Ha a hidegebb hónapokban szeretünk fazekaskodni, akkor a kánikulában valószínűleg imádjuk, ahogy a hűs agyag bevonja a kezünket. Nem is olyan nehéz belevágni ebbe a hobbiba, különösen ha megnézzük, miért is ez az egyik legjobb nyári szabadidős tevékenység.
Meditatív
Végtelenül megnyugtató az a rituálé, amit minden egyes munkadarab elkészítésénél minden egyes alkalommal ugyanúgy teszünk meg. Ez csak a váz, a részletek aztán rajtunk múlnak. Ha egyszer ráérzünk a korong ritmusára, készíthetünk akár hat egyforma csészécskét vagy tálat, de kísérletezhetünk is a formákkal. Emellett már magával az agyaggal való munka felér egy mély relaxációval, ahogy a gondolkodó agy átadja a terepet az izommemóriának, és kikapcsol.
A fazekasmunkát nem lehet siettetni. Mindegy, milyen gyorsan készül el a korongon egy-egy darab, meg kell várnunk, míg kiszárad. Muszáj lelassítanunk és elfogadnunk, nem minden rajtunk múlik, nem minden felett dönthetünk.
Fizikailag benne vagyunk
Aki próbálta már, tudja, hogy meglepően erősen igénybe veszi a testet is a fazekasság. Az egész testünkre szükségünk van az edények megformálásához: a hasizom és a karok stabilan tartják az agyagot, a kezeink formálják, a lábunk pedig szabályozza a korong sebességét a pedálokkal.
Ahogy az egész testünk összehangoltan dolgozik a tevékenység középpontjában álló edénnyel, átjárja a valónkat a végtelen öröm, mikor a darabka agyagból kialakul a forma. A teljes fizikai bevonódás itt ér össze a totális mentális relaxációval.
Hűsítő
Nyáron különösen jól jön, ha egy hobbi nemcsak megnyugtató, de hűsítő is. Bár fizikailag is átmozgat, mégis jót hűsölhetünk fazekaskodás közben: a kerámiastúdiók ugyanis általában kellemes klímájúak, mivel ha túl meleg lenne, az agyag túl gyorsan kiszáradna, és korongozás közben is folyamatosan vizezni kellene a kezünket és a munkadarabot. Ugyan a kemence meleg, sőt, tűzforró, ám az általában nem egy helyiségben van a műhellyel, így nem kell a közelében lennünk, míg formázunk.
Használhatjuk, amit alkottunk
Sokan azért kezdenek el fazekaskodni, mert pont olyan vázát, csészét, tálat, kaspót akarnak alkotni, amilyet elképzeltek. A lehetőségek tárháza végtelen, és ha mégsem pont úgy sikerül, amilyenre akartuk, a tárgyunk akkor is különleges szépség lehet, amit a saját két kezünkkel hoztunk létre.
Fejleszti a szépérzéket
Akár kézzel formázunk, akár korongozunk, a szemünk egy idő után képes lesz észrevenni az arányokat, ráérzünk a tervezésre. Meglátjuk az apró részleteket mások kerámiájában, inspirációt meríthetünk. Elkezdünk mélyebbre ásni a különböző művészek alkotásaiban, stílusában, ami akaratlanul is formálja a mi ízlésünket.
Forrás: Apartment Therapy Fotó: Unsplash
