Válás után önmagunkban

2019. március 04. |

Milyen, amikor két gyerekkel maradunk egyedül? Mint egy érzelmi hullámvasút, amelyet nem mi irányítunk. Tehetetlenül robogunk fel és alá és az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megpróbálunk teljes erőnkből kapaszkodni. Szepesi Andrea coach és tanácsadó segít a tanácsaival.

Egy véglegesen tönkrement házasság után ˗ még akkor is, ha az nem a mi döntésünk volt, ha a gyerekek miatt még nehezebb az érzelmi elszakadás ˗ muszáj értelmesen és kulturáltan együttműködnünk a másik féllel. Nem lehet eljátszani, hogy én jobbra, te balra és végérvényesen megszakítani kapcsolatot. Viszont mindeközben hogyan dolgozzuk fel azt, hogy elhagytak bennünket, hogy már nem kellünk a másiknak? Érthető, hogy tele vagyunk csalódással, fájdalommal, dühvel. Ezek teljesen természetes érzések egy ilyen helyzetben, viszont elhomályosíthatják a jövőképünket, rombolják az önbizalmunkat, olyannyira, hogy hirtelen azt sem tudjuk elképzelni, hogy mik is vagyunk mi a másik fél nélkül. A család és a barátok előtt sem könnyű felvállalni egy ilyen történteket, amely szégyenérzetet és a kudarcélményt válthat ki belőlünk, még akkor is ha passzívan szenvedjük el a történteket.

A jövő bizonytalanságát kiváltképp az ilyen krízis helyzetekben nehéz elviselni. Így kezdetben tűzzünk ki magunk elé könnyen elérhető célokat, amelyek mindig egy lépéssel tovább visznek, tartalommal töltik meg a napot, segítenek abban, hogy apró sikereket érjünk el és magabiztosabbá váljunk. Fókuszáljunk magunkra és gyermekeinkre. Helyezzük saját és gyermekeink testi és lelki épségét a középpontba. A gyermekeinkért mi anyák bármire képesek vagyunk! Hihetetlen energiát és bátorságot lehet belőlük meríteni. Forduljunk feléjük odaadással és türelemmel, hiszen ők a legvédtelenebb áldozatai a válásnak és a minket ért veszteségnek. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy továbbra is szeretetteljes és biztonságos környezetet nyújtsunk számukra.

Nagyon fontos, hogy olyan dolgokra fókuszáljunk, amelyekre van befolyásunk. Legyen az bármi, ami elvonja a figyelmünket a jelenről és segít újraépíteni magunkat. Rendezzük át lakásunkat, alakítsunk ki egy inspiráló „béke szigete sarkot”. Változtassuk meg a külsőnket. Menjünk el sportolni, jógázni, próbáljunk ki új tevékenységeket. Tűzzünk ki magunk elé új karrier célokat, ha szükséges váltsunk munkahelyet vagy vágjunk bele új szakmai képzésbe vagy nyelvtanfolyamba. Nagyon fontos, hogy új ingerek és impulzusok érjenek bennünket, amelyek kizökkenthetnek a negatív érzelmi állapotunkból. Szánjunk időt arra, hogy újra felfedezzünk magunkat, az érdeklődésünket és a szenvedélyünket, hiszen a legtöbb esetben a nők többsége ˗ amíg házas ˗ háttérbe szorítja a saját igényeit. Talán meglepően hangzik, de vezethetünk hálanaplót is amely, elősegítheti, hogy észrevegyük a legapróbb örömeinket és ne mindig arra fókuszáljunk, hogy a pohár félig üres.

Ne hagyjuk, hogy a negatív érzelmek elárasszanak bennünket, mert az megmérgezheti életünk más területeit is és általában az emberi kapcsolatainkat. Írd ki magadból a dühödet, bánatodat, legyen az bármilyen formában is: napló, email, blog. Ezzel esetleges személyes találkozókat is elkerülhetsz, amelyekre még esetleg nem készültél fel. Bár abban sincs semmi kivetni való, ha pár alkalommal a legjobb barátnőd vállán sírod ki magad.

Tudatosítsd magadban azt, hogy a helyzeted nehéz, de semmiképp sem reménytelen. Értékes, szerethető nő vagy, aki megérdemli a boldogságot és képes megküzdeni érte. Ha vannak olyan napok, amikor gyengébbnek és elesettebbnek érzed magad, akkor hallgass számodra inspiráló zenét, amelynek a szövege is erősebbé tesz. Táncolhatsz is rá! A lényeg, hogy felszabadító élmény legyen!

