„Azt hittem, hogy az egyedüllét a legrosszabb dolog, ami történhet velem, de rá kellett jönnöm, hogy egy híres társkereső applikáció használata sokkal rosszabbat tesz az önbecsülésemmel” – kezdi történetét a 32 éves, francia Sabrina, aki egy öt évig tartó kapcsolat után döntött úgy, hogy regisztrál egy randioldalra. A Francia Társkereső Szövetség 1,74 millió aktív látogatóról számol be csak a Tinderen, ami az ország lakosságának 2,6%-a. „Rájöttem, hogy szinte lehetetlen olyan embert találni, aki 100%-ban valódi, és azt éreztem, hogy versenyzek a barátnőimmel, akik szintén használták az alkalmazásokat, és több lájkot kaptak” – emlékszik vissza a fiatal nő. Sok más felhasználó is hasonló benyomásról számol be, ami arra utal, hogy a randiappok felhasználói nehezen őrzik meg a mentális egészségüket, ha nem érkezik meg a várva várt szerelem.
Túl kényelmes
Marion Blique kötődésre szakosodott klinikai pszichológus szerint ezeknek az alkalmazásoknak előnyei és hátrányai is vannak. Korábban csak barátokhoz, véletlen találkozásokhoz volt szerencsénk. Évezredeken át házasodtunk össze hozzánk közel állókkal, most viszont hirtelen az egész világot tálcán kínálják nekünk. Csak balról jobbra kell húznunk a képernyőt, hogy olyan emberekkel találkozhassunk, akiket korábban soha nem láthattunk volna az algoritmusok nélkül. „Az elszigetelten élő emberek profitálhatnak belőle. Szabadságot ad azoknak, akik önbizalom-problémákkal küzdenek, mert beszélgetést kezdeményezni könnyebb online, mint a való életben” – érvel a szakember. A baj akkor kezdődik, ha függői leszünk ennek a térnek és minden gondolatunk a lájkok között forog, ami egy ördögi körbe csap át: senki nem meri majd őszintén felvállalni magát.
Maxence 25 éves. Legalább 7 éve randizik, de számára ez inkább üzlet, mint élete szerelmének keresése. „Az a lényeg, hogy kié lesz a legjobb profil, a legtöbb lájk, a legtöbb randevú, a legtöbb sztori. Ez egy kicsit szomorú, de ez a valóság” – számol be a férfi, aki a Bumble-n keresi partnereit. A „szerelem túlfogyasztása” azonban új aggodalmakat vet fel, mint például a jobb választástól való félelem, és a kétség, hogy a következő személy megfelelőbb lesz. Ez a szorongás arra ösztönöz bennünket, hogy a végtelenségig húzzunk és randevúzzunk anélkül, hogy elköteleznénk magunkat, azért, hogy hátha „jobb” embert találunk majd. Az alkalmazások által ért kudarcok egy sikeres párkapcsolat esetén az elhagyástól való félelemhez, depresszióhoz, sőt étkezési zavarok kialakulásához is vezethetnek.
Tárgyiasít minket
Amélie mindössze 19 éves, és ezeken az alkalmazásokon nőtt fel. A középiskola kezdete óta, azaz 14 éves korától kezdve használja őket, pedig általában ezek az oldalak 18 évnél húzzák meg a korhatárt. „Eleinte nem feltétlenül partnert kerestem, csak úgy akartam csinálni, mint a barátaim. Nagyon jó érzés, hogy naponta több tucat lájkot kapok” – magyarázza a fiatal lány. Amélie telefonja képernyőidő-jelentésével ellenőrizte állításait, és kiderült, hogy átlagosan heti nyolc órát tölt a Tinderezéssel.
„Számszerűsítjük az embert a kinézete, az életkora, a szexuális irányultsága alapján. Olyan tárgyakká válunk, amelyeket megrendelhetünk az Amazonon. A közösségi oldalakhoz hasonlóan ez is egy verseny a népszerűségért. Akár közösségi hálózatokról, akár társkereső alkalmazásokról van szó, ezek mind függőséget okoznak, mert olyan algoritmusokkal készültek, amelyek elindítják a visszatérés iránti vágyat” – mondja Marion Blique.
Ez a függőségi hajlam pedig még sebezhetőbbé tesz minket pszichésen. „Elfelejtjük, de fizikailag nagyon veszélyes, ha embereket hívunk be az otthonunkba, vagy elmegyünk hozzájuk anélkül, hogy ismernénk a múltjukat. Ezek óriási kockázatok: fizikai veszély, szexuális úton terjedő fertőzések” – pontosít Blique. Akkor is sokat veszíthetünk, ha olyan dolgokba egyezünk bele, amiket nem akarunk megtenni, legyen szó akár egy egyéjszakás szexuális együttlétről, akár egy aktfotóról. Ide tartoznak a szexuális üzenetek és a kéretlen péniszfotók is, ugyanis ezeken a platformokon nem létezik a beleegyezés fogalma. A Kenti Egyetem tanulmánya szerint minden negyedik lány kapott már szexuális üzeneteket vagy fényképeket bármiféle kérés nélkül. Az illegális viselkedés annyira megszokottá vált, hogy az ilyen képeket kapó tinédzser lányok 50%-a nem jelenti a bűncselekményeket.
Most akkor töröljük a profilunkat?
A randevúzási fáradtság (a találkozókat kísérő érzelmi és fizikai fáradtság) kifejezés egyre jellemzőbb, ami miatt egyre távolabbinak tűnik a gondolat, hogy valóban létezhet a világon egészséges párkapcsolat. „A nagyon fiatalok számára, akik csak ezt a randevúzási modellt ismerték, még bonyolultabb ez a dolog. Ezek mindig azonnali örömök, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy többet hajszoljuk őket, de így nem tudunk fokozatosan elmélyülni bennük” – magyarázza Marion Blique.
A szakértő szerint emberi dolog partnert keresni. Nem kell démonizálnunk a randiappokat, csupán érdemes tudatosítanunk magunkban, ez egy kiterjesztett valóság, és ne tévedjünk el benne túlságosan. Ne várjuk tőlük a megváltást, de nem is kell teljesen elzárkózni a használatuktól.
Forrás: Marie Claire France, Fotó: Getty Images
