- Az első gyerekkel még tanulja a szülőséget az apa és az anya.
- Az elsőszülöttek gyakran érzik úgy, hogy nem érdemlik meg a sikert.
- A családterapeuta szerint gyakori, hogy a legidősebb testvér a kisebb gyerekekkel szülőként kezd bánni.
Önálló, céltudatos, megbízható, gondoskodó – csak néhány jelző, amivel a legidősebb testvéreket általában illetik. A szülők automatikusan feladatul adják az elsőszülötteknek, hogy nézzenek rá a kistestvérükre. Ez később számos szinten nyomot hagy a nagyobb testvér személyiségén, és gyakran tör felszínre a pszichológusnál is.
„Amikor az első gyerek megszületik, még nincs más testvér a családban. Ez azt jelenti, hogy ők a szüleikről, gondozóikról veszik a viselkedési mintát” – magyarázta Aparna Sagaram családterapeuta.
A fiatalabb testvérek viszont a nagyobb testvérre tekintenek – ösztönösen és akaratlanul – példaként. „Általánosságban kijelenthető, hogy a másod- vagy többedszülött testvérek nyugodtabbak, gondtalanabbak. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy egy másik gyerek a viselkedési modelljük” – folytatta a pszichológus.
Ha ehhez hozzáadjuk azokat az élményeket, melyek az elsőszülöttet érik, már meg is érthetjük, miért pont ezekkel a témákkal foglalkoznak leggyakrabban a pszichológusukkal.
Az elsőszülöttek küzdelme a perfekcionizmussal
Az első gyerekkel még tanulja a szülőséget az apa és az anya. Ez azt jelenti, hogy a legidősebb testvérnek meg kell küzdenie akár szélsőséges szülői elvárásokkal, mint a szigorú napirend, szabályok. „Ezt úgy fordíthatjuk le, hogy az elsőszülöttnek rengeteg elvárásnak kell megfelelnie, mire felnő. Emiatt lesz sok legidősebb testvér perfekcionista” – mondta Sagaram.
Fontos, hogy az első testvér felnőttként tudatosítsa ezt az összefüggést. Így könnyebb lesz megbirkóznia azzal, amikor úgy érzi, nem tudott megfelelni az elvárásoknak a munkában, magánéletben.
Az elsőszülötteknél gyakoribb az imposztorszindróma
Ha valakiben nagyon erős az önkritikára való hajlam, ritkán érzi úgy, hogy elég jó. „Ez vezet az imposztorszindrómához” – mondta a pszichológus.
Az első szülöttek gyakran érzik úgy, hogy nem érdemlik meg a sikert. Ez megint csak a gyermekkori túl magas elvárásokhoz vezethető vissza.
Kis szülők az elsőszülöttek
A családterapeuta szerint gyakori, hogy a legidősebb testvér a kisebb gyerekekkel szülőként kezd bánni. Ez azt jelenti, hogy a szüleik átadtak nekik bizonyos feladatokat a gyerekekkel kapcsolatban, vagy muszáj volt átvenniük a szülői kötelességeket, mert a szülők érzelmileg vagy fizikailag elérhetetlenek voltak.
„Gondoskodni a kisebb testvérekről, enni adni nekik, lefektetni, vigyázni rájuk mind szülői feladatok lennének – sorolta Sagaram. – Sok kultúrában el is várják az idősebb testvérektől, hogy segítsenek a szülőknek ezekben a teendőkben.”
Azok a gyerekek, akiknek szülőként kellett a kisebb testvérekkel viselkedniük, képtelenek lesznek a lazításra, folyamatosan aggódnak másokért és mindig azt érzik, hogy nekik kell gondoskodniuk a hozzájuk közel állókról. „Ez nőknél és férfiaknál egyaránt jellemző az elsőszülöttekre” – mondta Sagaram.
Féltékenység a kisebb testvérekre
Az idősebb testvér gyakran érez féltékenységet a kisebb testvérekkel szemben. Ehhez társulhat az is, hogy úgy vélik, a húgnak vagy öccsnek könnyebb minden. Ez a féltékenység elutasításig fajulhat. Gyakori az is, hogy úgy érzik, a szülők igazságtalanul kivételeznek a kisebb testvérekkel az idősebb rovására.
A látszólag természetes dolog, mint a kisebb testvérekkel való törődés, rányomja bélyegét az idősebb testvérek életére.
Az elsőszülöttek nehezebben kérnek segítséget
„Az idősebb testvérek gyakran érzik úgy, hogy nekik képesnek kell lenniük mindent megoldani egyedül is” – mondta a pszichológus. Ez a munkában, magánéletben, az élet minden területén érvényes.
A pszichológus egyik legfontosabb feladata elfeledtetni ezt és megtanítani az elsőszülötteknek, hogy teljesen rendben van, ha segítséget kérnek. Ez nem jelenti azt, hogy gyengék.
De nem csak segítséget kérni nehéz az idősebb testvéreknek. Azt is nehezen fejezik ki, ha rosszul érzik magukat, kiégtek és elvesztették a motivációjukat. Hajlamosak elrejteni a mentális nehézségeiket.
A születési sorrendet nem lehet megváltoztatni
Ugyan a születési sorrenden változtatni nem tudunk, az azonban rajtunk is múlik, hogyan kezeljük a nehézségeinket. „A születési sorrend népszerű téma a közösségi oldalakon. Valóban nagy szerepet játszik abban, hogyan éljük az életünket, milyenek a kapcsolataink. Ám nem ez az egyetlen meghatározó tényező” – hangsúlyozza a pszichológus.
Ha nehezen boldogulunk a szüleinkkel, családtagjainkkal, ráfoghatjuk a születési sorrendre. Ám azt is fontos tudatosítanunk, hogy van lehetőség a kapcsolatok javítására. „Ha elsőszülöttek vagyunk és a fent felsorolt érzéseket tapasztaljuk, vagy néhányat közülük, a pszichoterápia sokat javíthat rajta” – mondta a szakember.
Forrás: The Huffington Post Fotó: Canva
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