Idézd fel a sikereidet! Eleveníts fel a múltból olyan először reménytelennek tűnő helyzeteket, amelyeken aztán képes voltál felülkerekedni. Gondold végig, akkor hogyan cselekedtél és mi adott erőt a megoldáshoz.  Ha egyedül nem megy, akkor kérd meg a barátaidat, hogy emlékezzenek helyetted! Hallgass meg a környezetedből olyan megbízható embereket, akik visszajelzést tudnak adni az erősségeidről és az erőforrásaidról!

Nézzünk szembe őszintén múltbéli démonjainkkal! Önsajnálat és áldozat szerep mögé bújás helyett vessünk számot arról, hogy mi működött jól valójában az előző kapcsolatunkban és mi az, ami nem. Mi vezethetett el idáig, amelyben nekünk is részünk volt? Mi az, amiből tanulnunk kell és mostantól másképp szeretnénk csinálni?

Tegyünk rendet! Szabaduljunk meg exférjünk személyes holmijaitól, a nászutas emléktárgyaktól, (egy-két közös családi fotót leszámítva, amely a gyerekeknek fontos lehet).

Készüljünk fel arra, hogy baráti körünk és környezetünk nagy része át fog rendeződni, hiszen egy válást követően egyesek az egyik, míg mások, a másik fél pártjára fognak állni. Rázzuk le magunkról mások előítéletét, rosszallását. Csak és kizárólag a minket támogató személyek felé forduljunk. Legyen szó régi vagy új kapcsolatokról, a lényeg, hogy olyan emberek társaságát keressük, akik hasonló értékeket vallanak, vagy hasonló érdeklődési körrel rendelkeznek, hogy könnyen tudunk hozzájuk kapcsolódni.

Ne akarj mindent egyedül megoldani! Ha nagyon magadra maradtál és az exed nem veszi ki a részét a gyerekek körüli teendőkben, kérj segítséget a hozzátartozóidtól vagy barátaidtól. Ellenkező esetben arra is számítani kell, hogy eleinte nagyon nehéz lesz, amikor a gyerekeket elviszi az apjuk hétvégére vagy a szünetben, te pedig egyedül maradsz.  Az új „énidőt” a lehető leghatékonyabban próbáld meg kihasználni és élvezni.

 

A lelki egyensúlyuk érdekében ne szidalmazzuk és szapuljuk a gyerekek előtt non stop az apjukat, még akkor sem, ha megvan róla a véleményünk és legszívesebben jó messzire küldenénk az új macájával együtt. Ne a csemeték előtt rendezzük nézeteltéréseinket az exünkkel és kiváltképp ne vonjuk be a gyerekeket az egymás ellen folytatott játszmáinkba, mert ez rettentő destruktív lehet és ezzel gyermekünk egészséges személyiségfejlődédét is veszélyeztetjük.

Ha már túl vagy az első sokkon, fontos, hogy ne szigetelődj el és ne ücsörögj otthon a múlton keseregve. Ne gyárts mondva csinált kifogásokat, hogy a gyerek miatt nem tudsz soha kimozdulni vagy hogy minek mennél bárhová is, hiszen minden pasi ugyanúgy viselkedik majd veled, mint az exed.  Nem, a te válásod nem tesz minden pasit szemétté és épp emiatt ne mondj le a szerelemről, ne gondold, hogy értéktelen vagy és a kutyának sem kellesz többé. Ha viszont még egyáltalán nem zártad le a múltat és valójában csak a magánytól való félelem vezérel, nem valószínű, hogy érdemes fejest ugrani egy új kapcsolatba, mert azzal többet ártasz, mint használsz. Ha készen állsz rá, törekedj az őszinte és autentikus kapcsolatra és ne vesztegesd az idődet olyan férfiakra, akik nem felelnek meg az elképzeléseidnek, mondván: „én jobbat ennél már úgy sem találok”.

Természetesen teljesen egyéni, hogy kinél mennyi ideig tart egy kapcsolat elgyászolása. Viszont egy külső kontroll nagyon fontos lehet abban, hogy ne ragadjunk bele a válás utáni krízis helyzetbe.  Egy ilyen nehéz időszakban mindenképp érdemes szeretteinkre és barátainkra támaszkodni és ha szükséges, hozzáértő szakember segítségét is kérni, aki hatékonyan átsegíthet bennünket életünk viharos és hányatott szakaszán. Ne feledjük el, minden vég valami újnak a kezdete és bármennyire nehéz is eljutni idáig, de fontos, hogy új lehetőségként tekintsünk a válás utáni életünkre. Mi minden válik számomra elérhetővé? – erre kell választ adnod.

Infówww.szepesiandrea.hu

Interjúnkat Andreával ITT olvashatod el!

Fotó: Unsplash

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek