- Nem késő pótolni az elmaradt középiskolai tananyagot, és magunkévá tenni Seneca és az ókori sztoikusok leghasznosabb gondolatait.
- Sokkal közelebb áll a 21. századhoz, amit a sztoicizmus tanított, mint gondolnánk. És nagyobb szükségünk is van rá, mint azt el tudjuk képzelni.
- A világban és az életünkben uralkodó bizonytalan és egyáltalán nem reményteli állapotok feldolgozásában és elviselésében nagy hasznunkra lehetnek az ókori sztoikusok eszközei.
Ahogy David Fideler könyvét – és benne Seneca üzeneteit – olvassuk, feltűnik, hogy mintha pontosan a mi világunkról írna. Pedig kétezer év választ el minket. Az emberi természet viszont azóta sem változott. A Reggeli Senecával tartalmaz minden olyan sztoikus filozófiai gyakorlatot, melyekkel újrakeretezhetjük a nehéz élethelyzeteket és csökkenthetjük az általuk okozott szenvedést, fájdalmat. Ezek után kijelenthetjük, hogy ez az első olyan önsegítő könyv, aminek tényleg van értelme és valódi haszna.
A gimnáziumi filozófiaórákon valószínűleg minden fontosabb volt még, mint értő módon figyelni és hallgatni a különböző filozófiai iskolák bölcselkedéseit. A Reggeli Senecával jó lehetőség, hogy végre megértsük, mit akart üzenni Seneca. Ma ugyanis talán még nagyobb szükségünk van a sztoikus erényekre, mert nagyon nehéz megőrizni azt a szilárd középpontot magunkban, ami mindig segít megtalálni a kiutat a legnehezebb élethelyzetekből. Azokból pedig akad bőven mostanság.
Hol kezdjük? És hogyan fordíthatjuk a hasznunkra a sztoicizmust a hétköznapjainkban? Mutatjuk!
1. Azzal foglalkozzunk, amire van befolyásunk
A sztoicizmus egyik alapköve, hogy csak azzal érdemes foglalkozni, amire van ráhatásunk, amit valóban irányíthatunk. Minden más az energiánk elpocsékolása. Sokkal több mindenre van ráhatásunk, mint gondolnánk. A cselekedeteinken és reakcióinkon túl a vágyainkra, a személyiségünkre és arra, hogyan bánunk másokkal. Minden más – a testünk, mások cselekedetei, ahogy mások vélekednek rólunk és a szerencsénk – bőven kívül esik azon, amit teljes mértékig irányítani tudnánk.
Szalad az infláció? Erre nincs ráhatásunk, de eldönthetjük, mit és hol vásárolunk. A legjobb barátunk stresszes, túl sokat iszik és nem hajlandó kibújni a csigaházból? Azt nem irányíthatjuk, ő mit tesz, de a saját reakciónkat igen.
Minden problémára van sztoikus megoldás. Annak megállapítása, vajon irányítani tudunk-e valamit, gyakran a legelegánsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy rájöjjünk, mi az.
2. Nem kell minden felett ítélkeznünk
Nagyon gyorsan ítélkezünk, gyakran megfelelő és hiteles információk nélkül is. Még gyakrabban olyan helyzetekben is, amikor egyáltalán nem kellene. Sok olyan dolog, amit jónak vagy rossznak címkézünk, valójában teljesen közömbös, ám az értékítéletünk ruházza fel bármelyik tartalommal.
Ki akarunk bérelni egy lakást, ám megelőznek. Élből úgy döntünk, hogy nem is volt olyan jó az a hely. De akkor is rossz, ha a következő héten egy jobb vagy olcsóbb helyre akadunk az ingatlanos hirdetések között?
Ha a világ legközömbösebb és legsemlegesebb dolgait is címkézzük, folyamatosan elégedetlenek leszünk.
3. A pénz, baleset és mások véleménye rólunk kívül esik a hatáskörünkön
Ahogy már az irányításnál láthattuk, vannak dolgok, amikre egyszerűen nincs ráhatásunk. Ha ezeken görcsölünk, sokkal nagyobb eséllyel válunk elégedetlenkedő, morcos, megkeseredett emberré, aki az energiáját elpazarolja arra, hogy megpróbálja irányítani ezeket.
Az időjárást nem irányíthatjuk, de azt igen, hogyan reagálunk rá, ha esik az eső
Az, hogy mások szemében milyenek vagyunk, egyik pillanatról a másikra megváltozhat anélkül, hogy bármit tennénk. Ahogy a munkánkat is elveszíthetjük, a pénzünket, házunkat vagy házasságunkat. A kinézetünk is megváltozik, ahogy öregszünk. Ha elég sokáig élünk, már nem mozgunk olyan fürgén, nem vág az eszünk olyan gyorsan. Tehetünk érte, hogy ez lassabban történjen meg, de ezek elkerülhetetlen változások. Balesetek és betegségek is történnek, hiába nem akarjuk.
A sztoikus bölcsek óva intettek attól, hogy kétszer szenvedjünk. Először azért mert megsérülünk, betegek leszünk, másodszor azért, mert haragszunk rá, hogy ez velünk történt vagy szorongunk, hogy a környezetünkben élők is megbetegszenek vagy megsérülnek. Bárkivel megtörténhet, miért ne történne meg velünk is. Ahogy mind meghalunk egyszer.
Nem azzal kerülhetjük el, hogy túl nagy fájdalmat okozzanak ezek a veszteségek, ha nem veszünk tudomást erről vagy mindenáron megpróbáljuk elkerülni ezeket. Sokkal hatásosabb az ókori bölcsek szerint, ha megtanuljuk azt tenni az első helyre az életünkben, ami igazán fontos és számít.
