- A középkorig valójában senki sem gondolkodott úgy, hogy választani kellene a kutyák és macskák között.
- A macskákkal szembeni előítéletek szorosan összefonódnak a nőkkel kapcsolatos társadalmi mintákkal és stigmákkal.
- A modern macskaellenesség sok esetben félreértésen és tudományosan cáfolt hiedelmeken alapul.
Sokan ösztönösen rajonganak a macskákért, mások viszont meglepően erős ellenérzésekkel viszonyulnak hozzájuk. Egyikük sem rosszabb vagy jobb ember, viszont érdekes okai vannak ennek a megosztottságnak. A macskák iránti ellenszenv nem pusztán személyes preferencia kérdése, hanem mélyen gyökerező történelmi, kulturális és társadalmi mintázatok eredménye. Tehát inkább tanult viselkedés, mint személyiségvonás.
Cikkünkben végigkövetjük, hogyan vált a macska az isteni tisztelet tárgyából évszázadokra megbélyegzett lénnyé, és a nők kigúnyolásának eszközévé.
Történelem és a macskák
Kattints a galériáért!
A macskák és a nők kapcsolata
A macskákat évszázadok óta erősen a nőkhöz társítják, míg a kutyákat inkább férfias társállatként tartják számon. A társadalom pedig hagyományosan hajlamos volt leértékelni mindazt, amit nőiesnek tartott.
Ez a szemlélet a nyelvhasználatban is tetten érhető:
- Ha valaki macskás nő, arról jellemzően az ugrik be valakinek még ma is, hogy egyedülálló, csak a macskái vannak, és nincs az a férfi, aki együtt éljen vele.
- Nők közötti konfliktust gyakran cicaharcként emlegetnek
- Ha egy idősebb nő fiatalabb férfival van együtt, azt a nőt pumának nevezik, és gondolhatjuk, hogy ez nem egy pozitív jelző!
Ezek a kifejezések nemcsak a macskákat, hanem a nőket is megbélyegzik, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a macskákkal szembeni ellenszenv társadalmilag elfogadottabb legyen.
Miért elfogadottabb a macskák utálata, mint a kutyáké?
Carl Van Vechten már a 20. század elején megfogalmazta, hogy míg sok mindennel kapcsolatban megengedett a közöny, a macskákkal szemben szinte kötelező állást foglalni. A macskák iránti gyűlölet gyakran érzelmileg túlfűtött, irracionális formát ölt.
A leggyakoribb tévhitek a macskákról
A macskák nem kötődnek az emberekhez
Gyakori állítás, hogy a macskák ridegek és közömbösek. A kutatások azonban mást mutatnak. A kötődéselmélet szerint a macskák is hasonló kötődési mintázatokat mutatnak, mint a kutyák vagy a kisgyermekek. Képesek szorongani, hiányolni a gazdájukat, és akár szeparációs szorongást is átélhetnek.
Hogyan jeleznek a macskák a viselkedésükkel?
- Ezért néz a macskád, ha alszol
- Mit jelent, ha megharap a macskád?
A macskák nem szeretik az érintést, vagy legalább nem úgy, mint a kutyák
A macskák testbeszéde kifinomult, és egyértelműen jelzik, ha nem kívánják az érintést. A farokcsapkodás vagy a feszültség jelei figyelmeztetések, nem indokolatlan támadások. A kutatások szerint az ismeretlen emberek általi túlzott simogatás stresszhormonok felszabadulását okozhatja náluk.
A macskák szeretete nem tolakodó. Sokuk számára az együttlét, a közelség és a figyelem a legfontosabb szeretetnyelv.
A macskák környezeti károkat okoznak
Tény, hogy a szabadon kijáró macskák komoly hatással vannak a vadon élő állatokra. Évente milliárdnyi madár pusztul el miattuk világszerte. Ez azonban nem a macskák hibája, hanem az emberi felelőtlenségé.
Felelős gazdiként alternatív megoldásokat választhatunk:
- Lakásban tartás megfelelő környezetgazdagítással (azonban vigyázzunk, mert egyes játékok kifejezetten veszélyesek lehetnek a macskánknak!)
- Biztonságos kifutók kialakítása
- Pórázhoz szoktatott gyaloglás
Az is fontos szempont, hogy a kijáró macskák várható élettartama jóval rövidebb, mint a lakásban élő társaiké.
A macskák szándékosan rosszak
Amikor emberi tulajdonságokat vetítünk rájuk, félreértjük a viselkedésüket. A macskák nem bosszúállók és nem rosszindulatúak. Viselkedésük célorientált, gyakran figyelemfelkeltésről vagy kielégítetlen szükségletekről szól.
Tudtad?
Ha egy macska rombol vagy tárgyakat lök le, az sokszor azt jelzi, hogy több stimulációra, játékra vagy figyelemre van szüksége.
Összegzés
A macskák iránti ellenszenv nem velünk született, hanem tanult viselkedés. Vallási narratívák, társadalmi sztereotípiák és félreértett tudományos állítások alakították ki azt a képet, amely még ma is él sokak fejében. Ha hajlandóak vagyunk újraértelmezni ezeket a mintákat, közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a macskákat valódi természetükben lássuk, érző, kötődő és komplex élőlényekként.
Forrás: Outdoor Bengal, fotó: Unsplash/Olya, Siednij Leon, Getty Images
