Fotó: Unsplash.com
A szorongásra és a depresszióra már régóta vannak gyógyszereink, szinte kézenfekvőnek tűnik, hogy a magányra is kifejlesszünk egy pirulát. Stephanie Cacioppo pszichológus tavaly veszítette el férjét, az idegtudósként dolgozó és egyébként szintén a magány témakörét kutató John Cacioppót. Az asszony azt mondta, férje halála óta saját életére is a kísérletük részeként tekintett, hiszen kutatási témájuk sürgető személyes jelentősséget nyert. Stephanie Cacioppo szerint ugyan gyakran hasonlítjuk a magányt a fizikai fájdalomhoz, ez azonban nem helytálló, ugyanis a fizikai fájdalom elmúlik, és szerinte kevéssé intenzív és mély ahhoz képest, amit szerelme elveszítésének érzelmi fájdalma jelent számára.
Az asszony most több olyan gyakorlatot is kipróbált, amit még férjével validáltak, mint a magány lehetséges ellenszerei – azt mondja, „ő maga az élő bizonyítéka kutatásaiknak”. A magánynak azonban – szemben például a depresszióval vagy a szorongással – jelenleg még nincsen klinikailag igazolt formája, ezért diagnózis sem adható és kezelés sincsen. Korunkban a magány az egyik legégetőbb egészségügyi problémának számít: több áldozatot szed, mint az elhízás és károsabb egészségügyi következményei vannak, mintha elszívnánk napi fél doboz cigit. A digitális világban egyre erősebb az elidegenedettség, de nem ez az egyetlen oka, hogy átalakulnak az emberi kapcsolatok, alapvetően is megszűnőben vannak a kis közösségek, miközben az individualizmus egyre erősödik.
A Cacioppo pár épp ezek miatt kezdett el egy magány elleni tabletta kifejlesztésén dolgozni. Bár különösen hangzik, ez egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, olyannyira, hogy már most zajlanak a klinikai vizsgálatok arra vonatkozóan, hogyan változtatja meg a magány az agyműködést. Persze egy tablettával nyilvánvalóan nem lehet a magányosság érzését megszüntetni, ahogyan maga az antidepresszáns sem ad választ a depresszió gyökerére. A tervezett gyógyszer a magányosság bénító tüneteit kezelné, hogy a magány káros egészségügyi következményeit visszaszoríthassák. A kutatások szerint a pregnenolon nevű neuroszteroid javíthat ezeken a zavarokon és enyhítheti a társas fenyegetettség esetén fellépő hipervigilanciát – ezt már egereken tesztelték is.
Sok szakértő azonban aggasztónak tartja egy gyógyszer potenciális megjelenését, hiszen a lényeg épp az lenne, hogy a kapcsolódásokkal, közösségek teremtésével orvosoljuk a magányt. Ezt pedig életmódbeli változtatásokkal, új hobbik vagy önkéntes munka vállalásával, életünk aktív átalakításával is el lehet érni.
