A második esküvő alapszabálya
Szilfai Alida esküvőszervező közel háromszáz esküvővel a háta mögött nagy tapasztalatot szerzett az újraházasodók támogatásában. Mint mondja, a második esküvők legfontosabb szabálya, hogy nincs szabály, és a pár bármit megvalósíthat, amire csak vágyik.
„Sokan mondják, hogy a többedik esküvőn a menyasszonynak nem illik fehéret viselnie, vagy hogy érdemes az esküvői forgatókönyv egyes elemeit kihagyni, esetleg átvariálni. Én viszont úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hányadszor állnak anyakönyvvezető elé a felek, egyetlen fontos szempont van: az, hogy a házasulandók kifejezhessék egymás iránti szerelmüket és megélhessék a pillanatot. Minden más csak utána jön” – vélekedik a szakember.
Mint mondja, ő mindig azt javasolja a hozzá fordulóknak, hogy fókuszáljanak a „mit gondol a falu” szemléletből fakadó szorongás helyett inkább egymásra.
„Nem számít, hányadszor házasodnak a felek, kettejüknek akkor is az első és legszebb esküvőjük lesz a közös ünneplés. Ha a menyasszony fehéret szeretne viselni, tegye meg! Ha a vőlegény élete legjobb legénybúcsújára vágyik, itt az alkalom! Semmit sem kell a hagyományoktól eltérően csinálni csak azért, mert az egyik vagy mindkét fél korábban már élt házasságban. Kivéve persze azt az esetet, ha valami a párnak kényelmetlen, kellemetlen, vagy terhes. De ez az első esküvőknél is fontos kellene, hogy legyen.”
Az újraházasodáshoz a felek születési anyakönyvi kivonatán és a személyazonosító okmányokon túl szükség van a korábban házasságban élő(k) válását kimondó bírósági határozatra vagy a záradékolt házassági anyakönyvi kivonatára is. Amennyiben valamelyik fél özvegy, úgy a szükséges dokumentumok listája kiegészül a korábbi házasság anyakönyvi kivonatával és az özvegységet igazoló halotti anyakönyvi kivonattal is.
A házassági névváltoztatás szabályai második házasság esetén megegyeznek az első esküvőkor rendelkezésre álló lehetőségekkel – kiegészítve azzal, hogy a felek igény szerint megtarthatják az első házasságukból származó névváltozatot is. (Kivéve a -né formátumokat, illetve azt az esetet, ha az előző házastárs bűncselekmény elkövetése miatt eltiltja korábbi partnerét a névhasználattól.)
„A gyakorlatban azt tapasztalom, hogy azok a párok, akik nem először mondják ki a szándék szerint sírig tartó igent, igyekeznek csendesebb, visszafogottabb, sok esetben bizonyos értelemben feltűnésmentes esküvőt tartani. Nem feltétlenül azért, mert erre vágynak, sokkal inkább azért, mert úgy hiszik, ez a »helyes«” – magyarázza a döntések hátterében húzódó okokat az esküvőszervező. – „Kata és Pieter például tíz év együttélés és két közös gyermek után azért fordultak hozzám, mert évekkel a diszkrét polgári házasságkötést követően szerettek volna egy nagyobb ünneplés keretében is igent mondani egymásnak. Mivel Pieter már volt házas, a szertartás pedig elsősorban szimbolikus jelentéssel bírt számukra, Kata nem akart fehér ruhát, Pieter pedig hagyományos esküvői forgatókönyvet. Némi egyeztetés, kételyeloszlatás, álmodozás és kalkuláció után azonban lett fehér ruha, kétnyelvű szertartás, tökéletes torta és még egy őrületes blueskoncert is, ami a vőlegény hosszú ideje dédelgetett álma volt.”
Szilfai Alida hangsúlyozza, a második esküvő éppúgy szólhat a közös boldogságról, örömökről, reményekről és vágyakról, mint az első – sőt, mivel a korábban házas fél pontosan tudja, milyen kompromisszumok mentén gondolkodva szervezni, a többedik esküvő gyakran sokkal inkább alkalmas arra, hogy kifejezze a pár egységét és szemléletmódját.