4. Gyakoroljuk azt, amitől félünk
A sztoikusok azzal edzették az elméjüket a nehézségek átélésére, hogy önként elébe mentek ezeknek a dolgoknak. Seneca, az egyik leghíresebb sztoikus bölcs azt tanácsolta barátjának, Luciliusnak, hogy böjtöljön gyakran arra az esetre, ha egy nap éhínség törne ki.
Ha direkt próbáljuk ki azt, amitől félünk, rájöhetünk, hogy egyrészt nem is olyan félelmetes. Másrészt az is kiderülhet, erősebbek vagyunk, mint gondoltuk volna.
5. A sztoicizmus szerint fontos, hogy gondolkodjunk gyakran a halálról
Nincs olyan ember, aki ne félne a haláltól. A sztoikus bölcsek úgy gondolták, hogy még akkor meg kell gyászolni a szeretteinket, amikor életben vannak. Egyenesen azt tanácsolták, hogy gyakran gondoljunk a halálra, hogy felkészüljünk rá, mikor a közelébe kerülünk.
A halandóság gondolatával való kibékülés ráadásul közelebb hozhat az élőkhöz, megerősítheti az emberi kapcsolatainkat. Jobban értékelünk egy barátot, szerettünket, ha tisztában vagyunk a saját és az ő halandóságával. „Nem menekülhetünk el a halál elől. De legalább elmenekülhetünk a haláltól való félelemtől” – mondta Epictetus, a másik nagy sztoikus bölcselkedő.
6. Ne aggódjunk mások véleménye miatt
Ha azzal foglalkozunk, hogy tetteink esetleg rosszul esnek másnak, felháborítanak valakit, általában pozitív tulajdonságnak számít. Ugyanakkor ez a megfelelési kényszer melegágya. Az egyik legfontosabb dolog a sztoicizmusban, hogy rájövünk, csak saját magunkat irányíthatjuk.
A négy sztoikus erény a bölcsesség, igazságosság, bátorság és mértékletesség. Ha ezek mentén élünk, urai maradunk az életünk főbb dolgainkat. Már amit irányíthatunk.
De mások reakcióiért nem vagyunk felelősek. Próbálhatunk lenyűgözni másokat, befolyásolni, ám rajtuk múlik, mit gondolnak rólunk végül. Ha emiatt aggódunk, az színtiszta időpocsékolás. Csak amiatt kell aggódnunk, mi hogyan viselkedünk.
7. A sztoikusok szerint a mértékletesség az egyik legfontosabb erény
A sztoikusok már az ókori Rómában is figyelmeztették az embereket a mértékletességre, amit a 21. századra sem sikerült megtanulnunk
Ahogy a 21. században, úgy az ókori Rómában is igazán pazarló és harácsoló életet éltek az emberek. Nem csoda, ha a római sztoikusok egyik legfontosabb tanácsa arra, hogyan lehet boldog és kiegyensúlyozott életünk, a mértékletesség volt.
8. Úgy adjunk, hogy ne várjunk cserébe viszonzást
Tegyük fel, hogy meghívunk valakit vacsorára. Nem szabad ezt azzal a hátsó szándékkal tenni, hogy várunk cserébe valamit. Ha az irányítás elvére gondolunk, jusson eszünkbe, hogy csak a saját tetteinkért vagyunk felelősek. Sokkal jobb adni elvárások nélkül, mint azért, hogy mi is kapjunk valamit.
9. Ne féljünk attól, hogy kimaradunk valamiből
Minél jobban megismerjük a sztoicizmust, annál jobban rájöhetünk, hogy napjainkban mindennél jobban félünk attól, hogy le- vagy kimaradunk valamiből. A sztoikusok is megküzdöttek ezzel a démonnal.
Ha nem hívtak meg valahova, tekintsük ezt a személyiségünk próbájának. Fejlődési lehetőségnek, hogy ne keserű szájízzel és rosszkedvűen vegyük ezt tudomásul. „Ha ez egy jó dolog lenne, örüljünk, hogy mások részesülnek belőle. Ha ez egy rossz dolog, ne bánjuk, hogy kimaradtunk” – tanácsolta Epictetus.
Nem jutott jegy egy fesztiválra, ahova nagyon el szerettünk volna menni? Gondoljunk arra, mivel lettünk gazdagabbak! Ugyan nem veszünk részt a buliban, viszont megmaradt a belépőjegy ára, amit bármire költhetünk!
10. Próbáljunk meg lazítani
Ma a sztoikust abban az értelemben használjuk, mint olyan ember, aki mindent lemondó és lesajnáló egyhangúsággal vesz tudomásul. Az ókori sztoikusok viszont sem lemondók, sem lesajnálók nem voltak. Sőt, kifejezetten arra biztattak, hogy mindent élvezzünk ki és a lehető legkevesebbet szenvedjünk. És persze legyünk a lehető leglazábbak és legnyugodtabbak. Ebben a tudatállapotban nehezebb valakit megharagítani, sokkal kisebb a szorongás amiatt, amit nem tudunk irányítani.
„Soha ne hagyjuk, hogy a jövő aggasszon – írta Marcus Aurelius. – Úgyis bekövetkezik majd, aminek be kell, viszont ugyanazok a fegyverek, amikkel felvértezhetjük magunkat majd akkor, meggátolják, hogy megéljük a jelent.”
Fotó: Getty Image
