Késő délután volt, amikor Lucy üzenetet írt a férje barátnőjének. A nappaliból rajzfilm hangja szűrődött ki, ő pedig fél kézzel éppen egy csepp lekvárt törölt le konyhapultról.
Néhány perccel korábban e-mail érkezett a gyerekek iskolájából: csütörtök este szülői értekezlet lesz. Korábban mindig egyedül ment ezekre az alkalmakra, most azonban megállt egy pillanatra. Azt szerette volna, ha a férje, Oliver is elkíséri. Elővette hát a telefonját, és megnyitotta a közös Google Naptárukat. Ekkor látta meg, hogy a férje csütörtök estéje már foglalt: Olivernek randija volt a barátnőjével, Ceciliával.
Ám ahelyett, hogy a férjének írt volna, Lucy a WhatsAppon rögtön Ceciliának küldött üzenetet. A válasz szinte azonnal megérkezett, és Cecilia megnyugtatta Lucyt: „Ne aggódjon, majd keresnek egy másik időpontot a randira.”
Kívülről nézve talán kicsit bizarrnak tűnhet ez a jelenet, számukra azonban a mindennapok természetes része.
Cecilia később egyszerűen így foglalta össze a helyzetet:
„Hát igen, a szervezés még így is a tradicionális nemi szerepek szerint működik.”
Oliver, Lucy, Cecilia illetve Cecilia férje, James közös chatcsoportjában szinte mindig a két nő szervezi a találkozókat: ők egyeztetik az időpontokat, módosítják a terveket és erősítik meg a programokat.
A férfiak – mondja Cecilia – ritkán kezdeményezik ezeket a beszélgetéseket.
Amikor erről Olivert kérdezték, ő még nyersebben fogalmazott. „Én leszek az első, aki elismeri, hogy a párom aránytalanul sok háztartási feladatot vállal magára – mondta. – Egyszerűen… a férfiak ebben sokszor csapnivalók.”
Egy házasság kinyitása
A 38 éves Oliver és a 40 éves Lucy Londonban él két gyerekükkel. Az elmúlt években azonban a házasságuk nem kizárólag kettőjükről szólt: Oliver egy másik házas nővel, Ceciliával is kapcsolatot alakított ki, miközben Cecilia férje, James Lucyval randizott.
Sok más poliamor párhoz hasonlóan kezdetben ők is nyitott házasságként tekintettek a kapcsolatukra. Ez azt jelentette, hogy miközben a házasságon kívüli alkalmi szex mindkettőjük számára megengedett volt, az érzelmeknek és a romantikának továbbra is a házasságukon belül kellett maradnia.
Ám ezek a határok idővel fokozatosan elmosódtak, a nyitott házasságuk pedig szépen lassan a poliamoria felé mozdult el: már nem csupán azt engedték meg egymásnak, hogy több emberrel létesítsenek szexuális kapcsolatot, hanem az is, hogy egyszerre több szeretetteljes, elkötelezett párkapcsolatot tartsanak fenn.
Az övékhez hasonló nyitott vagy poliamor párkapcsolatok manapság már jóval gyakoribbnak számítanak, mint elsőre gondolnánk. Friss kutatások szerint például az amerikaiak legalább 5 százaléka él jelenleg is konszenzusos nem monogám kapcsolatban, és nagyjából minden ötödik ember próbálta már ki élete során ezt a kapcsolati formát. Ennek ellenére a társadalomban a mai napig rengeteg tévhit, illetve félinformáció él az életformával kapcsolatban.
A nyitott házasságra sokan ma is úgy gondolnak, mint valamiféle férfi huncutságra, amit biztosan a férj zabolázatlan vágya és szabadságigénye hív életre, míg a nők legfeljebb kelletlenül beletörődnek a férfi döntésébe. Holott a valóság ennél sokkal összetettebb – sok esetben például éppen a nők kezdeményezik a kapcsolat kinyitását. A döntésük hátterében rengetegféle ok meghúzódhat, az unalomtól, a kíváncsiságon vagy a nagyobb önállóság iránti vágyon át, egészen a párkapcsolatukkal való elégedetlenségig.
Lucy elmondása szerint őt egész életében vonzotta a nem monogám kapcsolat gondolata. „Az egész az én ötletem volt – mondta a házasságuk megnyitásáról. – Őszintén szólva már 18 éves korom óta erre vágytam.”
