Ne kérj elnézést a rendetlenségért!

2021. július 04.
Ismerős érzés a legtöbb szülőnek: az egész napot a gyerekek, a munka, a párkapcsolat és a személyes feltöltődés között bűvészkedve töltik, mégis a rendetlenség az, ami kiborítja őket.

Lehet, hogy egy nap, amikor a gyerekek már felnőttek, hiányoznak majd az apró műanyag kacatok, lesből támadó Lego-kockák, de ez a nap még nem jött el. Jelenleg a lakás minden pontján felbukkanó játékok, a hegyekben tornyosuló mosatlan ruha (hiába mosunk naponta kétszer) és a morzsák ösvénye, mely még Jancsi és Juliskának is becsületére vált volna, arra emlékeztethet, hogy nem vagyunk elegendőek. Ezt tovább ronthatja, ha kicsit pörgetjük a közösségi oldalakat, hiszen tömegével bukkannak fel olyan képek, melyeken világosan látszik: más szülők képesek gyereket nevelni és tisztán, rendezetten tartani a lakást. Jól megtervezett felnőtt szigetek vannak otthonaikban, ahol nyoma sincs a gyerekjátékoknak. Mit csinálunk rosszul? Tehetjük fel magunknak a kérdést. Ahogy a szakember megjegyezte: a rendetlenség és káosz nem csak a tárgyakról szól.

rendetlenseg-pszichologia-bocsanatkeres

Mi áll a rendetlenségre adott érzelmi válasz mögött?

„A rendetlenséget általában mi ruházzuk fel valamilyen jelentéstartalommal. A szülők számára az otthoni káosz a bizonytalanságokat tükrözheti vissza. Emlékezteti őket mindazokra a dolgokra, melyeket önmagukban, mentálisan kellene rendszerezniük, a többféle szerepet és felelősséget, amiben egyszerre kell helyt állniuk” – mutatott rá dr. Ana Sokolovic pszichoterapeuta. A közösségi médiában látható képekkel való összehasonlítása saját otthonunkban azonban nagyon gyorsan letörheti még a legpozitívabb szülői lelkesedést is.
„Mit látunk az Instagramon? Semleges színeket, makulátlan konyhát, tökéletesen elrendezett Montessori-játékokat. Hatalmas stressz az anyáknak, amit a bloggrek és a Pinterest sztenderdjei hordoznak – mondta dr. Sandra Espinoza pszichológus. – A kultúránk olyan életérzést közvetít, mintha csak akkor lehetne rendben az otthonunk, ha megfelel a minimalista esztétikának.”

Dr. David Lewis brit pszichológusnak van erre egy szakszava is: otthondiszmorfiás zavar. „Az egész egyetlen, általában apró részlettel kezdődik, mint egy dísz, kép vagy egyetlen bútordarab. Innen aztán könnyen terjed át, mint egy olajfolt, mígnem szobáról szobára az egész otthonunkat beteríti az elégedetlenség, ami boldogtalanságot vált ki.”

„Az otthonuk a biztonságot és kényelemet jelenti. Ahogy díszítjük és ahogy élünk benne, önmagunkat tükrözi, az önképünk kiterjesztése. Hatalmas kihívás hűnek maradni ehhez, amikor annyi idegen otthonába láthatunk be a közösségi oldalakon keresztül. A rendetlenség nem marad a négy fal között – magyarázta dr. Lewis. – A végén úgy érezzük, az otthonunk nem a biztonság, hanem a vereség helyszíne.”

Ami ezután jön, mindenki számára ismerős: kiégés. Türelmetlenség és frusztráció, melyet a családtagokon, gyakran a gyerekeken vezetünk le. „Most nem tudok játszani, takarítanom kell! Nagyon gyakori az a szülői gondolkodás, hogy szeretnének játszani a gyerekeikkel, elmenni családi kirándulásra, ám ott a hatalmas rendetlenség – mutatott rá Billy Roberts pszichoterapeuta. – Ez a fajta gondolatmenet azonban megakadályozhatja a cselekvést.”

