- Csupán 6-8 éves korban tudatosul a gyerekekben, mit is jelent valójában a hazugság és hogyan lehet hazudni.
- Öröm az ürömben, hogy míg hazudni természetesen nem szép dolog, az, hogy a gyerekünk képes hazudni, azt jelenti, a gondolatfeldolgozása már elég érett.
- Nem kell tévés ügyvédet játszanunk és keresztkérdésekkel sarokba szorítanunk a gyermekünket, ha hazugságon kapjuk.
Az egyik legszórakoztatóbb, néha legcikibb dolog a gyerekekkel kapcsolatban, hogy bármit, bárhol, bárkinek kimondanak, ami az eszükbe jut. Semmi finomkodás, semmi diplomácia. Nincs az a kényes információ, amit titokban tudnának tartani. Ezért is lehet sokkoló, amikor a szülők azt veszik észre, hogy a gyerekük nem pont az igazat mondja valamivel kapcsolatban. Rengeteg kérdés villan fel a felnőttek fejében.
Tudják, hogy ők most hazudnak? Valami történt, amiért elferdítik a valóságot? Lehet, hogy most válik belőlük éppen szociopata hazudozó vagy telefonos értékesítő?
Nagyon fontos ebben az életszakaszban, hogyan reagálnak a szülők arra, amikor a gyermekük nem mond igazat. Ez a reakció függ attól, hány éves a gyerek és milyenek az adott körülmények. A gyerekek nem ok nélkül hazudnak. Ha rájövünk szülőként, miért teszik, jó lehetőség, hogy sokat tanuljanak belőle.
Hány évesen tudatosul a gyerekekben, hogy nem az igazat mondják?
„Az egészen kicsi gyerekek még nem értik a különbséget a saját fantáziájuk és a valóság között” – mutatott rá Ann-Louise Lockhart gyermekpszichológus. Egészen kisiskolás korig azt sem tudják, hogy mindenkinek saját, egyedi nézőpontja van, hogy más emberek máshogy látják ugyanazt, mások az érzéseik és mások a gondolataik. 4-5 éves korra alakul ki az a képesség, amivel tudatosul ez. Addig inkább csak annyit értenek, hogy mások nem tudják ugyanazt, mint ők, például ki vette el az utolsó sütit, ebben a korban még nem is képesek hazugságra a gyerekek.
Amikor képessé válnak a különböző nézőpontok megértésére, a hazugság fogalmát is felfogják már, ekkortól értik az iróniát, szarkazmust és a metaforákat. „Az érettebb gyerekeknél ez 5-6 éves korban már kialakulhat, ám jellemzőbb, hogy 7-8 éves korra értik meg, mit jelent tudatosan nem elmondani az igazat” – mondta Cindy Graham pszichológus.
Öröm az ürömben, hogy míg hazudni természetesen nem szép dolog, az, hogy a gyerekünk képes hazudni, azt jelenti, a gondolatfeldolgozása már elég érett.
Miért hazudnak a gyerekek?
Onnantól, hogy képessé válnak annak megértésére a gyerekek, mi a hazugság, eszközzé válik a füllentés a büntetés vagy a fájdalom elkerülésére. Sok szülő gondolja azt, hogy azzal tudja elejét venni a titkolózásnak, hazugságnak, ha durva büntetéseket helyez kilátásba. Ám ezzel csak még több hazugságot generál, mert a gyerekek már a hazugság miatti büntetést is el akarják kerülni.
Vannak olyan hazugságok, melyek veszélyesek és súlyos következményeik vannak. De azért, mert nem mondott igazat egy gyerek, nem kell keményen megbüntetni a szakember szerint.
A gyerekek és tinik előszeretettel feszegetik, tesztelik a határokat. Meg akarják tudni, meddig mehetnek el. Az ilyesfajta hazugságot persze nem kell eltűrni a szülőknek, ugyanakkor a szülőtől is fontos a következetesség. Ha a szülő tartja magát a saját maga által hozott szabályokhoz, a gyerekek is kevésbé lesznek hajlamosak hazugságra.
Ha egy hazugság sikeres volt, a gyerekek jó eséllyel megpróbálják majd újra. „Nem azért csinálják, hogy direkt idegesítsék a szülőket – mondta Graham. – Ennek megértése azonban nagyon nehéz lehet a szülők számára.”
