Még azután is megmaradhatnak azok a gyermekkorból eredő diszfunkcionális berögződések, hogy felismertük: azokat nárcisztikus szüleink okozták. Amikor az egykori szülőből nagyszülő válik, annak pedig komoly következményei lehetnek mind ránk, mint a gyermekeinkre nézve. Dr. Julie L. Hall pszichológus összegyűjtötte, melyek a leggyakoribb tévedések, melyeket szüleink mint nagyszülők felé táplálunk.
A szüleim majd jobbak lesznek a gyerekeimmel, mint velem voltak
Azt a hitet, hogy a nárcisztikus szülők majd nagyszülőként törődnek vagy jobban törődnek az unokáikkal, mint szülőként a saját gyerekeikkel tették, csupán a mélyen belénk ültetett önvád táplálja, melyet a szüleink ültettek belénk mintegy felmentve magukat a saját szülői kudarcuk miatt. Nagyon gyakori a nárcisztikus szülők gyermekeinél, hogy felnőttként gyakran nincsenek tudatában annak, viszik tovább azt a hitet, hogy ők nem szerethetőek és az ő hibájuk, hogy a szüleik szavakkal vagy tettekkel bántották őket.
Szeretnénk azt hinni, hogy a gyerekeink majd előcsalogatják a szeretet a szüleinkből, amit mi nem tudtunk. Minden gyerek szerethető és megérdemli a gondoskodást, védelmet. A nárcisztikus emberek nem törődnek az emberrel és nem tisztelik az embert a másikban. Ezt nem változtatja meg az unokájuk sem bennük, nem válnak jobbá attól, hogy nagyszülők lettek.
A szüleim az öregedéssel talán érettebbek és bölcsebbek lettek
Sok ember érik a korral, megismeri önmagát, elfogadóvá, nyugodtabbá és adakozóbbá válik. Ez azonban a lehető legritkább esetben fordul elő egy nárcisztikus személlyel. Ennek pont az ellenkezője történik. A nárcisztikus emberek a korral bekövetkező veszteségekre és sérülékenységre úgy reagálnak, hogy még mélyebbre ássák magukat a makacs tagadásba, kivetítik a problémákat másokra és még erősebbé válik a manipulációra és mártírkodásra való hajlamuk.
A nagyszülő-unoka kapcsolatot muszáj fenntartani
Abban az esetben, ha a szüleink értékes dolgokat adtak át nekünk, míg felneveltek, valószínűleg pozitív hatása van a gyerekekre, ha a nagyszülők is a kicsik körül vannak. Ám nagyon fontos észnél lenni és felismerni, hogy a nárcisztikus személyek számára a kapcsolatok mindig valamilyen tranzakciót jelentenek. Ahogy szülőként, úgy nagyszülőként is a társadalmi státusz miatt vagy azért jelentkeznek be, hogy elmondják, ők mennyit tettek az unokáikért, ennyi, nem több. Ha pedig vigyáznak a gyerekekre vagy anyagi támogatást nyújtanak, mindig benyújtják a számlát, nekünk és a gyerekeinek is.
Az unokákat nem érintik a szüleim és köztem lévő problémák
A gyermekkor egyik legnagyobb feladata megtanulni, hogyan viszonyuljunk másokhoz és hogyan fejlesszük önmagunkat. Ennek módját a gyerekek a szüleiktől és az idősebb családtagoktól lesik el. Ha a gyerekeink rendszeresen töltenek időt a nagyszülőkkel, beépítik saját magukba az ő életszemléletüket, viselkedésüket, ahogy azt is, mi a szerepünk nekünk, szülőknek a nárcisztiksu családi hierarchiában. A gyerekek érzik a biztonság hiányát, hogy a nagyszülők szeretete feléjük nem feltételektől mentes, ez pedig formálja a kicsik személyiségét is.
Meg tudom védeni a gyerekemet a nagyszülők nárcizmusától
Sok szülő hiszi azt, hogy a gyerekek vidám perceket tölthetnek a nárcisztikus nagyszülőkkel úgy, hogy közben megvédhetik őket a lehetséges negatív hatásoktól. Persze erősíthetjük a gyermekeink rugalmasságát és magunkra vehetünk helyettük bizonyos hatásokat, ám a valóság az, hogy nem tudjuk anélkül beengedni a jót, hogy a rossz kint maradna.
A nárcisztikus emberek mindenkivel szemben állnak, másokat versenytársnak tekintenek vagy kihasználandó alkalomnak empátia nélkül. Még a gyerekeket is, sőt, gyakran őket még inkább. Ha a nárcisztikus anyánk semmibe vette vagy éppen rossznak állította be az érzelmeinket gyerekként, ugyanezt teszi majd az unokáival is, amikor hozzá fordulnak a szükségleteikkel vagy zavaró érzéseikkel. Ha a nárcisztikus apánk megszégyenített a külsőnk, a tanulás vagy bármi miatt, ugyanezt teszi majd az unokájával is mások előtt.
A nárcizmus egy generációkra kiható zavar, ami traumatikus hatással mindenkire a családban. A passzív-agresszív vagy tapintatlanul domináló nárcisztikus emberek bántalmaznak mindenkit és mások lekicsinyléséből és kihasználásából nyerik az energiájukat. A körülöttük élőket elbizonytalanító félelemben tartják, ami nagyon intenzív és folyamatos stressz, gátolja az agy egészséges fejlődését rombolja a szervezetet.
Ezt teszik leggyakrabban a nárcisztikus nagyszülők
A nárcisztikus nagyszülők minden olyan dolgot tesznek, amit bármilyen korú nárcisztikusok, ám a szerepből adódóan van egyfajta jellemző mintázata a viselkedésüknek, függetlenül attól, hogy hangos vagy inkább csendben manipuláló, passzív-agresszív személyiségről van szó.
- Ítélkeznek a mi és/vagy a párunk szülői döntései felett.
- Semmibe veszik a családunk értékrendjét és szabályait.
- Pénzzel, ajándékokkal, nyaralással, stb. akarnak kontrollt szerezni.
- Kedvenceik és bűnbakok vannak az unokák között.
- Kedvenceik és bűnbakok vannak a családtagok között.
- Jó vagy rossz kategóriába sorolják a családtagokat, nincs középút.
- Fegyverként használják a finomságokat és az ajándékokat.
- Harmadik személyt használnak üzenetvivőként a családban.
- A valóság más dimenzióját mutatják a gyerekeinknek és nekünk.
- A valóság más dimenzióját mutatják nekünk és a partnerünknek.
- Arra használnak minket és a gyerekeinket, hogy elismerést és szimpátiát vívjanak ki másoknál.
- Az örökséggel kapcsolatos ígéretekkel, fenyegetéssel kontrollálnak.
A nárcisztikus szülők felnőtt gyermekei gyakran a lehető legszükségesebbre csökkentik a kapcsolatot vagy teljesen meg is szakítják a nagyszülőkkel, hogy így védjék gyermekeiket és önmagukat. Másoknak sikerül olyan rendszert kialakítani, amiben a nagyszülőkkel töltött idő elég pozitív lehet ahhoz, hogy a negatív hatásokat ellensúlyozza. Bármi is legyen a megoldás, az veszteség minden érintettnek. Ám ez a nárcizmus tragikus valósága.
Forrás: Psychology Today Fotó: Unsplash