„A köztünk lévő szeretet biztonságot ad”
Lucy néhány Kaliforniában töltött év után kezdett egyre természetesebben tekinteni a nem monogámiára. A férjével hamar egy olyan baráti társaság részévé váltak, ahol nyitottan gondolkodtak a párkapcsolatokról, és megkérdőjelezték a hagyományos mintákat.
A nyitott kapcsolatok, a poliamoria, a barátság és a szerelem közötti határok elmosódtak, és senki sem érezte úgy, hogy csak egyetlen helyes módja létezne a kapcsolódásnak.
„Ez az egész egyszerűen benne volt a levegőben a baráti társaságunkban” – fogalmazott.
Tény és való, hogy egyes párok azért nyitják ki a házasságukat, hogy ezzel próbálják felrázni az unalomba és megszokásba fulladt kapcsolatukat. Olivér és Lucy esetében azonban nem erről volt szó: a kapcsolatuk nem volt válságban, ők inkább egy jól működő házasság természetes folytatásának tekintették ezt a lépést.
„Mivel köztünk eleve szilárd alapot jelent a szeretet, biztonságban élhetünk át ilyen új tapasztalatokat is” – mondta Oliver.
Cecilia története egészen másképp alakult
Cecilia és a férje a húszas éveik közepén ismerték meg egymást, és mindössze néhány hónapja jártak, amikor Cecilia teherbe esett. Az események annyira felgyorsultak, hogy valójában idejük sem volt saját döntést hozni arról, mit is szeretnének.
„Sokkal hamarabb lett közös gyerekünk, mint ahogyan azt valószínűleg terveztük volna” – mesélte.
Amikor végül összeházasodtak, egy monogám kapcsolatban mondták ki egymásnak az igent. Annak ellenére is, hogy valójában már ekkor is ambivalens érzésekkel viszonyultak ehhez az életmódhoz. Mindketten úgy érezték, hogy a döntésükkel valójában le kellett mondaniuk önmaguk egy részéről.
Évekkel később, a világjárvány idején a kapcsolatukra egyre nagyobb nyomás nehezedett: két három év alatti kisgyermeket neveltek, Cecilia édesanyja kemoterápiára járt, férje szülei pedig éppen válófélben voltak.
„Az élet egy véget nem érő mókuskeréknek tűnt” – emlékezett vissza a nő.
Aztán, szinte egyik pillanatról a másikra változott meg minden, amikor Ceciliának érzései támadtak egy munkatársa iránt.
„Szerelmes lettem valakibe a munkahelyemen” – mesélte Cecilia. – Nem terveztem. Az viszont, hogy megjelent valami új, izgalmas és ragyogó az életemben, könnyen elterelte a figyelmemet a házasságunkról” – mondta, majd elhallgatott egy pillanatra.
„Ugyanakkor az is nagyon sokat számított, ahogy James kezelte ezt az egészet. Ahogy teret adott annak, hogy ez az új szerelem egyfajta menedék legyen számomra abban a nehéz időszakban. Az anyaság annyira mindent magába szippant a nők életében. James pedig megértette, hogy szükségem van egy olyan térre, ahol nem anya vagyok, nem egy olyan nő, akinek végtelen és kimerítő kötelességei vannak.”
A férj megértő hozzállása végül újra közelebb hozta egymáshoz a házaspárt.
„Az, ahogy kezelte ezt a helyzetet, végül sokkal közelebb vitt hozzá, és hosszú távon még elkötelezettebbé tett mellette.”
A nők hamarabb ráunnak a hétköznapokra
Marie Thouin párkapcsolati coach kifejezetten a konszenzusos nem monogám párkapcsolatokra szakosodott. Heteroszexuális párokkal végzett munkája során azt tapasztalta, hogy gyakran éppen a nők vetik fel először a kapcsolat megnyitásának lehetőségét – általában azért, mert nekik nagyobb szükségük lenne az izgalomra és az újdonságra a szexuális vágy fenntartásához.
„A nőknek általában több újdonságra van szükségük, mint a férfiaknak ahhoz, hogy fennmaradjon a szexuális izgalom. Ezt pedig egy hosszú távú kapcsolat kiszámíthatóságában nehezebb lehet fenntartani.”
De nem Thouin az egyetlen, aki felfigyelt erre a tendenciára. Esther Perel pszichoterapeuta a közelmúltban több interjúban is hasonló érveket fogalmazott meg.
