- A válás ma is erős társadalmi stigma alá esik, annak ellenére, hogy rendkívül elterjedt jelenség.
- A szégyenérzet gyakran nem személyes kudarc, hanem kulturális és közösségi elvárásokból fakad.
- A válás nem végállomás, hanem sok esetben egy tudatos, reményteljes újrakezdés.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság adatai szerint a házasságok negyven-ötven százaléka válással végződik. Ezek a számok azt mutatják, hogy a válás korántsem kivételes esemény, hanem a modern társadalmak mindennapi valóságának része.
Mégis, sokan közülünk mély bűntudattal és szégyenérzettel élnek együtt a döntés után. Mintha a válás nem csupán egy kapcsolat lezárása lenne, hanem személyes és erkölcsi kudarc is.
A jelenség ellentmondásosságát egykor Louis C. K. fogalmazta meg találóan, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy egyetlen igazán jó házasság sem végződött még válással. Ha két ember valóban jól működik együtt, nem válnak el. Ha mégis eljutnak idáig, annak oka van, még akkor is, ha ezt nehéz kimondani.
A válási tanácsadók egyetértettek abban, hogy a váláshoz kötődő rossz érzések részben érthetők, részben azonban olyan társadalmi mintákból fakadnak, amelyeket érdemes újragondolnunk.
4 dolog, ami miatt sok elvált ember mély szégyent érez
Kattints a galériára!
A válás lehetőség, nem bélyeg
Nem könnyű egy kapcsolatot elengedni, pláne, ha a szégyen is beárnyékolja az életünket.
A válás gyakran magányos, önbizalomromboló élmény. Mégis, ha más nézőpontból tekintünk rá, egyben reményteljes döntés is lehet. Lehetőség arra, hogy új kapcsolatokat, új működésmódokat és új élethelyzeteket teremtsünk magunknak.
A válás nem kudarc, hanem egy új fejezet indulása. Ha ehhez megkapjuk a környezetünk támogatását, és mi magunk is együttérzéssel fordulunk saját döntésünk felé, a szégyen lassan háttérbe szorul. A helyét pedig átveszi a felismerés, hogy volt bátorságunk változtatni.
Forrás: Your Tango Fotó: Getty Images
