Áprilisban arra a különös jelenségre figyelt fel dr. Elizabeth Hannon, a British Journal for the Philosophy of Science főszerkesztője, hogy a női kutatóktól beérkező cikkek száma drasztikusan csökkent. Ellentétben a férfiakéval. Miután a közösségi oldalán is hangot adott ennek a felfedezésnek, rengeteg frusztrált női tudós válaszolt Hannonnak, mind ugyanarra panaszkodva: szinte lehetetlen érdemi munkát végezni úgy, hogy a karantén és az iskolabezárások miatt a gyermeknevelés és az online oktatás terhe is a nyakukba szakadt. „Rendkívül aggasztó a nemek közötti egyenlőség szempontjából ez a jelenség, különösen ha arra gondolunk, mennyi munkát fektettünk már abba, hogy ez a szakadék csökkenjen.”
Miért fontosak a publikációk?
A tudományos lapokban való publikálás kulcsfontosságú az előrelépés szempontjából számos egyetemen, emellett a siker egyik fokmérője a pályázatokon, amelyek szükségesek a kutatások anyagi hátterének megteremtéséhez. Úgy tűnik, a járvány miatti korlátozásokkal együtt a gyermekek körüli teendők, az idős családtagok gondozása és a megnövekedett mennyiségű házimunka, főzés és takarítás csupán a női kutatók munkáját lassítja, a férfi kollégáiknál nem tapasztalható ilyen visszaesés.
Nem a kutatás a legfontosabb jelenleg
Dr. Jenny Hallam, a Derby Egyetem pszichológiatanára, aki jelenleg négy- és hétéves fiát is segíti az online oktatásban otthon, közben pedig a munkáját is igyekszik végezni, nem lepte meg a jelenség. „Szeretek kutatni, ám amióta az iskolák bezártak, és otthon vagyunk, ez olyan luxussá vált, amit egyszerűen nem engedhetek meg magamnak” – mondta Hallam.
„Bárki, akinek családja van, hátrányba került. Ám a nőket sokkal erősebben érintik ezek a hátrányok.”
Egy héten két nap ő végzi az online oktatást, így ilyenkor esélye sincs a munkájával foglalkozni. A maradék három munkanapon Hallam a férjével közösen, aki maga is tudományos munkát végez, megosztják egymás között a gyermekek körüli teendőket. Hallam esténként próbálja meg felvenni a fonalat, válaszolni a diákjai kérdéseire, akiknek szintén vannak nehézségeik az online oktatással. „A kutatás a partvonalra került. Fontos és akarom is csinálni, ám nem annyira sürgős, mint a diákjaim támogatása. A diákjaimé és a gyemekeimé az elsőbbség” – mondta Hallam.
Olvastad már?
A kutatás nem kompatibilis a karanténnal
„A tudományos munkához szükség van térre, és annak lehetőségére, hogy az ember hosszabb ideig zavartalanul elmélyülhessen a kutatásában” – mondta James Wilsdon professzor arról, miért nem fér össze egymással a családi élet, a bezártság és a tudományos munka. „És én vagyok az első, aki bevallja, hogy a nők viselik a családdal járó terhek oroszlánrészét, és ez a fő probléma” – tette hozzá.
Aki kevesebbet keres, az neveli a gyereket
Dr. Viki Male, a londoni Imperial College immunológusa szerint valódi veszélyt jelent a női tudósokra a férfiakkal szemben a karantén. Ő maga is két gyermekkel és férjével van otthon, igyekszik felügyelni a laboratóriumának működését, órákat ad és ellenőrzi a diákjai kutatómunkáját. Nem ritka, hogy a három -és hatéves gyermeke körüli teendőkkel és a munkájával együtt 16 órát dolgozik egy nap. Az immunológus kiemelte azt is, hogy férje is rengeteget segít otthon, ám mivel ő keres kevesebbet és ő tudja rugalmasabban beosztani a munkáját, így a gyermekek és a háztartás körüli teendők nagyobbik része rá marad. „Nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknél ugyanaz a beszélgetés lezajlott a korlátozások bevezetésekor, és erre a megoldásra jutottak” – mondta Male.
„Az otthonok körüli rejtett munka és feladatok most még jobban előtérbe kerültek. Talán ha a járványveszély elmúlt, a kutatással foglalkozó munkahelyek, egyetemek is megértőbbek lesznek így, hogy mindannyian megtapasztaltuk ezeket a nehézségeket” – hívta fel rá a figyelmet Wilsdon professzor, aki optimista pillanataiban azt reméli, hogy a korlátozások feloldása után a nők számára sokkal elérhetőbb lesz a rugalmas munkavégzés, mint korábban.
Olvass tovább!
Forrás: The Guardian
Fotó: Unsplash