„A nők sokkal hamarabb ráunnak a monogámiára, mint a férfiak – mondta Perel, aki szerint óriási tévedés azt feltételezni, hogy a nőket nem érdekli a szex. Úgy véli, inkább arról van szó, hogy „a nőket kevésbé érdekli az a szex, amelyben az elkötelezett kapcsolatukban részük lehet, mert az gyakran nem elég izgalmas számukra”.
Marie Thouin szerint ugyanakkor a kapcsolat megnyitását leggyakrabban azok a nők szokták felvetni, akik ezt megengedhetik maguknak. Azaz anyagilag függetlenek, és olyan közegben élnek, ahol a nem monogám kapcsolatok sem számítanak szokatlannak – vagyis ahol ez a lehetőség egyáltalán felmerülhet a számukra, még ha nem is tartják feltétlenül hosszú távon működőképesnek.
Egyenlőtlen esélyek a randipiacon
Egy házasság kinyitása elméletben mindkét fél számára egyenlő lehetőségeket kínál: két ember, akik megengedik egymásnak, hogy a kapcsolatukon kívül keressenek új élményeket. Abba viszont már kevesen gondolnak bele, hogy a gyakorlatban a felek egy eleve egyenlőtlen társkeresési piacon igyekeznek szerencsét próbálni.
A legtöbb társkereső alkalmazáson ugyanis – akár monogám, akár nem monogám kapcsolatot keresnek rajta az emberek – jóval több a férfi, mint a nő. Ez az aránytalanság pedig a párkeresési dinamikán is hamar megmutatkozik: míg a nőkért versengenek, a férfiaknak egymással kell versenyezniük.
„Úgy érzem, nekem sokkal több lehetőségem van, mint a páromnak” – ezt már a 35 éves művész, Nina mondta, aki New Yorkban él a férjével. Elmondása szerint amikor az alkalmi ismerkedések helyett társkereső alkalmazásokat kezdtek használni, szinte azonnal szembesültek a randipiac egyenlőtlenségeivel.
„Egy olyan alkalmazáson, mint a Feeld, egy nő másodpercenként több száz kedvelést kaphat” – mondta, de azért gyorsan azt is hozzátette, hogy ez a látszólagos bőség egyáltalán nem jelenti, hogy a gyakorlatban is rengeteg randija lenne.
„Ezeknek az embereknek csak nagyon kis százalékával találkozna az ember szívesen” – magyarázta.
Lucy is hasonló tapasztalatokról számolt be: véleménye szerint a nők könnyebben ismerkednek, könnyebben jutnak el egy randiig, és könnyebben tartják életben az ismerkedést. Ezzel a férje, Oliver is egyetért.
„Voltak időszakaim, amikor egyszerűen nem történt semmi: nem jöttek új ismeretségek, nem voltak randik” – mesélte a férfi.
A nőknek kell a sikertelen párjuk lelkét ápolni
Ez az egyenlőtlenség idővel a kapcsolatban is nyomot hagyhat. A férfiak a sikertelenségeik miatt könnyen elbizonytalanodhatnak, ami – Thouin szerint – versengéshez, irigységhez, sőt nehezteléshez is vezethet.
Heidi Savell szex- és párkapcsolati terapeuta szerint éppen ennél a pontnál kezdődik az igazi kihívás. Ha az egyik félnek sokkal könnyebben megy az ismerkedés, több randija van, vagy egyszerűen kevesebb kudarc éri, a másik nehézségei könnyen rá is átterhelődnek.
„Az a fél, akinek könnyebb dolga van, idővel úgy érezheti, hogy a saját szabadsága attól függ, a párjának éppen mennyire sikeres a randizás” – mondta Savell, aki szerint a heteroszexuális kapcsolatokban ez a dinamika gyakran újratermeli a hagyományos nemi szerepeket. Sok nő érzi úgy, hogy neki kell gondoskodnia sikertelen párja jólétéről és neki kell elsimítania a feszültségeket: visszafogni a saját örömét, folyamatosan megnyugtatni a partnerét, sőt néha még az ismerkedésben is segíteni neki.
Amikor beköszön egy nem várt szerelem
Oliver, Lucy, Cecilia illetve James egyik szokásos közös randijukat töltötték, miközben a gyerekeikre bébiszitter vigyázott. Úgy indult az este, mint annyi más találkozásuk: át akarták beszélni, kivel mi történt az utóbbi időben. Aztán Oliver és Cecilia egyszer csak kimondta, amire egészen addig senki sem számított: egymásba szerettek.
