Így formálja a gondolkodásod a derékbőségedet

2018. március 07.
Egy friss kutatás szerint a mozgáshoz és a testünkhöz való hozzáállásunk majdnem olyan fontos tényező lehet az alakformálásban, mint az edzőteremben töltött órák száma.
Fotó: Profimedia – Red Dot

A Health Psychology egyik friss tanulmánya szerint nemcsak az számít mennyit teszünk az egészséges életmódért, hanem az is, mit gondolunk arról, hogy mennyit teszünk az egészséges életmódért. A kutatás vezetője, Alia Crum különös módon jött rá erre még egy korábbi vizsgálata során: 84 hotelben dolgozó takarítónőt vizsgált, akik azt vallották magukról, semmit, vagy csak nagyon keveset mozognak egy nap – annak ellenére, hogy egész nap kemény fizikai munkát végeznek. Crum és kollégái aztán az alanyok felének megmondták, hogy munkájukkal tulajdonképpen napi 30 perc aktív mozgást végeznek, ami azt jelenti, hogy megfigyelnek a nemzeti sporttal és egészséggel kapcsolatos elvárásoknak. Egy hónappal később a kutatók újra megkérdezték az alanyokat, és megdöbbentő eredményeket tapasztaltak: az a csoport, amelyiket biztosítottak a megfelelő mozgásuk felől, később sokkal elégedettebb volt sportolási szokásaival, sőt, fogytak, veszítettek testzsírjukból és vérnyomásuk is alacsonyabb lett. Pedig nem mozogtak többet, mint korábban!

Crum aztán 61,141 kísérleti személyt kérdezett arról, vajon a koruknak megfelelő ajánlott mozgásmennyiséghez képest többet, kevesebbet vagy ugyanannyit sportolnak. Utána az egészségügyi adatbázis segítségével figyelték a halálozási rátát és arra jöttek rá, hogy erős kapcsolat van a korai halálozás és a saját mozgásmennyiségünkkel való elégedetlenség között. Ez a korreláció még akkor is érvényesült, ha az emberek alapvetően a korcsoportjuknak megfelelő mértékben mozogtak. Egészen pontosan 71%-kal nagyobb volt a korai elhalálozás veszélye, mint azoknál, akik úgy gondolták, az ajánlott mennyiségnek megfelelően, vagy annál többet mozognak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a saját sportosságunkról való gondolkodásunkkal megrövidíthetjük vagy meghosszabbíthatjuk az életünket, de mindenképpen úgy tűnik, hogy van kapcsolat a két dolog között. Biztosat még nem tudni, de az egyik magyarázat az elégedetlenség és aggodalmaskodás miatt stresszhormonok termelődése lehet, de hozzáállásunk komplexebb módon is hatással lehet egészségünkre. Épp ezért nagyon fontos, hogy a napi öt emelet lépcsőzést vagy a kiadós kutyasétáltatást keretezzük át a fejünkben, és nyugodtan gondoljunk rá edzésként!

NYTimes