„Amikor az első gyermekem született, rengeteg időt töltöttem takarítással. Az otthonunk tiszta volt, de én stresszes voltam, fáradt és úgy éreztem, nem élvezem a gyerekemmel töltött időt, mert túlságosan arra fókuszálok, hogy néz ki a lakás. Meg kellett tanulom lassan elengedni az elvárásaimat azzal kapcsolatban, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie” – mondta Juliana Parker terapeuta, három gyerek édesanyja. Miért tekintjük tehát egyformának a családdal töltött idő és a takarítás fontosságát, amikor az egyik valójában sokkal lényegesebb? Ne kérjünk többé bocsánatot a rendetlenségért. Ne próbáljuk meg olyanná varázsolni az otthonunkat, mintha nem élnének ott gyerekek. 

Tegyük előre a fontossági sorban önmagunkat is

A szülőknek fontos az energiáik egy részét az önmagukkal való törődésre átcsoportosítani, melybe persze beletartozhatnak olyan tevékenységek is, amelyet gyermekükkel együtt végeznek. „Menjenek sétálni, süssenek sütit, nevessenek. Mindezt lehetőleg azelőtt, hogy rendbe raknák a konyhaszekrényt – mondta Roberts. – A self care javítja a produktivitást a háztartásban is, feltölti energiával a testet és a lelket, ami egy szülőnek mindennél fontosabb.”

„Amikor szülővé váltam, próbáltam folyton utolérni magam a mosással. Azt kívántam, bárcsak az az anya lehetnék, akinek mindig üres a szennyeskosara és soha nincs vasalnivalója hátra. De nem vagyok –mesélt a háromgyermekes anya. – Elfogadtam, hogy ez nem az én kudarcom, egyszerűen előnyben részesítek a mosással szemben más dolgokat.”

Fogadjuk el, és próbáljuk élvezni ezt az életszakaszt

Egyre erősebb az a trend a kultúránkban, hogy azt akarjuk, úgy nézzen ki az otthonunk, mintha nem lennének ott gyerekek. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy laknak. Minden igényükkel és akaratukkal együtt, és a cuccaikkal. Ez is csak egy életszakasz, ami elmúlik. „A lányom szobája örök káosz. Nekem – mondta egy édesanya. – Csak a kupit látom. Ugyanakkor ha jobban észrevesszük, minden, amit összeraknak, egymásba illesztenek, összekevernek, egy-egy kísérlet. És azt akarom, hogy tudja, ez az ő otthona is, ahol nyugodtan kísérletezhet.”

A saját szükségletünk a tiszta, rendezett otthon iránt nem lehet fontosabb, mint az ő játék iránti vágyuk, ám mindkettő működhet egyszerre, kompromisszumokkal és együttműködéssel. Ez azt jelentheti például, hogy ha a tiszta padló az, ami fontos számunkra, akkor egyezzünk meg, hogy a nap végén minden, amit a padló találunk, megy egy kijelölt kosárba. Így mi is könnyebben lélegezhetünk, és a gyerekeink is lehetnek (rendetlen) gyerekek. 

Ez azért is fontos, mert ezzel a gyerekek is megtanulhatják, hogy mindannyian törődünk az otthonunkkal. Még a kicsiknek is lehetnek egyszerű felelősségeik: segíteni a mosásnál, letisztítani a játékaikat vagy a portörlés. Ha átadunk nekik néhány feladatot, azzal nemcsak nekünk lesz kevesebb, de ők is elkezdik elsajátítani az életben oly fontos képességeket, mint az önállóság és a csapatmunka.

Alapvető változtatások a gondolkodásunkban

Ne csak negatív megvilágításban nézzünk a rendetlenségre, tekintsünk rá az aktuális fontossági sorrendünk reflexiójaként. „Lehetőséget ad arra, hogy rámosolyogjunk a káoszra, és hálásak legyünk neki, hogy elég egészséges a családunk ahhoz, hogy képes legyen rendetlenséget csinálni” – mondta Espinoza.

Forrás: Apartment Therapy Fotó: Getty Images

Olvass tovább!