Szilfai Alida esküvőszervező
A második az esküvő, az első a család
Ha a pár egyik vagy másik tagja nem először mond igent, előfordul, hogy a házasság nem csak két felnőttet, hanem azok családjait, gyermekeit is egy életre összeköti. Ezekben az esetekben pedig nem elég csak a házasulandók igényeire figyelni, hiszen a mozaikcsalád egészének szükségleteit, érzelmeit is szem előtt kell tartani.
Bogár Zsuzsa pszichológus, családterapeuta, a Mozaikcsalád Központ vezetője azt mondja, fontos, hogy a szerelmesek az esküvőre úgy is tekintsenek, mint mozaikcsaládjuk szimbolikus születésének fontos állomására.
Bogár Zsuzsa pszichológus, mozaikcsaládokkal dolgozó terapeuta
„A családi identitás kialakulásának az esküvő előtt, fokozatosan kellene megtörténnie, hiszen a nagy igen önmagában nem alkalmas arra, hogy családdá formálja a feleket, és azok saját és/vagy közös gyermekeit. Arra viszont nagyon is jó, hogy a már meglévő családi identitást szimbolikusan is megerősítse” – magyarázza a terapeuta. – „Ha így tekintünk az esküvőre, akkor felismerjük, hogy ez már nem csak a párról szól, hanem a gyerekekről is. Vagyis ők itt nem vendégek, hanem érintettek és fontos szereplők.”
Mint mondja, jó, ha a felek a gyerekeket is bevonják a ceremónia valamely részébe, fontos azonban külön figyelmet fordítani arra, hogy mindenki egyformán, egyforma súllyal vehessen részt a szertartásban.
„Kevésbé szerencsés, ha az egyik gyerek a gyűrűt hozza, a másik meg csak ott áll, vagy kevésbé jelentős feladatot kap. Valamely közös, szimbolikus erejű cselekvéssel – például a homokceremónia gyerekekkel való kibővítésével – nemcsak a szülők szerelmét, hanem a család alapjait is megerősíthetik a felek” – mutat rá a szakember.
Van, aki nem akar részt venni az ünneplésben
A második esküvő szervezésekor a pár persze arra vágyik, hogy mindenki velük ünnepeljen, aki számukra fontos. Ez azonban nem mindig jön össze, hiszen az első házasság felbomlását követően nemcsak a válásban közvetlenül érintett családtagok, hanem a tágabb családi-baráti kör is gyászol. És mindenkinek eltérő hosszúságú időre van szüksége ahhoz, hogy továbblépjen.
Szilfai Alida esküvőszervezőként ilyenkor elsősorban arra figyel, hogy a pár tagjai biztonságban érezzék magukat, a potenciálisan konfliktusforrás rokonok pedig lehetőség szerint a teljes esemény során elkerüljék egymást.
„Az esküvői forgatókönyv összeállításának fontos eleme, hogy megvitatjuk, kikre kell valamilyen szempontból kiemelt figyelmet fordítani és tisztázzuk, vannak-e olyan vendégek, akik potenciális veszélyforrássá válhatnak – például mert haragban vannak valakivel, ellenzik az esküvőt, alkohol hatására változik a viselkedésük, esetleg nehéz érzéseik vannak valaki iránt” – avat be a kulisszatitkokba az esküvőszervező.
Mint mondja, bár a villámhárító-szerep nincs tételesen felsorolva a szervezők munkaköri leírásában, azért igyekeznek megtenni a tőlük telhetőt. Ugyanakkor a „kit és hogyan hívjunk meg”, illetve „mihez kezdjünk a megjelenéstől elzárkózó gyerekekkel, rokonokkal” kérdés megválaszolása elsősorban nem esküvőszervezői kompetencia.
