A szülők többsége attól tart, hogy a gyereke önbizalmán csorba esik, és kishitűen, gátlásosan kell megbirkóznia a hétköznapok kihívásaival. Amíg meg nem tapasztalják, hogy a másik véglet, azaz a túlzott önbizalom milyen nehézségeket okozhat a gyerek környezetében élők mindennapjaiban, addig nem igazán izgulnak azon, hogy az ő csemetéjük a kelleténél magabiztosabb lesz. Természetesen nem minden esetben, de időnként megeshet, hogy a gyerekek nagy mértékű önbizalma – néhány másik tipikus jellemzővel együtt – arra figyelmeztet, hogy nárcisztikus személyiség van kibontakozóban.
A nárcisztikus személyiségzavar jóval több egy divatos kifejezésnél: nagyon is létező probléma, amit szakmai körökben egy angol mozaikszóval (NPD, azaz Narcissistic Personality Disorder) írnak le. A nárcisztikus ember a külső szemlélő számára rendkívül magabiztosnak és határozottnak tűnik, aki folyamatosan saját nagyszerűségét és különlegességét bizonygatja mind saját magának, mind a körülötte élőknek.
Ezek a jellemzők bizonyos esetekben már gyerekkorban megfigyelhetők, és semmiképp sem szerencsés egy vállrándítással elintézni a jelenlétüket. Már csak azért sem, mert gyermekkorban jobban formálható a személyiség, így az időben érkező segítséggel megelőzhetők például a későbbi párkapcsolati problémák vagy a nárcizmus miatti munkahelyi összeférhetetlenség.
A nárcizmus 5 figyelmeztető jele
1. Azt hiszi, hogy ő sosem hibázik
Teljesen egészséges reakció a felnőttek részéről, ha jó teljesítménye miatt megdicsérnek egy gyereket, sőt a jutalmazás is abszolút belefér. Ezekkel a pozitív visszajelzésekkel sokat hozzátehetünk az önbizalom építéséhez, aminek a későbbiekben nagy hasznát vehetik a gyerekek. A sikerek méltatása mellett azonban fontos az is, hogy megtanulják, hibázni vagy tévedni emberi dolog, és senki sem lesz kevésbé értékes attól, ha valamiben nem nyújt kimagasló teljesítményt. Aki már gyerekként hordozza magában a nárcizmusra utaló jeleket, azt hiszi, hogy ő sosem hibázik – ha ez mégis bekövetkezik, elképesztően mérges lesz és hatalmas indulatok szabadulhatnak fel benne.
2. Folyton túl akar szárnyalni másokat
A gyerekek már kisebb korukban is rájönnek, hogy nem teljesítenek minden téren egyformán, elsős koruk körül azonban különösen hajlamossá válnak arra, hogy másokhoz hasonlítgassák magukat. Amíg ez egészséges keretek között történik, még a javukra is válhat, ám egy nárcizmus felé hajló gyerek szinte függővé válik, és folyton másokéhoz méri a teljesítményét. Azt valószínűleg mondanunk sem kell, hogy kizárólag saját magát tudja a dobogó legfelső fokán elképzelni, s ha ezt sikerül megvalósítania, igazán lekezelően bánhat azokkal, akiket maga mögé utasított.
3. Nem viseli el a kritikát
Nyilván senkinek sem esik jól, ha szembesítik a hibáival, az építő kritika azonban fontos a fejlődéshez, az előrelépéshez. Egy nárcizmusra hajlamos gyerek szinte soha nem gyakorol önkritikát, ezért a környezetében élőktől sem fogadja el a kritikát még akkor sem, ha segítő szándék áll a háttérben. Hasonlóképp reagál arra is, ha valakinek az övétől eltérő véleménye van, megingathatatlanul hisz ugyanis abban, hogy kizárólag neki lehet igaza.
4. Folyton másokat hibáztat
Ez a nárcizmusra utaló ismertetőjegy szorosan összefügg azzal, hogy saját magát tévedhetetlennek gondolja – vagy legalábbis mások előtt annak próbálja beállítani magát –, illetve hogy a kritikát sem viseli el. Ha netán mégis fény derül arra, hogy valamit elrontott, azért mindig másokat hibáztat. A legveszélyesebb az egészben az, hogy az esetleges hibákból sosem tanul, hanem igyekszik minél gyorsabban elfelejteni a balul elsült dolgokat (és a környezetétől is ezt várja).
5. Hiányzik belőle az empátia
Abban a gyerekben, aki a nárcisztikus személyiségzavar felé tendál, nagyon kis mértékben van csak jelen az együttérzés. Azokat, akik ügyetlenebbek vagy más miatt lógnak ki a sorból, segítés és megértés helyett inkább sértegeti és látványosan lenézi. Egy idő után azért is alkalmazza szívesen ezt a stratégiát, mert ha mások hiányosságaira tereli környezete figyelmét, az övé rejtve maradhat.
Fotó: Getty Images
