Pszichológiai és vicces mémek: adnak mást is, mint humort és (ön)iróniát?

2021. augusztus 08.
A traumákról szóló viccek segíthetnek, hogy ne érezzék annyira egyedül magukat az emberek, ám a kérdés az, vajon mennyire lehet valódi terápiás hatása a mindenhol felbukkanó pszichomémeknek?

Szorongás, kiégés, az anyaság lelki megpróbáltatásai, izolálódás, magány, poszttraumás stressz szindróma (PTSD) – bármilyen lelki problémával küzdjünk, az interneten rákeresve számtalan pszichológiával foglalkozó weboldalt találhatunk, ám addig valószínűleg úgysem érthetjük meg teljesen, mi is történik velünk, míg egy szakember nem diagnosztizálja, pontosan mivel is van dolgunk. A mentális problémákról még mindig nagyon keveset beszélünk, különösen nem nagyobb nyilvánosság előtt, így az ilyen helyzetben lévők alapérzése gyakran a magány.

2021. egyébként is a traumák éve, bármerre nézünk, a trauma mindenütt ott van. Legalább akkora eséllyel kapunk találatot az Instagramon a PTSD-re, mint egy orvosi oldalon, a mentális egészséggel kapcsolatos mémek pedig soha nem látott mértékben szaporodnak. Ezzel együtt pedig számtalan kérdés felmerül: nem higítják fel a terminológiát a mindenfelé burjánzó vicces képek? Mennyire kell tartanunk attól, hogy az emberek saját magukat diagnosztizálják online? Jelent bármilyen veszélyt, ha a mentális egészséggel kapcsolatban szarkasztikus szlogenekkel keltjük fel az emberek figyelmét?

Mémek, mint külső terápia

A mentális egészségről szóló mémek egyik királynője a @binchcity nevű felhasználó, aki például ilyen kihívó és ironikus mondatokkal operál: “A mentális betegség teljes munkaidős állás, és én a hónap dolgozója vagyok.”

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Julia Hava🌹 (@binchcity)

Más bejegyzések inkább szolgálnak inspirációs idézetként (“Ez nem szorongás. Ez összetett trauma.”), vannak, amik saját kezűleg összerakott kollázs dizájnt kaptak, míg mások inkább képregényszerűek.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Jessi Gold (@drjessigold)

Vannak olyan mémek is, melyek egészen komoly üzenetet hordoznak. Erin Taylor, egy 25 éves New York-i író és vizuális művész, @atmfiend nevű mémprofilja például a nárcizmusról, nemi erőszakról és a gyermekekkel szembeni szexuális abúzusról is posztol. “Az oldalammal próbáltam feldolgozni, ami az életemben történt, elvágni magam az apám által okozott gyermekkori traumáktól” – mondta Taylor. “A legfőbb motivációm a saját gyógyulásom volt, de úgy vélem másoknak is segített, hogy enyhíteni az ő traumáikat.”

 

View this post on Instagram

 

A post shared by hottie (@atmfiend)

“Nagyon jó az embereknek, ha tudják, nincsenek egyedül. Sok embernek nincs barátja vagy családja, akivel beszélhetne az erőszakról, elhanyagolásról, a párkapcsolaton belüli bántalmazásról vagy az érzéseiről általában” – folytatta Taylor.

A mémek segítenek a traumát elszenvedőknek, hogy biztonságos módon kezdhessék el feldolgozni, ami velük történt, segítenek szembenézni bonyolult dolgokkal anélkül, hogy felidéznék vagy előhívnák a konkrét eseményeket. Mint egy napló, melybe kicsatornázhatják a fájdalmat, vagy egy külső terápia.

A trauma a szégyenről és titokról szól

“Kedvesem kérem a testem, fejezze be az eredmények feljegyzését” – áll a Twitter-felhasználó @sydneyelainexo mémjében. A pszichiáter, Besser van der Kolk pedig mélységesen egyetért ezzel a bejegyzéssel. “A trauma általában a titokról és a szégyenről szól” – mondta. “Valaki tett velünk valamit, amiért magunkat hibáztatjuk. Az ember, aki ezeket tette velünk, azt mondja, mi tehettünk róla, hogy ezt kellett tennie vagy hogy őrültek vagyunk, vagy bolhából csinálunk elefántot. A traumából való kilábalás egyedül attól függ emiatt, találunk-e olyan embert, aki ott van nekünk és támogat.”

Lehet, hogy ezeket az embereket online találjuk meg, ahogy Erin Taylor is. “Van pszichológusom, ám a traumámból való gyógyulás bizonyos részei, a múlt szégyenéből való elmozdulás csak azután következett be, miután megismertem egy csomó idegent, akik megmutatták, hogyan tegyek rá magasról, ha valaki azt akarja elérni, hogy rosszul érezzem magam, szégyelljem az életem. Megértettem, hogy ez az én életem, ez vagyok én, és a kis grafikáim által beleláthatnak valamennyire ebbe.”

“Az egyetlen hátránya ennek, amikor az emberek tőlem kérnek segítséget, engem kérdeznek, hogyan változtassanak a helyzetükön, de én nem vagyok pszichológus. Van amikor képes vagyok valamilyen tanácsot adni, de nagyon nehéz, hogy nem tudok többet tenni.”

Van der Kolk szerint bármilyen apró támogatás nagy segítség lehet a nehéz helyzetben lévő embereknek. “A trauma állapotában való létezés összezavarja az embert, túláradnak az érzések, de nem találnak benne rendszert. Bármilyen mondat vagy kép, ami segít vizualizálni, mi folyik éppen, adhat egy szilárd pontot, amihez lehet viszonyítani. Ez jó dolog. Elindíthat a gyógyulás útján.”

A mémekben fellelhető humor szintén lehet terápiás hatású. “Ha az embernek van érzéke az iróniához, az nagyon fontos” – mondta a pszichiáter. “Ha van egyfajta nézőpontunk – minden rossz és minden idegesítő -, nem biztos, hogy ki tudunk mozdulni onnan. Ezek a mémek ferde tükröt tarthatnak elénk, egymás mellett láttatva a két oldalt.”

“Bizonyos szempontból támogathatnak minket a mémek, ám ebből kétségtelenül kimarad a test” – folytatta van der Kolk. “Hogyan nyugtatunk meg egy csecsemőt? Ringatjuk, a karunkban tartjuk. A felnőtteknek is, amikor valami rossz történik velük, ez a megnyugvás első számú forrása. Nem kellenek szavak, nem kell magyarázat. Csak érezni kell a testkontaktust, ez az, ami legjobban megnyugtat.” Más szóval tehát a mémek segíthetnek, előre lendíthetnek a gyógyulás útján, de nem pótolhatják az ölelést.

Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images

Olvass tovább!