Könnyebben működik a távkapcsolat a modern világban?

A távkapcsolatok manapság nem számítanak ritkaságnak, és nem is jósolunk kapásból tragikus véget nekik. Sokan kerülnek olyan helyzetbe, ami miatt kénytelenek párjukkal a világ két különböző pontjáról tervezni a közös jövőt. Egyetemi tanulmányok, kecsegtető karrierlehetőségek vagy családi ügyek mind lehetnek a több száz vagy akár több ezer kilométeres különbség okozói.

Mint bármi másnak, a távkapcsolatnak is megvannak a maga szépségei és árnyoldalai, és ugyanúgy vállalni kell a vele járó következményeket. Habár több tér áll rendelkezésre a személyes fejlődésre, és nagyobb szabadságot kapunk egy-egy döntésünk kapcsán, mégis számolni kell a magánnyal és a fizikai intimitás hiányával. A modern kommunikációs csatornák nagy szerepet játszanak a távkapcsolatok életben tartásában. FaceTime, Skype és megannyi csetelésre alkalmas applikáció teszi lehetővé a rendszeres kommunikációt, ezzel megkönnyítve a zökkenőmentes kapcsolattartást. Valóban ilyen egyszerű kiküszöbölni a távolság okozta nehézségeket? Vajon felmerülnek-e új konfliktusok és kellemetlenségek a technológia miatt? Tényleg lehetséges helyettesíteni mindazt, amit a távolság elvesz? Hogy választ találjunk a kérdésekre, a továbbiakban három különböző távkapcsolat története lesz a segítségünkre.

A virtuális randik harmóniája

Lilla 2019 nyarán ismerkedett meg jelenlegi barátjával egy amerikai szakmai gyakorlat során. A lánynak augusztusban vissza kellett utaznia Magyarországra, a fiú – aki nem mellesleg a Fülöp-szigetekről érkezett a kontinensre szintén a tanulmányai miatt – az Egyesült Államokban maradt. Kapcsolatuk több mint fél éve tart. „Alapvetően eszem ágában sem volt belekezdeni egy távkapcsolatba, mert volt már részem benne, és tudtam, hogy mindketten sokat szenvednénk. Ez teljesen más, mint amikor ott vagy a másiknak, és van testi kontaktus – meséli Lilla szerelmük kezdetét. – A barátom sem volt benne biztos, hogy ami köztünk van, ekkora távolsággal is működne-e, de mindenképpen szeretett volna adni neki egy esélyt, rajtam pedig felülkerekedtek az érzéseim. A kapcsolatunk rácáfolt a korábbi tapasztalataimra.”

Lilla és párja között a kilométerek mellett körülbelül öt-hat óra időeltolódás is van, ami miatt kevés idejük van egymásra. Emellett a fiú délutántól egészen éjfélig dolgozik, ezért általában mindig röviden beszélnek FaceTime-on, amikor alkalmuk van rá, és rendszeresen chatelnek különböző felületeket használva. „Helyzetjelentés-szerűen kell ezt elképzelni. Tartalmasabb beszélgetésekre sajnos a napi rutinunk miatt ritkán van lehetőségünk. Ha időnk engedi, inkább igyekszünk kreatív távrandikat szervezni. Többször filmeztünk már közösen, amikor ő reggelizik, én vacsorázom, de volt már példa egy alvós randira is, amikor közösen szundítottunk délután, és kávézni is tervezünk együtt” – ad bepillantást a mindennapokba Lilla. Kényszert egyikük sem érez, hogy megállás nélkül keressék egymást, vagy azonnal válaszoljanak az üzenetekre. Nem szeretnék azt érezni, hogy egész nap a telefonjuktól függenek, és szeretnék megtartani a kapcsolat spontaneitását, természetességét.

Láttad már?

