„Nagyon stresszes munkám volt, ahol rengeteg emberrel kellett együtt dolgoznom és rengeteg határidő volt – mondta első munkahelyéről az akkor 24 éves nő, csupán ott jött rá, hogy nem is azt tanulta és nem azt dolgozza, amire igazán vágyik. – Voltak olyan munkatársaim, akik imádták ezt a munkát, de én nem voltam az.”
Nem tudott aludni, a haja hullani kezdett a stressztől. Rendszeresen előfordult, hogy hányingere volt, amikor dolgoznia kellett menni. Elvégezte a munkáját, de minden pluszfeladatot és előrelépési lehetőséget elutasított, amit csak felkínált a cég. „Amikor megkérdezték tőlem: hol látom magam öt év múlva a cégnél?, nem tudtam válaszolni. Ekkor vált világossá előttem is.” Akkor még nem volt neve annak, ami ezután történt: nem azonnal mondott fel, még maradt a cégnél, hogy egy kis pénzt gyűjtsön, mielőtt élete új fejezetébe lép. Ezt egy egyre ismertebb és gyakrabban hallott kifejezéssel quiet quittingnek nevezik napjainkban. „Szerintem a quiet quitting sokkal inkább egy gondolkodásbeli változás, sem mint egy konkrét cselekvés” – mondta.
„Csak annyi energiát teszünk a munkába, ami minimálisan szükséges ahhoz, hogy elvégezzük a feladatunkat, miközben próbáljuk kitalálni, mihez kezdjünk az életünkkel.”
Miért terjedt el épp most annyira a quiet quitting?
A Redditen, YouTube-on és TikTokon rengeteg dolgozó írja le úgy a quiet quittinget, mint egyfajta lázadást a produktivitást piedesztálra emelő munkakultúra ellen, ami azt sugallja az embereknek, hogy muszáj folyamatosan dolgozniuk, hogy karriert csináljanak, mert ez a legfontosabb dolog az életben.
„Attól még elvégzed a kötelességedet, de nem veszel részt a túlhajszolt munkakultúrában, ami úgy állítja be, hogy a munkánk az életünk – foglalta össze a quiet quitting lényegét egy tiktoker. – Mert valójában nem az.”
A quiet quitting nem egy új felfogás, de a koronavírus-járvány kétségtelenül hozzájárult a felfutásához. Egy 2021-es amerikai kutatás szerint, melyet a Gallup közvéleménykutató végzett 27 ezer munkavállaló bevonásával, az emberek 36 százaléka elkötelezett a munkája és munkahelye felé, ugyanakkor határozottan nő azoknak a száma 2020 óta, akiknek nem a munka áll az élete középpontjában.
2021-ben a LinkedIn tanulmánya úgy fogalmazott, az emberek egyre többen csak meghúzzák magukat a munkahelyükön, míg várják, hogy jobb lehetőségeik adódjanak a járvány után. A legtöbben azért maradnak a munkahelyükön, hogy fizetni tudják a csekkjeiket, de egy sokkal jobb ajánlatra várnak, ugyanakkor nincs idejük és energiájuk az aktív munkakeresésre.
Bryan Creely karriertanácsadó is azt figyelte meg, hogy sokkal többen határozzák meg magukat quiet quitterként az elmúlt másfél évben, mint korábban. Ennek oka az lehet szerinte, hogy a dolgozók kiégtek a járvány alatt és belefáradtak a home office-ba, majd az irodába való visszatérés okozott sokkot. De fontos tényező a bérek stagnálása is a növekvő infláció mellett. „Ha a fizetésed 2-3 százalékot növekszik, az infláció viszont 8-10 százalékot, eszedbe jut: minek is dolgoznál olyan keményen?!”
A quiet quitting ugyanakkor segíthet időt nyerni, míg kitaláljuk, mit is akarunk valójában. „Sok embernél a quiet quitting az első lépés, mielőtt valóban felmondanának és továbblépnének egy olyan munkahelyre, amibe a szívüket is beleteszik” – mondta a szakember.
„Mindannyian megtesszük az életünk bizonyos szakaszában: kiégés, az előrelépés kilátástalansága, karrierváltás, mérgező munkahelyi kultúra, a vezetőkkel való elégedetlenség, egyenlőtlenség miatt például, csak lehet, hogy nem neveztük nevén, quiet quittingnek eddig.”
A szakember szerint a quiet quitting jó stratégia a kivárásra, amíg megtaláljuk, mi az igazán fontos számunkra, míg olyan munkát találunk, ami valóban illik hozzánk és kitölti az életünket.
A munkahely is profitálhat a quiet quittingből
Nem szabad egy kalap alá venni az épp quiet quitting fázisban lévő dolgozót, aki elvégzi a munkáját rendesen, csak nem tesz többet, mint ami szükséges ehhez, azzal az alkalmazottal, aki teljesen kihúzta magát a feladatok alól. „A legnagyobb tévhit a quiet quittinggel kapcsolatban, hogy valaki nem csinál semmit ilyenkor – mondta Creely. – A valódi quiet quitting esetében azonban csak arról van szó, hogy nem csinál valaki többet. Nem végez el pluszmunkát, önszorgalomból, a munkaidő végén kikapcsolja a számítógépet, és nem túlórázik. Ez, ha őszinték akarunk lenni, tulajdonképpen az egészséges egyensúly visszaszerzése a munka és magánélet között.”
Ha quiet quitterek vagyunk, segíthet a megfelelő határok meghúzásában a főnökökkel és kollégákkal szemben, ugyanakkor a munkánkat elvégezzük közben. „Elkezdünk nemet mondani, de büszkén vállalhatjuk a munkát, amit elvégzünk és felhívhatjuk a figyelmet a pozitív hatásaira annak, hogy kiállunk magunkért – mondta a szakember. – Még ha nem is vagyunk quiet quitterek, az önmagunk érdekeiért való kiállás fontos azért is, hogy a főnökök megfelelően értékeljék a munkánkat.”
A quiet quitting állapota azonban soha nem az, amiben örömében van egy munkavállaló, még ha megvannak a jó hatásai is, mindig egy intő jel arra, hogy valami nincs rendben. Ezért fontos egy végső határidőt szabni magunknak a tényleges felmondásra. „Az igazi megkönnyebbülés egészen addig nem jött el, míg teljesen ki nem léptem. Ekkor kezdtem újra önmagamra találni. Megállt a hajhullásom és elkezdett nőni. Újra tudtam aludni. Ez mind nem történt meg addig, míg el nem jöttem.”
Forrás: The Huffington Post Fotó: Getty Images
