Az ünnepek jelenthetnek olyan különleges időszakot, amit betölt a szeretteinkkel és rég nem látott barátokkal való újbóli találkozás öröme, de lehet a stressz időszaka is, ha olyan emberekkel kell találkoznunk, akiket legszívesebben messziről kerülnénk. Sokan ismerik azt a stresszel és szorongással teli érzést indulás előtt, amit bizonyos családtagok viszontlátása képes kiváltani. Ezzel nehéz lehet megbirkózni, különösen ha semmi nem használt azok közül, amivel enyhíteni próbáltuk korábban a múltbéli feszültségeket.
Koncentráljunk arra, amire van ráhatásunk
Ha tudjuk, hogy nem kerülhetjük el a találkozást egy számunkra nehezen kezelhető családtaggal, segíthet, ha átfordítjuk a gondolkodásunkat. Nem irányíthatjuk, mit mond a másik ember, ám irányíthatjuk a saját reakciónkat. Ha a saját szavaink és cselekedeteink urai maradunk, megteremtjük a teret a mérgező energiák hatásának minimalizálására.
„Emlékeztessük magunkat arra, hogy mi az, amit irányíthatunk, ne arra fókuszáljunk, mit nem – mondta Leah Auirre kaliforniai pszichoterapeuta és szociális munkás. – Ha érzékeny témák kerülnek elő, kérdezzük meg magunktól, lehet ennek a beszélgetésnek értelme, pozitív kimenetele?” Bár nagyon nehéz néha megállni, hogy megvédjük magunkat vagy a helyére tegyünk egy-egy minden lében kanál családtagot, néha a hallgatás a legjobb válasz olyan témában, amikor csak kóstolgatni akarnak minket.
„Beszélgetni egymással és megpróbálni valakinek az álláspontját megváltoztatni nem ugyanaz, mint nyílt beszélgetést folytatni és vitázni” – tette hozzá Aguirre. Amikor észrevesszük magunkon, hogy kezd eluralkodni rajtunk a harag, segíthet, ha mély lélegzetet veszünk és elsétálunk, vagy megpróbálunk témát váltani. „Kérdezzük meg magunktól, megéri-e az energiánkat pazarolni vagy a mentális épségünket kockára tenni. Általában nem. Ne üljünk fel a provokációnak és ne menjünk bele ilyen beszélgetésbe, ha tudjuk, hogy az nem tart sehova.”
Találjuk meg a részvétet magunkban
Bár nehéznek tűnhet az adott pillanatban, de könnyíthet a helyzetünkön, ha a találkozást a sajnálat és részvét állapotából indítjuk, ha tudjuk. Ha megpróbáljuk megismerni a másik ember élettörténetét, lehet, hogy megenyhülünk az olyan családtagok iránt, akik csak a negatívumot látják mindenben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell határokat állítani és engednünk kell, hogy támadjanak minket. „Ez nem jogosíthat fel senkit arra, hogy így viselkedjen és rosszindulatú legyen másokkal – mondta a pszichológus. – Ez csak annyit jelent, hogy megpróbáljuk megérteni valakinek a tapasztalatait vagy nézőpontját.” Koncentráljunk az érzelmekre és olvassunk a sorok között, hogy megtaláljuk, mi az elviselhetetlenségének gyökere.
Állítsunk határokat
Ha a beszélgetések nem nyúlnak hosszúra, a problémáknak sem lesz annyi ideje kipattanni. Előre készítsük fel magunkat arra, hogy bizonyos idő után elnézést kérve távozunk a mosdóba vagy kimegyünk segíteni a konyhába. „Korlátozzuk, mennyi időt töltünk ezekkel a nehezen elviselhető családtagokkal – mondta Auirre. – Lehet, hogy két óránál nem tudunk többet elviselni, így inkább rövid és békés lesz a találkozó. Vagy ha olyan a helyzet, időről időre kerüljünk inkább másfelé, keressünk olyan helyet, ahol egyedül lehetünk, vehetünk egy mély lélegzetet és olyan emberekkel beszélgethetünk, akivel jólesik.”
Használjunk szorongásoldó technikákat
Ha már szorongást is érzünk a családi ünneplés előtt, fontos, hogy időben megcsípjük ezeket a gondolatokat, és kimenekítsük magunkat legalább lélekben a számunkra nem túl kellemes helyzetből.
Habiba Jessica Zaman terapeutának az a bevált módszere, hogy olyan dolgokra koncentrál, melyek mind az öt érzékét képesek lekötni, így megóvja attól, hogy olyan beszélgetések hatása alá kerüljön, amit nem szeretne. „Ez segít, hogy úgy érezzem, két lábbal a földön állok még akkor is, ha a környezetemben olyan dolgok történnek, amik felzaklathatnak” – mondta Zaman.
Tudatosítsuk mit látunk, hallunk, ízlelünk és tapintunk, így mind az öt érzékünk számára megtaláljuk, mi az, ami leköti az adott érzékszervet. Láthatuk asztalt, széket, könyvespolcot, érezhetjük mogyoró vagy mézeskalács illatát, miközben érezzük, hogy a csuklónk fáj a gépeléstől, az ujjaink sajognak a hidegtől, de a sálunk puha és meleg.
Készítsünk listát a határokról
Elemezzük ki és határozzuk meg azokat a pontokat, melyek számunkra döntő fontosságúak egy másik ember viselkedésében, így az adott helyzetben könnyebben felismerhetjük, ha valami számunkra kezd stresszessé válni. „Ha konkrét listát írunk a határainkról, az segít nyugodtnak maradni még a kellemetlenebb családtagokkal való találkozáskor is – mondta Kelly Stevens pszichológus. – Ezután készítsünk arra is tervet, hogyan tartatjuk be ezeket a határokat.”
A pszichológus azt javasolta, hogy minden egyes családtag esetében gondolkodjunk el néhány percben erről, akiről tudjuk, hogy szeretnek direkt kényes témákat előhúzni. „Akár le is írhatjuk a védelmi tervünket. Egy remek módszer például az adott szituációban rejlő feszültség oldására, ha azt mondjuk: »beszéljünk inkább másról, ez a téma számomra kínos«.”
Stevens is úgy véli, néha viszont az a legjobb, ha egyáltalán nem válaszolunk, sőt, arra is szükség lehet, hogy önmagunk és mentális egészségünk védelmében egyszerűen hátat fordítunk a beszélgetésnek. „Ha felmerül az a téma, amiről tudjuk, hogy mindig felbosszant minket, inkább menjünk ki a szobából és keressünk más beszélgetőtársakat – mondta Jennifer Keleman terapeuta is. – Menjünk sétálni és felfrissülve, megacélozott lélekkel térjünk vissza. Gondoljunk arra inkább, hogy a hallgatás is válasz. A hallgatás erőt ad, és segít szavak nélkül azt mondanunk a nehezen elviselhető családtagoknak: nem a te ligádban játszom.”
Forrás: Apartment Therapy Fotó: Getty Images