Olvass tovább

Párkapcsolati kommunikáció koronavírus idején: így segíthet a LovePlant kihívás

A kommunikáció, elsősorban a digitális kommunikáció jelentőségét az utóbbi hetekben saját bőrünkön is fokozottan tapasztaljuk. A koronavírus-állapot sok egyéb mellett arra is rámutatott, hogy vannak helyzetek, amikor a digitális kommunikációnak nagy szerepe lehet abban, hogy összehozzon minket egymással.

„Persze nem mindig problémamentes az élet. Sok türelem kell, mire megismerjük egymás »virtuális« énjét – mondja a Lilla arra utalva, hogy az ember online kommunikációs stílusa eltér a személyestől. – A barátom nem küld minden üzenet mellé egy emotikont vagy szívecskéket, és írásban sok mindent könnyen félre lehet érteni, hiszen a szavak hangsúlyozását nem pótolja a technológia. Éppen emiatt eleinte nem gondoltam volna, hogy az online beszélgetéseink felérnek majd a személyes kommunikációval.” Lilla tapasztalatai alapján egy távkapcsolattól is meg lehet kapni ugyanazt, amit egy mindennapi párkapcsolat nyújt, az viszont biztos, hogy először hozzá kell szokni az új helyzethez. „Nekünk sokat segít a Messenger és a FaceTime, elsősorban azonban eszméletlenül sok időre és türelemre van szükség. A legtöbb konfliktust inkább az okozza, ha egyikünknek több odafigyelésre lenne szüksége, a másiknak viszont éppen nincs elég ideje, és nem tud azonnal vagy elég tartalmasan válaszolni. Ilyenkor akaratlanul is frusztráltabbak vagyunk. Meg kell tanulnunk kezelni az ilyen szituációkat ahhoz, hogy átlendüljünk a nehezebb időszakokon.” Lilláék a világjárvány miatt egyelőre nem tudják, mikor láthatják egymást, mégis próbálnak derűlátók maradni, és izgatottan várják a találkozást.
A technológia semmi más, csak egy csatorna

Katának a munkájából adódóan egyik napról a másikra kellett repülőre ülnie, majd akár több hónapon át a világ különböző pontjain maradnia, miközben szerelme Magyarországon várta haza. Ez a különös helyzet több évig fennállt, mire Kata úgy döntött, otthagyja állását. „Nekünk egyáltalán nem jelentettek optimális megoldást az online felületek. Az egyetlen előny az volt, hogy tudtuk tartani a kapcsolatot, de a beszélgetések valahogy nem voltak természetesek. Az időeltolódás miatt különbözött az életritmusuk, ezért alig volt alkalmunk telefonálni vagy videochatelni. Általában csak írogattunk egymásnak, ami persze jobb, mintha egyáltalán nem is beszéltünk volna, de mégsem volt az igazi” – árulja el Kata.
Kata arról is mesélt, milyen konfliktusokat idézett elő az, hogy túlnyomó részt írásban kommunikáltak. „Rengeteg félreértésünk adódott az írott szövegből, vagy abból, hogy azt figyeltük, ki ír többet, ki kevesebbet. Néha már azt éreztem, szakítani akar velem a barátom, annyira keveset írt. Erről persze szó sem volt, csak van, akinek nem természetes az online kommunikáció, és hajlamos elfelejteni keresni a másikat. Ezt el kellett fogadnom, hogy elkerülhessem a felesleges sértődéseket, és le tudjuk küzdeni az előttünk álló akadályokat.”

A bizonytalanság szintén egy olyan tényező, amely könnyen felmerülhet távkapcsolatok során, hiszen több órára vagyunk párunktól. Kata elmondása szerint nem is a féltékenység az elsődleges problémaforrás. Ha egy országban tartózkodnak, és a barátja elmegy bulizni, akkor sosem aggódik, hogy a fiúnak esetleg valami baja esik, azonban amikor távol vannak egymástól, valamiért mégis igényli, hogy párja többször írjon neki. „Nem kell regényt írni az estéről, de sokkal nyugodtabb vagyok, ha szól, hogy jól van, és mikor merre van. Ha kilométerekre vagyunk egymástól, akkor nem tehetek semmit, teljesen kicsúszik a lábam alól a talaj, és sokkal több megerősítésre van szükségem, hogy tudjam, minden rendben van vele.”

