Romboló perfekcionizmus: ezért jobb, ha megszabadulsz tőle

2021. október 22. |

A perfekcionizmus bizonyos esetekben nagyszerű tulajdonság lehet, ugyanakkor vannak hátrányai is. Aki átesik vele a ló túlsó oldalára, az egyszerűen nem enged semmiből: előfordul, hogy egész éjszaka fennmarad, és stresszel az egyébként megfelelően végzett munkája miatt, vagy bármit is visel, egész nap aggódik, hogy jól néz-e ki. Igaz, az emberek hajlamosak a tökéletességre való törekvést érdemjelként viselni, de ez bizony nem mindig pozitív tulajdonság – szerencsére néhány praktikával felülkerekedhetünk rajta.

Hol van az egyensúly?

A „jó” és a „rossz” perfekcionizmus közötti határ ott húzódik meg, hogy a legjobb tudásunk szerint tesszük-e a dolgokat, vagy esetleg elveszíthetjük az irányítást, mert a kényszeres törekvés a munkánk és életünk középpontjába kerül. Ez utóbbi esetben az emberi kapcsolatokat is nehéz fenntartani, könnyen stresszessé és magányossá válhatunk.

A perfekcionizmus nagy mértékben csökkentheti önbecsülésünket, az élet élvezetét és a békeérzetet, mivel hatalmas stresszhez, az ítélkezéstől való félelemhez vagy az alkalmatlanságtól való aggodalomhoz, mentális egészségügyi problémákhoz, például szorongáshoz, kényszerbetegséghez vezethet. A perfekcionisták rendkívül kritikusak önmagukkal szemben: attól tartanak, ha nem közelítik meg a tökéletességet, akkor nem érik el céljaikat.

A kelleténél több munkát vállalnak és konkrét elképzelésük van arról, hogy egy adott projekt pontosan hogyan is fog kinézni lépésről lépésre, majd hiperkritikusak lesznek a végeredménnyel kapcsolatban. Egy perfekcionista ember minden egyes feladatot megismétel újra és újra, egészen addig, amíg meg nem közelíti a tökéletest, ez pedig káros a mentális egészségre is, hiszen könnyen elveszíti az irányítást, miközben mások tanácsaira sem fog hallgatni.

Ami kényelmetlen, az néha jó

Nem mindig a komfortos a helyes út. Gondoljunk csak arra, amikor edzőterembe mennénk: néha utálatos, de a testi-lelki egészségünk megőrzésének érdekében néha mégis szükséges. Próbáljuk megerőltetni magunkat, és tudatosan letenni a feladatainkat, hiába gondoljuk azt, hogy még nem tökéletes a végeredmény.

Welcome, kudarc

A fejlődés érdekében ki kell lépnünk a komfortzónánkból. A perfekcionisták természetesen vonzódnak azokhoz a helyzetekhez, amikor szinte kizárt a kudarc és a kontrollvesztés kockázata, pedig az innovatív eredmények gyakran akkor találnak meg minket, ha elegendő negatív tapasztalattal gazdagodtunk.

Gondold újra a hibáidat

Ha megtanuljuk pozitív oldalukról vizsgálni a bukásainkat, akkor egy esetleges jövőbeli hibalehetőség sokkal kevésbé tűnik majd félelmetesnek. Más szóval, tekintsük a kudarcot fejlődési lehetőségnek, nem pedig végítéletnek. Ha egy tevékenységünk kudarcba fullad, akkor üljünk le, és gondoljuk át mi történt: fésüljük át legalább ötször a folyamat minden lépését és elemezzük ki, hogy mi nem sikerült. Ettől nemcsak felbecsülhetetlen értékű pluszinformációhoz juthatunk, hanem úgy fogjuk érezni, hogy uraljuk a helyzetet, ami minden perfekcionista számára elengedhetetlen.

Ezt olvastad már?

Néha kell a vastag bőr

A perfekcionizmus elengedése azt is jelenti, hogy elköszönünk a bukástól való félelmünktől és megpróbálunk elhatárolódni mások véleményétől. Ha sikerül elfogadnunk, hogy nem fogunk megfelelni a lehetetlen normáknak, a kudarc sokkal kevésbé lesz félelmetes, és lehetőségünk nyílik növelni az érzelmi ellenálló képességünket. Természetesen mindannyiunkat érdekel bizonyos mértékig mások véleménye, ugyanakkor szükségünk van egy bizonyos fokú rugalmasságra ahhoz, hogy el tudjuk választani a valóst a valótlantól, illetve a releváns emberek véleményét az adott témában nem kompetensekétől. Legyen egy belső erőforrásunk, amit nem ringatnak meg külső tényezők.

