Új-zélandi és brit tudósok fejlesztették ki azt a mágneses szájkapcsot, mely nem engedi két milliméternél jobban kinyitni a szájat. A cél az, hogy a viselői csak folyadékot fogyaszthassanak. Az eszköznek van egy vészkulcsa arra az esetre, ha pánikroham törne a használóra vagy félre nyelne. „Nem igényel beavatkozást, visszafordítható és gazdaságos, emellett vonzó alternatíva a műtéti eljárások helyett – áll a kifejlesztők ismertetésében. – Nincsenek mellékhatásai az eszköz használatának.” A tápanyagokkal és étkezési rendelkezéssel foglalkozó szakértők azonban ezzel egyáltalán nem értenek egyet.
Deanne Jade, az Egyesült Királyság Nemzeti Étkezési Rendellenesség Központjának alapítója és vezetője szerint a szájkapocs visszatérés a sötét középkorba. „Nagyon-nagyon veszélyes – jelentette ki Jade. – Minden extrém fogyasztóeszköz, minden ezekkel kapcsolatos stratégia veszélyt hordoz, hacsak nem dolgozunk együtt olyan jól képzett szakemberrel, aki képes kezelni minden felmerülő problémát.”
„Teljesen leegyszerűsíti az elhízás problémáját, a fogyást az akaraterő és teljesítmény függvényének tekinti, figyelmen kívül hagyva egyéb összetett tényezőket, mint például az étkezési rendellenességek” – mutatott rá egy másik szakember, Tony Quinn, egy étkezési rendellenességekkel foglalkozó jótékonysági szervezet igazgatója.
„Milyen előnye származhat ebből bárkinek? – tette fel a kérdést Joan Salge Blake, a Boston Egyetem tápanyagtudományokkal foglalkozó professzora. – Az én zsigeri reakcióm erre az volt, hogy ez a túlsúlyosok újabb megszégyenítése.”
Mennyire tudományos a bizonyíték?
Az új eszközt többször is a nyolcvanas években népszerű állkapocsrögzítéshez hasonlították, ám azt hangsúlyozták, hogy az új eszköz kiküszöbölte a teljes rögzítés csapdáit. Gyakori volt ugyanis a negyven évvel ezelőtti metódusnál, hogy pszichiátriai problémák és fogbetegségek alakultak ki miatta.
Hét elhízott nőnél alkalmazták a szájkapcsot két hétig a tanulmány szerint. 6,3 kilogramm súlyt veszítettek átlagosan ezalatt, vagy a testtömegük 5,1 százalékát, ám ebből visszajött 0,7 kg a vizsgálat befejezése utáni két hétben. Minden résztvevő testtömegindexe 30 felett volt.
A szakértők már eleve arra figyelmeztetnek – ahogy arról már mi is írtunk korábban -– hogy a BMI használhatóságát már évekkel ezelőtt megcáfolták. Sőt, arra is figyelmeztettek, hogy a 19. századi belga szobatudós, aki létrehozta, világosan kijelentette, hogy nem használható arra, hogy egyes emberek elhízásának mértékét kifejezzék vele, és nem is szabad erre használni. Kronengold is külön kiemelte, hogy nem szabad az egészség indikátoraként tekinteni a testtömegindexre.
A tanulmány résztvevői napi 1200 kalóriát vihettek be a szervezetükbe folyékony formában, például fehérjeturmixokkal napi négy alkalommal. Emellett alacsony kalóriatartalmú italokat is fogyaszthattak, teát, kávét és vizet.
Az átlagos ajánlott napi kalóriaérték felnőtteknél 2000. Egy nyolcéves számára elegendő az 1200 kalória a hivatalos ajánlások szerint. „Persze, hogy veszítettek a súlyukból. Hogyne veszítettek volna, hiszen nem tudtak enni! – jelentette ki Salge Blake. – Nézzük inkább, mi történt, amikor ismét ehettek. Két héttel később elkezdtek hízni.”
A kutatásban résztvevők emellett beszámoltak kényelmetlenségérzetről, és általánosságban kevésbé találták kielégítőnek és kellemesnek az életet. Ugyanakkor a kvalitatív kutatások szerint a végeredménnyel elégedettek voltak a beszámolók szerint és motiváltak a további súlyvesztésre. „Ez azt mutatja, hogy az emberek hajlandóak lennének egy kicsit kevésbé boldog életet élni, csak kisebb testben, mint jól élni nagyobb vagy elhízott testben – mutatott rá Kronengold. – Ezt nevezzük röviden súlystigmának.”
Felrobbantak a közösségi oldalak
Amikor az új-zélandi Otago Egyetem közösségi oldalán beszámolt a szájkapocsról, a Twitter-felhasználók szinte egy emberként hördültek fel. „Mindenkinek, aki ennek a kifejlesztésében részt vett, terápiára kellene mennie” – írta valaki. Sok kommentelő pedig középkori kínzóeszközhöz hasonlította vagy egyenesen disztópikusnak titulálta.
A rengeteg komment miatt végül az egyetem pontosította a készülékkel kapcsolatos szándékot: a szájkapocs azok számára lehet megoldás, akiknek műtétre lenne szükségük, ám nem tudnak odáig önerőből fogyni. „Az eszköz nem az átlagos fogyókúrás célok megvalósítására való, ám bizonyos esetekben, amikor klinikai oka van, segítheti a gyors súlyvesztést – montda Paul Brunton, az Otago Egyetem Egészségtudományi Tanszékének kancellárja. – A fogyás első lépése néha nehéz. Azért alkottuk meg, hogy kiegészítő kezelésként bizonyos, jól meghatározott esetekben használható legyen.”
Sage Blake szerint még ha ez is a valódi ok a háttérben, akkor is fontosabb lenne, ha a fogyás érdekében műtétre készülő páciensek még a beavatkozás előtt rendbe hoznák kapcsolatukat az ételekkel és étkezéssel, nem csak utána.
Forrás: The Washington Post, Insider, The Guardian Fotó: Twitter
Olvass tovább!
