Alvásigényünk és személyiségünk meghatározza együttalvási szokásainkat párunkkal. Egy éjjeli bagoly éjfélkor még nagyon tevékeny, ám ha korán kelő pacsirta a párja, ő már kilenckor az igazak álmát alussza. Az, hogy mennyire van összhangban az alvási ritmusunk párunkéval, jelentős hatással lehet a párkapcsolat egészére.
Jó, ha szinkronban vagyunk
Sokan azért szeretnek a párjukkal egyszerre álomba szenderülni, mert így a testközelség biztonságérzetet ad számukra. Vannak, akiket szorongással tölt el, ha nem egyszerre fekszenek le, párkapcsolati feszültséget vizionálnak. Ez általában szerencsére nincs így, csak azokban az esetekben lehet a konfliktus jele, ha egyébként mindig egyszerre fekszenek le a felek.
Az alvásé az elsőbbség
Az, hogy egy pár tagjai mikor fekszenek le aludni, általában független az érzelmi-kötődésbeli kérdésektől, egyszerű szokás csupán. Számos oka lehet annak, hogy úgy alakul az esti rendszerük, hogy nem egyszerre érnek az ágyhoz. Mindenki próbál a legjobb minőségű alvásra törekedni, ezért szükség lehet olyan zavaró tényezők áthidalására, mint a horkolás, a nyugtalan láb szindróma vagy a gyakori látogatások a fürdőszobába. Az is megnehezíti az együttalvást, ha valamelyik fél inszomniától szenved. Gyakran azért fekszik le előbb aludni valamelyikük, mert ezek miatt úgy érzi, könnyebb úgy elaludnia, hogy egyedül fekszik az ágyban. Fontos felismerni a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás jelentőségét a testi-lelki egészségre, ezt nem szabad feláldozni csupán azért, hogy egyszerre feküdjünk az ágyban.
Nem árt figyelni
Ha egy párnak eltérő az alvási mintázata, nem árt megfigyelniük, milyen hatással van ez a párkapcsolatukra, és megbeszélni, ha kétségek merülnek fel. Ha valakinek nem jó ez a helyzet, másra vágyik, nem szabad némaságba burkolóznia. A problémamegoldás leghatékonyabb és legfontosabb módja a kommunikáció. Ha nem marad senkiben tüske lefekvés előtt, nagyobb eséllyel lesz pihentető és édes álma, akár együtt fekszenek le, akár nem.
Forrás: Psychology Today
Fotó: Unsplash