A hazugság érzelmek cunamiját indítja el. „A gyerekek talán képesek megérteni, hogy hazudnak, amikor a tudati képességeik épp működnek. Ám sokszor van olyan, hogy a gyerekek még szétesnek mentálisan. Ha félnek, hogy bajba kerülnek, félnek, hogy valaki mérges lesz rájuk, mindent megtesznek pánikszerűen, hogy a biztonságérzetüket fenntartsák” – magyarázta Sarah Bren pszichológus. Amikor ez a helyzet, a gyerek nem azt gondolja közben, hogy tudom, hogy hazudok, de akkor is megteszem. Ilyenkor eszükbe sem jut, hogy hazudnak. Ösztönösen mondják ki azokat a dolgokat, amiktől biztonságban érzik magukat.”
Amikor a hazugság nagyobb problémát jelez
„Különösen a tinédzsereknél intő jel a hazugság. Ha gyakori, rendszeres, akkor valószínűleg egy komolyabb mentális-érzelmi probléma húzódik a háttérben” – jelentette ki Graham, hozzátéve, hogy ilyenkor szakember bevonására van szükség.
De a legtöbb esetben a hazugság teljesen normális része a gyermekek fejlődésének. „A hazugság többnyire a büntetés vagy fájdalom elkerülése miatt születik” – értett egyet Lockhart is.
Hogyan kérjék számon a szülők, ha a gyerek hazudik?
Még ha nyilvánvaló is, hogy a gyerekünk hazudik – például amikor arra a kérdésre, hogy ki rajzolt zsírkrétával a falra rávágja, hogy nem ő volt, pedig még ott a kezében a kréta –, akkor sem célszerű azonnal szembesíteni ezzel a hazugsággal. Ez különösen igaz, ha többen is vannak körülöttünk.
Még ha nyilvánvaló is, hogy a gyerekünk rajzolt a falra, ám ő azt hazudja, hogy nem, akkor sem jó azonnal azzal szembesítenünk, hogy tudjuk, nem mondott igazat
A gyerekek eleve szoronganak amiatt, vajon a szülők mit gondolnak róluk, megfelelnek-e a szüleik elvárásainak. Ha nyilvános számonkérést rendezünk, az az ártatlan hazugsággal szemben valódi károkat okozhat.
„Az ellenállást, a negatív következményektől való félelmet kell csökkentenünk, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk ne hazudjon – mondta Graham. Gyakran a hazugság mögé kell férkőznünk, hogy segítsünk biztonságban érezni magát a gyermekünknek. Ahelyett, hogy azt mondanánk a gyerekünknek: hazudsz!, inkább mondjuk azt: hé, valamiért szeretnéd, ha azt hinnéd, ez az igazság.”
Nem kell tévés ügyvédet játszanunk és keresztkérdésekkel sarokba szorítanunk a gyermekünket, ha hazugságon kapjuk. Inkább erősítsük a bizalmat és a biztonságérzetet, hogy merjen nyíltan beszélni. „Tudatosítsuk a gyerekünkben, hogy nem leszünk mérgesek, ha elmondja az igazat. Együtt kitaláljuk a megoldást” – javasolta Bren.
Ne azzal kezdjük, hogy a hazugság rossz
Azt hazudta a gyerekünk, hogy nincs házi? Lehet, hogy túl nehéznek találja és segítségre lenne szüksége. Ha a hogylétükről hazudnak vagy arról, kivel vannak, vagy olyat tesznek, amiről tudják, hogy nem tartjuk biztonságosnak, máshogy kell reagálnunk, mintha a határokat feszegetnék csupán.
„Ha néha hazudik a gyermekünk, teljesen normális. Ez azért van, mert még hiányoznak bizonyos megküzdési képességei, melyek később alakulnak ki” – mondta Lockhart. Ilyenkor azzal segíthetünk, ha nem ítélkezünk, hanem a döntésben, problémamegoldásban támogatjuk.
Ez nem úgy kezdődik, hogy azt mondjuk, a hazugság rossz és ennyi. Ez nem segít, hogy nyíltan merjen beszélni a gyermekünk. Azt szeretnénk megtanítani, hogy a hazugságot okozó problémát hogyan lehet hazugság nélkül megoldani. Ehhez a szülőknek félre kell tenniük a saját haragjukat, frusztrációjukat, csalódásukat. „Veszekedni akarok a hazugság miatt, vagy meg akarom tanítani, hogy lehet hazugság nélkül is megoldani valamit?” – tette fel a kérdést a pszichológus.
Forrás: The Huffington Post Fotó: Getty Images, Unsplash
