Félre, hygge és lagom: a sztoicizmus ment meg a járvány alatt

2020. május 17. |

Valószínűleg milliónyi cikket elolvastunk online arról, hogyan maradjunk boldogok a járvány idején, de csak nem sikerül milliószor boldogabbnak éreznünk magunkat. Ennek lehet az egyik oka az is, hogy elolvasni nem ugyanaz, mint megtenni valamit. Az ókori sztoikus bölcsek pedig pontosan tudták ezt. Nem azért írták le elmélkedéseiket, hogy azokat csupán elolvassák az emberek. Rituálékat, gyakorlati útmutatásokat is megfogalmaztak, amik most különösen jól jönnek, amikor még a bizonytalanság is bizonytalan.

Attól, hogy elolvasunk a harcművészetekről egy könyvet, még nem lesz belőlünk Bruce Lee. Az ókori sztoikus bölcselkedők, köztük az utolsó, maga Marcus Aurelius császár, pontosan tudták ezt, ezért nem csak leírták életvezetési elveiket kétezer évvel ezelőtt, hanem gyakorlati használati utasításokat is mellékeltek hozzájuk, mintha tudták volna, hogy a 21. században még jó hasznát veheti a járvány miatt otthonában ragadt emberiség.


A járványok nem voltak ritkák az ókorban sem, Rómát is rendkívül rosszul érintették ezek a kitörések, amelyek nagyobb pusztítást végeztek a birodalom fővárosában, mint a háborús viszályok. Egy pestisjárvány közepette vetette papírra gondolatait Marcus Aurelius Antonius császár, az antik világ utolsó híres sztoikus filozófusa. Így született meg az Elmélkedések, amelynek eladásai rekordokat döntenek, mióta kitört a koronavírus-járvány, az emberek pedig izolációba kényszerültek. A császár egyébként maga is egyike lett a nagy járvány ötmillió áldozatának, az Elmélkedések azonban mintegy kézikönyvként használható az olyan bizonytalan időszakokban, mint amilyenben most élünk.

Miért működik a sztoicizmus a nehéz időkben?

Először is azért, mert a sztoikusok úgy hiszik, hogy az igazi jóság a saját személyiségünkben és cselekedeteinkben rejlik, így fontos, hogy rendszeresen emlékeztessük magunkat arra, melyek azok a dolgok, amik tőlünk függnek, és melyek azok, amelyeken úgysem tudunk változtatni. Ami velünk történik, az sosem lehet teljesen az irányításunk alatt, ami viszont rajtunk múlik, azok a gondolataink és a cselekedeteink – legalábbis az önkéntes cselekedetek. A járványt nem irányíthatjuk, ám azt, ahogyan viselkedünk alatta, igen.

Olvastad már?

Igen, az is rajtunk múlik, hogy valamit nagyon rossznak, szörnyűnek, esetleg katasztrofálisnak tartunk. Ez a sztoicizmus pszichológiai alapja (és a mai modern pszichoterápia alaptétele is). Nem a vírus az, ami megijeszt bennünket, hanem a véleményünk a vírusról. Nem azokra vagyunk mérgesek, akik nem tartják be a távolságtartás szabályait és nem viselnek maszkot az utcán, hanem a véleményünk negatív róluk.

A félelem a legnagyobb ellenség

A sztoikusoktól idézett másik leggyakoribb elv az, hogy a félelem többet árt az embernek, mint maga az a dolog, amelytől félünk. Gondoljuk csak végig, ha 99 százalékig biztos, hogy túléljük a járványt, az egy százalék miatti szorongás és az aggodalom mégis lerombolja az életünket és az őrületbe kerget, vagyis nem a karantén, a bezártság és a távolságtartás az, ami rontja az életminőségünket, hanem a saját negatív gondolataink.


Az antik sztoikusok számára persze ennél sokkal mélyebb jelentéssel bírt ez a gondolatmenet: ők úgy vélték, a vírus csupán a testnek árthat. A félelem viszont az erkölcsi tartásunknak: lerombolhatja bennünk az emberséget, ami a sztoikusok szemében rosszabb volt a halálnál is.

A szembenézés taktikája

Egy világjárvány alatt valószínűleg mindenkinek megfordult a fejében annak lehetősége, hogy mi lesz, ha elkapja a vírust, és nem éli túl. A legtöbben inkább homokba dugjuk a fejünket, ami nem csoda, hiszen az elkerülés a legáltalánosabb megküzdési stratégia a 21. században. Nem akarunk tudomást venni róla, hogy egyszer úgyis mind meghalunk. A sztoikusok hittek abban, hogy a szembenézés a saját halandóságunkkal felszabadítja az embert, és megváltoztatja az egész világlátását, életfelfogását.

Hogyan tehet boldogabbá a sztoicizmus?

Négy olyan fő elvet lehet kiemelni a sztoikus filozófusok bölcsességeiből, amelyek gyakorlása határozottan javíthat a világhoz való hozzáállásunkon, elégedettebbé és végső soron boldogabbá tehet. 

1. A saját tanácsunk ránk is legyen érvényes. Tegyük fel a kérdést, milyen tanácsot adnánk másnak, ha a dolog, ami most velünk történik, valaki mással történne?

2. Az elfogadás tudománya. Ne utasítsuk el, ne tagadjuk. Fogadjuk el, ami történik, amin nem változtathatunk, és változtassunk azon, ami rajtunk múlik.

3. Becsüljük meg a dolgokat. Amikor nem találunk mosdót, pedig nagyon kellene, és végül mégis eljutunk egy fürdőszobába, az is boldogság. A kis dolgok is számítanak.

4. Tekintsünk vissza a napunkra. Reflektáljunk a velünk történtekre, bocsássunk meg (saját magunknak is), vegyük számba a jó dolgokat, legyünk hálásak. A hétköznapi dolgokban is fel kell ismerni a szépséget.

Olvass tovább!

Forrás: The Guardian, Time
Fotó: Unsplash

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek