Sokan azért nem vágnak bele a komposztálásba, mert azt gondolják, csak a kertészkedők számára van értelme, nehéz, bonyolult felszerelést igényel, ha egy társasház harmadik emeletén akarnánk az ételmaradékot újrahasznosítani. Pedig a komposztálás korántsem olyan bonyolult és nehéz, mint gondolnánk.
Miért komposztáljunk?
A komposztálással a lebomló növényi hulladék, levelek, bizonyos papírfélék hasznosíthatók újra, illetve kerülhetnek be ismét a biológiai körforgásba segítségünkkel. Azért is fontos a komposztálás, mert így nem a szeméttelepekre kerül az ételhulladék, ahol anaerob módon, levegő nélkül bomlik le, és így metán, valamint más üvegházhatású gázok kerülnek nagyobb mennyiségben a légkörbe, ami tovább hajtja a globális felmelegedést.
Ezzel szemben a komposztálás egy aerob folyamat, nem keletkeznek üvegházhatású gázok a lebomlás során, a növényi hulladékot pedig újra használhatjuk, például virágföldként. „A komposztálás teljesen passzív folyamat, a mikrobák végzik a munkát, apró rovarok, kukacok, amik lebontják a növényi hulladékot – magyarázta Rebecca Louie, a komposztálás szakértője. – A mi feladatunk csupán annyi, hogy tápláljuk a rendszert, gondoskodunk a megfelelő egyensúlyról és időről időre ellenőrizzük.”
Zöldek és barnák: mi a különbség?
Amikor a komposztálásról esik szó, gyakran felmerül, hogy zöldek és barnák keverékére van szükség ahhoz, hogy hatékonyan működjön a folyamat. A gyakorlatban ezt azt jelenti, hogy kellenek a zöld, magas nitrogéntartalmú növényi hulladékok, például banánhéj, illetve barnának nevezett magas széntartalmú anyagok, mint a falevelek, ágacskák, szalma, papír és karton. Carr szerint ezek optimális egyensúlya segíti, hogy gyorsan és szagmentesen folyjon a komposztálás. „Ha jó az arány, a mikroorganizmusok elkezdenek dolgozni az ételhulladék – a zöld anyagok – lebontásán – mondta Carr. – Amikor végeznek, az eredmény földszerű, száraz, sötét, földes szagú anyag. Amikor a komposztunk eléri ezt a pontot, felhasználhatjuk a növények ültetéséhez, kertészkedéshez, a fű táplálásához vagy akár fák tövébe is teríthetjük, hogy tápanyagban gazdagabbá tegyük a talajt.”
Milyen módszer válasszunk?
Egy másik nagy tévhit a komposztálással kapcsolatban, hogy csupán egyféle módszer létezik. Bár az elv ugyanaz, mégis számos típus közül választhatunk, hogy megtaláljuk azt, ami a mi életformánkkal a legjobban összeegyeztethető.
Közösségi komposztálás A legegyszerűbb, ha a környékünkön megkeressük a legközelebbi közösségi komposztáló helyet. Egyre több parkban és közösségi téren van erre lehetőség, ahol szakemberek végzik a begyűjtött étel- és növényhulladék kezelését, majd a helyi tereken, közösségi kertekben, parkokban használják fel a termelődött komposztot.
Komposzt az ablakpárkányon Ha nincs kertünk, lakásban élünk, akkor is komposztálhatunk! Ehhez az ablakpárkány remek terep, annyi a különbség csupán, hogy kisebb mennyiségben kell gondolkoznunk. Hogy elkerüljük a szagokat és a kártevőket, minden réteg ételhulladékot fedjünk le 15 centiméter földdel, és ne feledkezzünk el arról sem, hogy nedvesen kell tartanunk a komposztunkat. „Az emberek hajlamosak elfeledkezni róla, hogy az öntözés a folyamat része. Az ablakpárkányon könnyebben kiszárad a komposzt, de a vízre nagy szüksége van a mikrobáknak, hogy el tudják végezni a munkát” – mondta a szakember.
Vermikomposztálás A kíváncsi komposztálók, kisgyermekes szülők számára lehet különösen izgalmas a komposztálás azon formája, ahol férgek – általában trágyagiliszta – végzi a növényi hulladék lebontását. A végtermék egy tápanyagokban gazdag föld, ami tulajdonképpen a giliszták anyagcseréjéből származik. Az egyetlen dolog, amire figyelnünk kell ennél a módszernél, hogy rendszeresen tegyünk ételmaradékot a komposztra, hogy mindig legyen mivel táplálkozni a gilisztáknak.
Bokashi fermentálás A kis mennyiségű komposztálásra remek módszer a bokashi komposztálás. Ilyenkor speciális mikrobákat és fehérjéket tartalmazó bokashi pelyhet terítünk az ételmaradványokra, majd légmentesen lezárjuk az edényt. Az egyetlen hátránya, hogy ebben az esetben fermentálás zajlik, és a végtermék elásásához szükségünk van kertre, illetve némi fermentációval járó szagra fel kell készülnünk, ha a bokashi módszert választjuk.
Ha már a szagnál tartunk…
A leggyakoribb kérdés és a legnagyobb visszatartó erő a komposztálás esetén általában a szagok erőssége. Ám a szakember szerint nem kell, hogy így legyen. Ha megfelelően alkalmazzuk a biofiltereket, például földet terítünk a rétegekre, elkerülhetjük a szagokat. Emellett a nedvességtartalom is befolyásolhatja a szagokat. „Ha a komposztáló edényünk túl nedves, valószínűleg büdösödni kezd. Ilyenkor több barna anyagot kell hozzáadnunk, vagy ha van lehetőségünk rá, a szabadban szárítsuk ki kicsit az edényt.”
Mit komposztálhatunk és mit nem?
Bármilyen gyümölcs vagy zöldség héját, papírt, lemetszett növényi részeket, sőt, még ételmaradékot is komposztálhatunk. Ne tegyünk viszont soha a komposztba húst, tejterméket, olajos ételmaradékot, minden mást viszont biztonságosan a komposztba tehetünk. „Bár a hús, tejtermék és a csontok könnyen lebomlanak, ám ez csak haladó komposztálóknak ajánlott, mivel könnyen felboríthatják az egyensúlyt, így fontos tudni, hogyan kezeljük ezeket az anyagokat” – mondta a szakember.
Forrás: Apartment Therapy Fotó: Unsplash
