- A hazaköltözés mögött a család hiánya, munkahelyi vagy anyagi szempontok is állhatnak.
- Az ismerős környezethez is újra hozzá kell szoknunk: ezt nevezik fordított kultúrsokknak.
- A személyes történetekből nem következik, hogy mindenkinek a maradás vagy a hazatérés a jobb döntés.
„Nekem a honvágy a család miatt nagyon erős volt, nem tudtam elszakadni” – kezdi Dóra, aki négy évet élt Angliában. Pedagógusként a szakmájában dolgozott, a férje viszont gépészmérnöki végzettséggel egy pékségben helyezkedett el. Amikor végül hazaköltöztek, ő hamar talált munkát, a férjének majdnem egy év kellett hozzá. „Nem bántuk meg, de a lakhatás sokat számított” – jelentette ki. Nagyszülőknél, a tetőtérben lakhattak, így nem kellett albérletet fizetniük. „Mégsem éreztük magunkat teljesen otthon itthon” – vallotta be végül.
Miért érezhetjük mégis idegennek magunkat hazatérés után? Mert nem egyszerűen visszalépünk a régi életünkbe. A külföldön kialakított szokásainkat, kapcsolatainkat és önmagunk egy ott megismert részét is magunkkal hozzuk.
Öt év után kiderült, mi hiányzik igazán
London sok külföldre költöző úticélja (Forrás: Unsplash/Getty Images)
Maria Polansky sokáig arról álmodott, hogy Európában éljen. Vancouverből 26 évesen, a brit párjához költözött Dórihoz hasonlóan Angliába, ő Birminghambe. Beszámolója szerint az első év lelkesedése után a történelmi épületek lassan a munkába járás hátterévé váltak, fakult a lelkesedés.
Közben hiányozni kezdtek az óceánparti hétvégék, a hegyek és az erdők. A brit kommunikáció bizonyos sajátosságait sem szokta meg teljesen, és elmondása szerint ugyanazzal a munkával kevesebbet keresett, mint Kanadában.
Öt év után a férjével visszaköltözött, de már nem Vancouverbe, hanem a kisebb Victoriába. Az európai éveket mégsem bánta meg: kipróbálhatta azt az életet, amelyre korábban vágyott.
A külföldön élő magyarok hazatérési dilemmáiban is visszatér ez a kettősség. Hiányozhat az otthonunk, miközben sok mindent szeretünk abból, amit máshol felépítettünk.
Hazaköltöztünk, akkor miért nem vagyunk boldogok?
Barbara arról számolt be, hogy öt hónapig nem talált munkát Ausztriában, ezért tért vissza. Nem élte meg azonban megkönnyebbülésként.
Magányosabb vagyok, mint kint.
Úgy döntött, ismét külföldön keres lehetőséget, ezúttal egészen más hozzáállással, kevesebb félelemmel vág majd bele.
A Yale nemzetközi hallgatókat támogató irodája fordított kultúrsokknak nevezi a visszatéréshez kapcsolódó alkalmazkodási nehézséget. Nemcsak az otthoni környezet változhatott meg: mi is hozzászoktunk egy másik élethez. Az első találkozások öröme után jelentkezhet hiányérzet, ingerlékenység vagy az a gondolat, hogy hibáztunk.
Mi segíthet újra otthon érezni magunkat?
Ha hiányérzetünk van, az első és legfontosabb dolog, hogy ne vonjunk le azonnali és visszavonhatatlan következményeket. A UCLA hazatérő hallgatóknak szóló útmutatója az élmények feldolgozását és a külföldön kialakított kapcsolatok megőrzését is javasolja.
A mindennapokban ezekkel kezdhetünk:
- Válasszuk külön, mi hiányzik. Egy barát, az önállóság vagy a korábbi munkahelyünk? Más megoldást kívánnak.
- Számoljunk a hétköznapokkal. A fizetés mellett a lakhatást és a munkakeresés idejét is vegyük végig. A szülőkhöz való visszaköltözés például anyagi könnyebbséget és érzelmi feszültséget egyszerre jelenthet.
- Szervezzünk rendszeres találkozásokat. A régi közelséghez is kellhet új közös rutin.
- Mondjuk el, ha nehéz. A családunk nem feltétlenül sejti, hogy az öröm mellett veszteséget is érzünk.
Fotó: Unsplash/Courated Lifestyle
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