Számít a reflektorfény?

Sokak számára a perfekcionizmus azt jelenti, mint függeni mások véleményétől. Ha azonban kevésbé törődnénk azzal, hogy mit gondol rólunk a külvilág, akkor talán le is tudnánk győzni a gátlásainkat. Próbáljuk meg magunkat a reflektorfényen kívülre helyezni. Gondoljunk csak bele: minket sem szokott érdekelni, hogy ki hol hasal el, ha pedig mégis emlékszünk hasonlóra, nem kerítünk neki hatalmas feneket. Az emberek sokkal kevesebbet vesznek észre másokból, mint gondolnánk. Próbáljunk arra összpontosítani, hogy nem vagyunk mindenki számára annyira érdekesek, hogy a mi hibáinkkal legyenek elfoglalva.

Találjuk meg a tökéletes példaképet

Gondoljuk át, hogy kiket tartunk erős embernek és miért, majd próbáljuk ezeket a tulajdonságokat a saját magunk életére kivetíteni, tudatosan elsajátítani. Az erős emberek általában őszintén kommunikálnak a gyengeségeikről. Kudarcaink és hibáink beismerése a legértékesebb dolgok között vannak, amit egymásnak adhatunk. Ha fel merjük fedni sebezhetőségünket, azzal kapcsolatot teremthetünk másokkal, sorstársakat találhatunk.

Rendszerezzük a gondolatainkat

A perfekcionizmus leküzdésének első lépése a perfekcionista gondolatok és hajlamok tudatosítása. Próbáljuk meg leírni ezeket a gondolatokat, hogy jobban megértsük őket. Ha tisztában vagyunk azzal, miként engedjük, hogy a perfekcionizmus uralkodjon az életünkön, akkor képesek leszünk változtatni a hozzáállásunkon.

Merjünk hibázni

Ha megengedjük magunknak, hogy hibázzunk, láthatjuk, hogy nem a világ vége, ha kudarcot vallunk. A hibák lehetőséget kínálnak a tanulásra, a fejlődésre és a jobb teljesítésre. Ennek az egyik legjobb módja, ha új hobbit keresünk, ami valószínűleg nem lesz komfortos az első próbálkozások alkalmával. Ahelyett, hogy „tökéletesek” lennénk, inkább koncentráljunk a tevékenység élvezetére.

Ésszerű célok

A perfekcionisták hajlamosak irreális célok kitűzésére. Sokkal kevésbé fogjuk érezni a stresszt, és el fogjuk hinni, hogy képesek vagyunk elérni vágyainkat, ha azok reálisak és egészséges kihívásokat támasztanak elénk.

Tanuljuk meg fogadni a kritikát

A perfekcionisták általában alacsony önértékeléssel rendelkeznek, mert nagyon a lelkükre veszik a kritikát, az építő kritika azonban segíthet a tanulásban és a fejlődésben. Próbáljuk meg felismerni őket.

Ne emésszük magunkat

Ne feledjük, hogy mi magunk vagyunk az a személy, aki a legtöbb súlyt helyezi a vállunkra. Legyünk kedvesek önmagunkhoz és gyakoroljuk az önelfogadást azáltal, hogy lecsökkentjük a magunkkal szemben támasztott irreális elvárásokat. Nincs olyan, hogy „tökéletes”, de büszkék lehetünk arra, hogy mindent megteszünk a cél érdekében.

Ne halogassunk

A perfekcionisták hírhedt halogatók lehetnek, mert ezzel keresnek ürügyet arra, hogy lazítsanak. Ez hosszú távon haszontalan és sokkal stresszesebbé teheti az életünket. A legnehezebb szakasz mindig az elindulás, de még a munkánk vázlatának elkészítése is jobb, mint a semmi.

Menjünk terápiára

A kognitív viselkedésterápia segíthet a perfekcionizmussal küszködő emberek gondolatainak átformálásában: segít megérteni, hogy mi okozza a nyomasztó érzéseket.

Olvass tovább!

Fotó: Unsplash

Forrás: Grazia

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód