“Pánikolni nem szabad. A régi, ólmozott benzines autók idején sokkal több ólom került a szervezetünkbe, mint a csapvízzel, ettől függetlenül figyelmen kívül hagyni sem szabad a problémát” – mondták a szakértők. Az pedig, hogy van-e ólom az általunk fogyasztott ivóvízben, nagyrészt rajtunk múlik.
Honnan kerülhet ólom a vízbe?
Az ivóvíz alapvetően nem tartalmaz ólmot Magyarországon. De akkor honnan kerülhet bele mégis a nehézfém, melynek egyáltalán nem kellene benne lennie? “Az ivóvízhálózatból beoldódva, úgynevezett másodlagos szennyeződésként kerülhet az ivóvízbe ólom, akár ártalmas mennyiségben is” – áll az Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) tájékoztatójában.
Ez annyit tesz, hogy a főként a városközpontokban található, második világháború előtt épült régi házak, lakások belső ivóvízcsövei – ha nem volt felújítás – még mindig lehetnek a korabeli ólomcsövek, ezekből oldódik ki az ártalmas anyag az ivóvízbe.
Miért veszélyes?
Az ólom egy mérgező nehézfém, mely különösen a kisgyermekek szellemi fejlődésére veszélyes. A nemcsak az ivóvízből, de egyéb szennyező forrásokból (például ólom tartalmú festék, mely régen szintén népszerű volt, kipufogógáz, légszennyezés) származó ólom a vérben felhalmozódik, egy bizonyos koncentráció felett pedig az intelligenciaszint csökkenését, nem megfelelő fejlődését okozza. Az NNK információi szerint 10 μg/dl vér-ólomszint növekedés mintegy 1-3 ponttal csökkenti intelligenciahányados értékét. Ez egy-egy embernél nem tűnik soknak, ám össztársadalmi szinten már jelentős hanyatlást és kiesést jelent. A legfrissebb irányelvek szerint a gyermekeknél nincs is olyan alacsony vér-ólomszint, mely biztonságosnak tekinthető.
Méressük meg!
Mivel nálunk két kisgyermek is él a családban – bár az ő intelligencia szintjüknek már mindegy, mivel egyéves koruk óta a biztonságosnak hitt csapvizet itták, hiszen van itthon a vízvezetékre csatlakoztatott vízszűrőnk -, amint a látómezőnkbe került az ólompara, azonnal úgy döntöttünk, hogy megméretjük az ivóvizünk koncentrációját. Ehhez remek program fut az NNK-ban 2020 márciusáig. Az úgynevezett Nyitott laboratórium keretében a saját csapvizünkből vett mintát az NNK-ba eljuttatva ingyenesen megvizsgálják annak ólomtartalmát. A csapvíz ingyenes ólomtartalom-vizsgálatára bárki jelentkezhet, de elsősorban a kockázatos, régi városközpontokban lakók, illetve a várandósok, és kisgyermekes szülők jelentkezését várják. Mivel két kisgyermekkel egy több mint százéves Budapest belvárosában álló házban élünk, így szinte azonnal érkezett a válasz, hogy részt vehetünk a felmérésben.
Hogy zajlott a mintavétel?
Mivel nem akartam a postára bízni, magam mentem be a mintavételi edényekért az NNK ólom munkacsoportjához. A részletes tájékoztató és a két fiola mellé egy kérdőívet is kaptunk a ház és a lakás csöveivel, esetleges víztisztító berendezéseivel kapcsolatban. Bár a lakásban volt felújítás, így a régi vízcsöveket kicserélték, a házunkban nem történt ilyen. A szakemberek szerint ettől még rosszabb is lehet a helyzet, mivel az új, rézcsövek és a régi ólomcsövek találkozásánál sokkal erősebb lehet az ólom kioldódása és felhalmozódása. A vízvezetékre csatlakoztatott víztisztító berendezésben sem bízhatunk, ugyanis amint megtudtuk, hiába az aktívszenes szűrőbetét, a nagy kapacitás, az ólom ellen mindez mit sem ér.
Mit tehetünk, ha ólom van a vízben?
Az ólom kiválást az ivóvízbe véglegesen és teljesen az ólomcsövek és vízhálózati elemek teljeskörű cseréje oldaná meg. Ám amíg ez bekövetkezik, addig sem kell tétlenül ülnünk, sokat javíthatunk a helyzeten már azzal is, ha használat előtt minden reggel legalább egy percig kifolyatjuk a csapot, és csak ezután használjuk fel az ivóvizet. (Természetesen virágot öntözni vagy felmosni például remekül használható az addig kifolyó víz is, nem kell feltétlenül elpazarolnunk.)
Emellett az otthoni víztisztító berendezések is rendkívül hasznosak lehetnek, ám ezek közül sem mindegy, hogy milyet választunk, ha szeretnénk minimalizálni az ólomkoncentrációt az ivóvizünkben. Ez sem egyszerű döntés, kevesen gondolnak arra, hogy víztisztítók is jelenthetnek kockázatot, amit a nem megfelelően kiválasztott típus, vagy a nem megfelelő üzemeltetés tovább növelhet (erről részletes tájékoztatás érhető el az NNK honlapján). Fontos, hogy mindig engedéllyel rendelkező, az adott problémának megfelelő típust válasszunk. Az ólom eltávolítására többféle megoldás is szóba jöhet (fordított ozmózis, aktívszenes szűrő, speciális szűrőanyagok), de a hatékonyságuk, megfelelőségük ólomeltávolításra vonatkozóan eltérő lehet. Jelenleg célzottan ólom eltávolításra engedélyezett termék még nincs, a különböző fajtájú berendezések ólomeltávolítási vizsgálata jelenleg is folyamatban van az NNK-ban.
Bár a mi eredményünk még nem érkezett meg, nincsenek illúzióink arról, hogy a mi házunkban, a legfelső emeleten vajon van-e ólom az ivóvízben. Készítjük magunkat lélekben, már előre kifolyatjuk a csapot, és addig is tanulmányozzuk a víztisztítás lehetőségeit.
Fotó: Unsplash