„Ez nem szerepelt a megállapodásainkban. De az érzéseket nem igazán lehet szabályozni” – idézte fel Lucy, aki azt is elmesélte, hogy az előre felállított szabályaiknak valójában soha nem az volt a céljuk, hogy minden elképzelhető helyzetre előre választ adjanak. Inkább egy olyan bizalmi keretet szerettek volna kialakítani, amelyben képesek együtt kezelni a felmerülő helyzeteket. Lucy számára mindig a kapcsolatuk biztonsága volt a legfontosabb, sokkal kevésbé az, hogy mindenre előre meghúzzák a szabályokat.
Éppen ezért igazából a szerelem sem számított tiltott területnek. Egyszerűen egészen addig egyikük sem gondolta, hogy ez velük is megtörténhet.
Amikor azonban mégis megtörtént, minden megváltozott.
Lucy így fogalmazott: ami addig tágasnak, szabadnak és felszabadítónak érződött, hirtelen sokkal kiszámíthatatlanabb lett.
„Olyan volt, mint a vadnyugat” – mondta.
Oliver ugyanakkor egészen más oldaláról közelíti meg ugyanezt a történetet. Szerinte a poliamoria egyik legfontosabb élménye az úgynevezett komperzió: amikor valaki képes őszintén örülni annak, hogy a partnere mással is boldog.
„Hiszek benne, mert átéltem – mondta. – Jó érzés látni, hogy a partnered boldog valaki mással, és közben azt is tudni, hogy ő ugyanilyen szívvel támogat téged.”
Csakhogy ez a kölcsönös öröm csak addig működik könnyen, amíg egyik fél sem érzi úgy, hogy vesztes helyzetbe került. Amikor ugyanis felborul az egyensúly, a komperziót is újra és újra próbára teszi a féltékenység, a bizonytalanság és az irigység.
A kutatások is ezt bizonyítják: bár a nem monogám kapcsolatban élők általában kevesebb szexuális féltékenységről számolnak be, érzelmileg jóval összetettebb helyzetekkel kell megbirkózniuk.
Idővel egyre kevésbé az jelenti a legnagyobb feladatot a pároknak, hogy hogyan reagálnak egy-egy helyzetre, sokkal inkább az, hogy képesek legyenek előre átgondolni a kapcsolataikat. Hiszen ilyenkor egyszerre több kapcsolat alakulását kell figyelniük, illetve mellette azt is, hogy ezek a kapcsolatok miként hatnak egymásra.
De mégis mit jelent a hűség?
Marie Thouin szerint valójában ez a kérdés adja a nem monogám kapcsolatok legnagyobb kihívását. Amikor megszűnik a kizárólagosság, a pároknak újra kell gondolniuk, mit jelent számukra a hűség.
Mivel ezek az új kapcsolatok nem felváltják a régit, csak újabb rétegekkel gazdagítják, a korábbi egyenlőtlenségek sem fognak eltűnni automatikusan: ugyanúgy jelen tud maradni a gyereknevelés, a háztartási munka vagy éppen az érzelmi gondoskodás terhe. Ezekre rakódnak aztán rá az újabb feladatok: több ember, több szervezés és még több feldolgozandó érzés.
A megkérdezett nők is úgy vélték, hogy a házasság kinyitása valójában nem tudja feloldani ezeket a feszültségeket. Inkább felnagyítja mindazt, ami addig is jelen volt.
Amikor arra kérték Lucyt, hogy egyetlen mondatban foglalja össze, mit jelent számára a nyitott házasság, a nő hosszú ideig gondolkodott.
„Lehetőség arra, hogy lebontsuk mindazt, amit addig ismertünk – mondta végül – és közben sokkal teljesebb önmagunkká váljunk.”
Ez az egység azonban nem magától születik meg. Folyamatosan építeni kell: beszélni róla, újratárgyalni, és közben feldolgozni a nehéz érzéseket. A cikkben megszólaló nők szerint ennek a munkának jelentős része végül újra csak rájuk hárul.
Számukra ezért a valódi kérdés nem az, hogy működhet-e a nyitott házasság, hanem az, hogy mit hoz felszínre a kapcsolatból. Mert amikor a féltékenység, a bizonytalanság vagy a régi sérülések megjelennek, ezeknek az érzelmi terhét is többnyire a nőknek kell viselniük.
Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