Bogár Zsuzsa pszichológus, mozaikcsaládokkal dolgozó terapeuta a jelenség értelmezése során rámutat, hogy az ellentétek hátterében gyakran meghúzódik az a tény, hogy a válást követő természetes folyamatok egy része elakadt vagy kimaradt. Mint mondja, a válás utáni első lépés a gyász, majd az új egyszülős családok létrejötte, aztán stabilizálódása. Ideális esetben csak ezután nyitnak a szülők az új ismeretségek felé, és a megfelelő partner megtalálását követően kerül sor az új partner és a gyerekek találkozására, majd az új mozaikcsalád-identitás kialakulására.
„Ha a gyerek a család részének érzi magát, akkor valószínűleg fel sem merül a távolmaradása és magától értetődően eljön a nagy napra. Ha viszont nem jön el, akkor ott valami baj van a családdinamikával is. Van valami rejtett – vagy akár nyílt – elutasítás, ami valószínűleg nem az esküvővel kapcsolatban jelenik meg először. És ezzel esküvőtől függetlenül is fontos foglalkozni” – magyarázza a szakember. – „Ha egy nagyobb kamasz vagy felnőtt gyerek nem jön el a szülő esküvőjére, akkor jelzi, hogy nem szeretne ennek a rendszernek a része lenni. Ezzel ilyenkor – amellett, hogy nyitunk felé, hogy megértsük a hátterét–, nem tudunk mást tenni, mint elfogadni. Ha folyamatosan nyomasztjuk ezzel, vagy erőszakosan magyarázatot követelünk, csak még inkább el fog távolodni tőlünk.”
Van, akinek ez százfős hajnalig tartó bulizást jelent. Másoknak egy huszonöt fős intim ünneplést
És hogy mi a helyzet a kisebb gyerekekkel? Bogár Zsuzsa azt mondja, hogy szülőként feladatunk empatikusan meghallgatni a gyerekek érzéseit és tudomásul venni, ha durcásan ellenáll, ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy végső soron mi vagyunk a felnőttek.
„Azt gondolom, valójában nem opció, hogy a pár kisgyermekei az esküvőre nem jönnek el, hiszen ha a gyerek a dédi 90. szülinapjára nem akar eljönni, akkor is elvisszük, mert ott a helye” – magyarázza, majd hozzáteszi – „Más vendégekkel kapcsolatban azt gondolom, hogy egy második esküvőn annak van helye, aki támogatóan van jelen a pár mellett a hétköznapi életben is. Akik még haragszanak a válás miatt, vagy nem tudják elfogadni az új párt, azoknak semmi keresnivalójuk ott. És ezért a határhúzásért nem szabad lelkiismeretfurdalást éreznünk.”
Nincs két ugyanolyan esküvő
Szilfai Alida esküvőszervezőként azt tapasztalja, hogy a határhúzás és a pillanat megélésének képessége a többedik alkalommal házasodó párnak sokkal inkább sajátja, ami részben az életkorral járó tapasztalatokra, részben a párokra ebben a döntési fázisban már tipikusan jellemző anyagi stabilitásra vezethető vissza.
„A szakmánk szépsége, hogy nincs két ugyanolyan esküvő. A második házasságok esetében azonban gyakran jobban jelen van, hogy a párok önazonosan akarják megélni a nagy napot és fontos számukra, hogy az esemény valóban róluk szóljon. Vagyis nem kompromisszumokat keresnek, hanem rájuk jellemző egyedi ötleteket, amelyekkel szimbolikusan is megerősítik az összetartozásukat” – meséli a szakember. – „Van, akinek ez százfős hajnalig tartó bulizást jelent. Másoknak egy huszonöt fős intim ünneplést. De olyan esküvőt is szerveztem már, ahol a pár és a felek előző házasságából származó gyerekek együtt utaztak el négyen egy egzotikus utazásra, ahol a családi nyaralást, a nászutat és az esküvőt összekötve mondták ki az igent. Ha az esküvő a pár számára önazonos, senkit sem érdekel, hogy az igen először hangzik-e el.”
Fotó: Getty Images, interjúalany sajátja
