Az írott szavakkal kapcsolatban mindenkinek megvannak a saját preferenciái, saját érdeklődése, ízlése, így nem minden könyv való mindenkinek. Ha nem haladunk a legutóbbi olvasmányunkkal, nyugodtan engedjük meg magunknak, hogy félbehagyva tegyük félre a soha be nem fejezett könyvek polcára, és keressünk valamit, ami sokkal jobban megfelel a mi olvasási szokásainknak, ízlésünknek, kedvünknek. Az olyan szakavatott olvasók, mint például a könyvtárosok, az alábbi esetekben mondanak szívfájdalom nélkül búcsút egy-egy könyvnek.
Ha megadtuk az esélyt a könyvnek
Ne adjuk fel az első oldal után. Mielőtt abbahagynánk, tényleg adjunk esélyt a kötetnek, és csak azután mondjuk azt, hogy ez nem megy, ha valóban megpróbáltuk. „A könyvtárosok az 50-es szabálynak hívják. Ha 50 éves vagy annál fiatalabb vagy, 50 oldal esélyt adj egy könyvnek, és ha nem ragad magával, add fel – javasolta Maddie Rudawski minnesotai könyvtáros. – Ha 50 év felett vagy, vond ki 100-ból az életkorodat, és annyi oldalt olvass el, mielőtt úgy döntesz, hogy ezt nem olvasod el.”
A körülbelül 50 oldal, vagyis nagyjából három fejezet már elegendő ahhoz, hogy megítéljük, tényleg el tudjuk-e olvasni a könyvet. Különösen igaz ez a fikciós könyvekre. Az életrajzok, történelmi könyvek, valós történetek esetén ennél kevesebb is elég lehet a döntéshez.
Ha nem tetszik a stílus és a hangvétel
Minden író műveinek más a vibrálása, a tudományos értekezésektől a kísérleti regényekig, és bizony vannak olyan szerzők, akikkel egyszerűen nem találjuk a közös hangot. Figyeljük meg, mit szeretünk és mit nem, így a következő választásunk nagyobb eséllyel talál célba. Ha csak a hangvétel miatt teszünk félre egy könyvet, érdemes hónapokkal, esetleg évekkel később ismét esélyt adni neki, mert lehet, hogy csak az aktuális érzelmi állapotunkban nem tudtunk ráhangolódni a kötetre.
Pura Poesia #26 – Gárdos Péter: „Az olvasással élhetek egy másik életben”
A Pura Poesia új évada – a koronavírus okozta kényszerszünet után – Gárdos Péter íróval, Balázs Béla-díjas filmrendezővel indult, akinek nevéhez olyan érzékeny, sikeres alkotások kapcsolódnak, mint az Uramisten, a Szamárköhögés, a Hajnali láz, a Hét mocskos nap, vagy a Királyi játék.Nem szeretjük a karaktereket
Ha folyamatosan veszekedünk a főszereplővel, vagy egyszerűen nem értjük, mi történik a világában, intő jel, hogy ezt a könyvet bizony jobb, ha félbe hagyjuk. A szereplők rengeteg hibát elkövetnek, tesznek ellenszenves dolgokat, ám amíg ez logikus számunkra, van értelme a saját világukban és elfogadható, addig nincs baj. Ám ha nem értjük, mi miért történik, miért viselkednek úgy, ahogy, függetlenül attól, egyetértünk-e a választásukkal vagy sem, inkább tegyünk próbát másik kötettel.
Nem akarjuk minden szabad percünkben olvasni
„Abból tudom, hogy nem nekem való egy könyv, ha nem gondolkodom azon, mi történik majd legközelebb benne, vagy ha van egy szabad percem, nem nyúlok utána automatikusan – mondta egy iskolai könyvtáros. – Amikor egy könyv igazán beszippant, szinte bármikor képes vagyok olvasni, amikor épp nem dolgozom vagy vezetek.”
Nem most, nem itt kell elolvasnunk
„Nem szeretem elsőre feladni. És fontos, hogy felismerjük, ha csak nem a megfelelő helyen vagyunk mentálisan, érzelmileg, bárhogy az adott könyvhöz. Tegyük félre és próbáljuk meg később” – mondta Rudawski. Lehet, hogy ma nem szerettük a könyvet, de később, évek múlva a kedvencünk lesz, ha nyitva hagyjuk a lehetőséget.
Ha úgy érezzük, mintha házi feladat lenne elolvasni
Nem kell úgy tennünk, mintha élveznénk egy nagy irodalmi klasszikust, és végigvergődnünk rajta. Az élet túl rövid ahhoz, hogy a drága időnket olyan könyvekre pazaroljuk, melyeket nem szeretünk. „Korábban elvi kérdést csináltam abból, hogy mindent végig olvassak, amibe belekezdtem – mondta Rudawski. – De olyan sok és sokféle könyv van. Ma már nem hiszem, hogy kényszerítenünk kellene magunkat valaminek az elolvasására, amit nem érzünk a sajátunknak. Az olvasást soha nem érezhetjük úgy, mintha házimunka lenne!”
Forrás: Apartment Therapy Fotó: Unsplash