Kata számára a technológia csupán egy eszköz volt a túlélésre, hiszen tudta, hogy hetek kérdése, és ismét együtt lehet szerelmével. Szerinte hosszú távon nem elég ez a fajta kommunikáció, és abban sem biztos, hogy képes lenne így felépíteni egy kapcsolatot. „Időről időre ismét abba a helyzetbe kerültünk, hogy egy darabig muszáj volt távkapcsolatban lennünk – zárja gondolatait Kata. – Az első alkalom után már tudtuk, mire számíthatunk, és abból próbáltunk építkezni, túlélőmódban átvészelni az időt, de számunkra az a legoptimálisabb, ha ténylegesen együtt vagyunk.”

Karanténban két országban

Anna lassan négy éve él távkapcsolatban: míg ő Grazban, addig barátja Budapesten folytatta tanulmányait az érettségi után. Kapcsolatuk nagy részét online folytatják, és két-három hetente tudnak találkozni. A koronavírus-járvány miatt bizonytalan ideig kénytelenek a virtuális térben megvárni a karantén végét. „Ha nem lennének a modern kommunikációs eszközök, valószínű már nem lennénk együtt. Folyamatosan keressük egymást, kivéve, ha valamelyikünknek fontos dolga adódik. Szinte szokássá vált, hogy írunk egymásnak, mert érdekel, hogy mit csinál a másik. Lényeges eseményeknél viszont kivétel nélkül telefonálunk, hiszen így személyesebb. Emellett rengeteg képet küldünk, hogy még inkább be tudjuk vonni a másikat a mindennapokba” – írja le szokásaikat Anna.

Az egyetlen, ami konfliktust okozhat köztük, az az online kommunikáció színtelenségéből adódik: „Egy üzenet gyakran lehet kétértelmű, amiből könnyen adódik vita. Ezeket szeretem rögtön megbeszélni, hogy ne húzódjanak el a semmiségből adódó konfliktusok, azonban így képtelenség ugyanolyan hatékonysággal megoldania a problémákat. Ehhez online sokkal több erőfeszítésre van szükség, és én fontosnak tartom, hogy egy vitában mind a két fél elismerje a maga hibáit. Ilyenkor viszont a makacsság is felerősödik, és ezért virtuálisan nehezebben valljuk be, ha valamit elrontottunk” – mondja Anna a felmerülő nézeteltéréseikről.

Anna azt is megosztotta, mennyire idegesítő, hogy az alkalmazások mutatják, ha valaki elolvasott egy üzenetet, válasz viszont nem érkezik. Ilyenkor felmerülnek olyan ellentétek is, amelyek azt feszegetik, ki mennyit és milyen gyakran ír a másiknak. „A veszekedések tárgya valójában nem is az, hogy valaki nem ír vissza, vagy nem úgy ír vissza, ahogy szeretnénk. Ez csak egyszerű kifogás, hogy kiengedhessük magunkból a szomorúságot és feszültséget, amit a távolság okoz. A valódi baj, hogy több kilométer választ el bennünket egymástól. Bevallom, a karantén miatt gyakrabban belefutunk hasonló helyzetekbe, viszont már érezzük az elzártság pozitív következményeit: már most tudom, hogy amikor végre találkozhatunk, az valódi katarzisélményt hoz majd, és ettől kezdve hálásabbak leszünk minden együtt töltött percért.”

Lilla, Kata és Anna egyetértenek abban, hogy a modern technológia nagy segítség egy távkapcsolatban, mégis mind úgy gondolják, hogy a kapcsolat sikeressége személyfüggő. Tanácsként azt mondják, leginkább a türelem, a kitartás, a bizalom, a nyíltság és az elszántság játszanak kulcsfontosságú szerepet egy boldog távkapcsolatban. Azt viszont ne feledjük, hogy mindehhez ketten kellenek.