Ugyan a pihenő is nagyon jól tud esni, még karácsonykor is szívesen “maradok mozgásban”. Ha egy családi ünnepségen úgy alakul, akkor karácsonykor is szívesen táncolok. Futni az ünnepek alatt is elmegyek, a két ünnep között pedig már ismét rendszeresen edzek. Talán annak, akinek az életében a mozgás nem ennyire központi helyen van, furán hathat ez a “megszállottság”, és én sem mindig voltam ennyire tudatos annak ellenére, hogy mozogni mindig is szerettem. Még mindig sokat hibázok, de azt hiszem, az egyik legjobb, ami történt velem, hogy ráléptem az önismeret útjára.
Fókuszban az étel
Természetesen az ünnep minden kétséget kizáróan szorosan kapcsolódik az ételhez, és ez így van jól. Enni jó. Közösen egy asztalhoz leülni nagyon kellemes. A sarkalatos kérdés inkább az, hogy mit eszünk és milyen gyakorisággal. Ha valaki csak karácsonykor, de akkor elengedi egy kicsit magát, azzal nincsen semmi probléma, az már nagyobb gond lehet, ha valaki egész évben nehéz és sok étellel terheli a szervezetét és e mellé mozgás sem párosul.
Ha a tudatosítás a célunk, egyik legjobb módszer a pontos önmegfigyelés. Érdekes megfigyelni, akár még felírni is magunknak, hogy mi hogyan hatott a testünkre. Például nálam az volt egy sarkalatos pont, amikor elkezdtem a táplálkozásra jobban odafigyelni. Az első 3 hónapban folyamatosan naplót vezettem arról, hogy melyik nap mit és mennyit ettem, mennyit mozogtam, és az hogyan ment, milyen érzés volt, és hogy úgy egyébként hogy voltam.
Ezt a rendszerességet nagyon előremutatónak tartom, hiszen ilyen módon beállíthatunk saját magunknak egy “alap-járatot”, majd ehhez lehet mérni, hogy mi az, amitől jobb a közérzetünk, mitől működünk jobban, és mitől kevésbé. Hiszen ki tudná legjobban megérteni minket, mint saját magunk?
Csak lazán!
Ami a tudatosítás mozgás részét illeti, a lényeg talán az, hogy nem szabad túlgondolni vagy túlságosan rákészülni a mozgásra. Ott a hiba, hogy sokszor úgy tekintünk a sportra, mint valamire, ami megzavarja a pihenésünket. De ennek pont az ellenkezője az igaz: a kikapcsolódásunk aktív része lehet a mozgás. Ráadásul a sportból könnyedén közös program is válhat, akár egy könnyed séta, korcsolyázás, egy kis torna, vagy természetesen a tánc formájában.
Már 20 perc mozgás elég ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, szóval nagyon megéri a nagy lakmározások mellé csempészni egy kis aktivitást is. Szerintem erre a legalkalmasabb az ébredés utáni időpont, és a „teli-pocak miatt nem bírok megmozdulni” – sem lesz így kifogás.
Szupererő: a tudatos figyelem
Gondoljunk csak bele: a testünk egy fantasztikusan összetett rendszer. Engem pedig örökös csodálattal tölt el a működése, egyszerűen imádom tanulmányozni. Érdemes lelassulnunk (– és mikor lenne alkalmasabb ez, mint karácsonykor?), hogy könnyebben észre vehessük a jelzéseit.
Talán legelőször a teljesen mozdulatlan fekvő pozícióból a legjobb kiindulni. Nincs más dolgunk, mint megfigyelni, milyen érzeteink vannak ekkor. Végigpásztázhatjuk a testünket, figyelve, hogy miket érzünk az egyes területeken. Kezdhetjük a talajjal érintkező felületek vizsgálatával, aztán megpróbálhatjuk elképzelni a csontokat, belső szerveket is.
Ehhez lehet, hogy először jól jön, ha egy anatómia atlaszt is a kezünkbe veszünk, vagy megnézünk egy-két ismeretterjesztő videót a témában. Aztán pedig aprólékosan megfigyelhetjük magunkban az adott rész működését. Ehhez persze sok-sok gyakorlat létezik, de a lényeg akkor is a mély figyelemben rejlik, és az elfogadásban. És abban, hogy ne meneküljünk a jelzések, a problémák elől, inkább próbáljuk megérteni őket. Próbáljuk a légzésünkkel elengedni a görcsös területeket, vagy a kényszeres izomtartásokat.
Középpontban az oldódás
Ugyanezzel az értő figyelemmel érdemes a lelki állapotunkhoz is állni. Nincs más dolgunk, mint alaposan megfigyelni, hogy hova kúszik rögtön a stressz, hol érzem a szomorúságot, mikor fájdult meg a fejem… A nőknél érdemes a ciklushoz is mérten figyelni a jelzéseket. A problémás részeknek sokszor már az is elég, hogy a figyelmünket oda irányítottuk. És van, hogy meg kell mozdulnunk vele finoman, és ismét figyelni, hogy mi változott. Olyan is lehetséges, hogy ki kell izzadnunk egy intenzívebb mozgással a testünkből, de az is előfordulhat, hogy pont más területre kell terelnünk a gondolatainkat, és ez segíti az oldódást. És végül: fontos, hogy ne szokásból tegyünk valamit, főleg, ha az egyébként nem szokott segíteni.
