudott adni ennek a két nőnek, mi pedig képesek voltunk teljesen a magunkévá tenni őket. Ferrante egy igazi istennő, aki képes mindent lélekkel megtölteni. Annyira jól megír mindent, hogy amint elkezded játszani a karaktert, minden viszony, minden emberi kapcsolat azonnal magától életre kel. Minden jelenet igaznak érződik. Igazi varázslat, más magyarázatom nincs rá. Régóta dolgozom színészként, de soha nem éreztem még hasonlót, mint a Briliáns barátnőm forgatásán.
Elena szerepét Alba Rohrwacher vette át a Briliáns barátnőm sorozatban
Irene Maiorino: Albával nem ismertük egymást, és mivel a próbafolyamatra csak minimális időt kaptunk, szinte rögtön a mély vízben találtuk magunkat a forgatáson. Vakon ugrottunk bele az egészbe, és már ehhez is nagy bátorság kellett. Azonban Elena Ferrante könyvei mindig ott voltak nekünk kapaszkodónak. A legtöbb színészi munka arról szól, hogy a színész az, aki sokat ad magából a karakterbe, ő az, aki megtölti a karaktert élettel. A Briliáns barátnőm esetében pont fordítva történt: a karakterek voltak azok, akik rengeteget adtak nekünk, emberként és színészként is gazdagítottak minket. Ahogy Alba mondta: varázslatos volt.
Lila bőrébe Irene Maiorino színésznő bújt a Briliáns barátnőm sorozatban
A tradicionális értelmezés szerint Elena és Lila barátnők. Azonban a Briliáns barátnőmnek akadnak olyan értelmezései is, ami szerint a kettejük kapcsolata nem is barátság, hanem ellenségeskedés, és a folytonos versengésükkel hajtják előre egymást, valamint létezik egy olyan elmélet is, hogy ők ketten valójában egy személy két oldalát jelentik. Ti melyik elmélet mellett teszitek le a voksotokat?
Alba Rohrwacher: Néha úgy gondolok Lila figurájára, mintha egy szellem lenne. Egy olyan szellem, ami Elenát védi, és erőt ad neki ahhoz, hogy jobb emberré váljon, és felszabadítsa magát mindabból, amibe beleszületett. Ám amikor épp Elenát játszom, olykor az is eszembe jut, hogy mi van, ha Lila az élő ember, és Elena az ő jó szelleme, aki segíti az útján? A legtöbbször Lila az, aki hajtja előre Elenát az életben, de vannak olyan jelenetei is a történetnek már az első könyvben, ahol ez fordítva történik. Egy furcsa, megmagyarázhatatlan egyensúly van köztük, tökéletesen kiegészítik egymást. Számomra ők ketten valójában egyek. Ha csak az egyikükkel találkoztál, akkor nem ismered elég jól az embert. Nem tudom elképzelni Elenát Lila nélkül, de Lilát sem Elena nélkül. Szeretem azt hinni, hogy ők ketten valódi, csodálatos barátok, akik jobbá teszik egymást.
Irene Maiorino: Erősítik egymást, ugyanakkor egymás társaságában még inkább megmutatkozik a sebezhetőségük. Ha Lila egyfolytában olyan erős volna, mint amilyennek szereti mutatni magát, akkor nem lenne igazán érdekes karakter. Elena társaságában a sebezhetősége is láthatóvá válik. Mindkettőjük lelkében ott van egy törés, egy belső fájdalom, ami a negyedik szezonban válik igazán hangsúlyossá, mert ebben az évadban változnak a legtöbbet a karaktereink. Ők ketten egyfajta körforgásban erősítik, majd gyengítik egymást, előhozzák egymás erejét, sebezhetőségét és fájdalmait is. Ez a történet, ez a kapcsolat kettejük között sosem ér véget.
Nápoly legalább olyan fontos szereplője a történetnek, mint Elena és Lila. Ha Nápoly egy személy lenne, hogyan írnátok le őt?
Irene Maiorino: Ezen már azóta gondolkodom, hogy először olvastam Elena Ferrante könyveit. Nápoly legalább annyira élő, lélegző szereplő a könyvekben, mint bármelyik karakter, és remélhetőleg ezt sikerült átültetnünk a sorozatba is. Nápoly szerintem kizárólag nő lehet. A város eredeti neve Parthenope, márpedig Parthenope a görög mitológiában egy sellő, a sellőkről pedig tudjuk, hogy nők. A Szűz csillagképben születtem, ahogy Lila, és Nápolyban születtem, ahogy Lila is, szóval nem csoda, hogy kezdettől fogva ennyire együtt tudtam lélegezni vele. Ahogy neki, úgy nekem is nagyon fontosak a gyökereim. Ha az ember a tengerparton nő fel, egy vulkán árnyékában, az biztosan hatással lesz az egész életére. Ez a hely erőt ad, és a nápolyiak egy életen át hűségesek maradnak a városukhoz. Lila nem ismer félelmet, és ez is tipikus nápolyi tulajdonság.
Alba Rohrwacher: Nápoly kétségtelenül ugyanúgy főszereplő, mint Elena vagy Lila. Elena Ferrante mindig visszatér Nápolyhoz, ahogy a szereplői is, együtt lélegzik a várossal. Nápoly kiszámíthatatlan karakter, és természetesen tényleg csak nő lehet, mert mi nők kiszámíthatatlanok vagyunk. Ami megfogott a városban, hogy nagyon emberi. Az egyetlen olyan város az általam ismertek közül a nagyvilágban, amelyik mindig meg tud lepni a váratlan emberségével. Költői, fantasztikus módon emberséges hely, ami képes a legjobbat kihozni az ott lakókból.
A Briliáns barátnőm korábbi évadjai, valamint a negyedik szezon új epizódjai a Maxon láthatók.
Szerző: Tóth Csaba Fotó: Max
