Független, ambiciózus, szervezett, kissé maximalista vagy – és eleged van a felelősségből. Ha mindez ismerősen hangzik, akkor lehet, hogy a legidősebb lány-szindróma tüneteit észleled magadon. Bár a legtöbbször az elsőszülött lányt érint, de ez nem minden esetben van így: sokszor nem is kell testvér hozzá, hogy valaki megtapasztalja.
Ez ugyanis nem egy orvosilag diagnosztizálható állapot, hanem sokkal inkább a viselkedés, gondolkodási minták és prioritások összessége, ami abból eredhet, hogy a szülő szerepét kellett betöltened gyerekkorodban. Ezt a jelenséget nevezi a pszichológia parentifikációnak, ami a parent, azaz szülő szóból származik.
„Akiket parentifikálnak, azokat gyerek helyett második vagy harmadik szülőként kezelik, és olyan érzelmi vagy háztartási munkát kell vállalniuk, amelyet általában a szülők vagy gondozók végeznének” – magyarázza Paris Capleton brit pszichoterapeuta a Business Insidernek.
A legidősebb lány-szindrómát megtapasztalók aránytalanul magas számban származnak alacsony jövedelmű családokból és olyan környezetből, ahol a lányokkal szemben kulturálisan erősebbek lehetnek az elvárások.
És bár a nők jogai javultak a munka világában, ez nem feltétlenül érvényesül otthon is, mivel a háztartási munka nagy részét még mindig a nők végzik.
Yang Hu, az angliai Lancaster Egyetem szociológiaprofesszora úgy véli, hogy ez lehet az egyik oka a legidősebb lány-szindróma létezésének: ha a dolgozó anyáknak nincs idejük az összes házimunkát elvégezni, akkor a gyerekekre maradhat a feladat, és a hagyományos nemi elvárások miatt ez nagyobb valószínűséggel hárul a lányokra, mint a fiúkra.
Capleton megosztotta a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a „legidősebb lány-szindrómád” van – akár te vagy az elsőszülött lánygyerek, akár nem.
1. Úgy érzed, hogy mindenki másért felelősséget kell vállalnod
Az egyik legárulkodóbb jele a legidősebb lány-szindrómának, hogy rengeteg felelősséget vállalsz fiatal korodtól kezdve. Capleton szerint ez lehet háztartással kapcsolatos (például az összes házimunkát el kell végezni, a többi testvért iskolába kell vinni, főzni és takarítani kell), vagy érzelmi (például a szülőkről és testvérekről való gondoskodás, a szülő bizalmasának lenni, vagy közvetítői szerepet kell vállalni a konfliktusok során).
Mindez ahhoz vezethet, hogy a szakember szavaival élve „igazán mély bűntudatot” érzel, amikor nem felelsz meg mindenki igényeinek, vagy szembemész azzal, amit elvárnak tőled.
A legidősebb lány-szindrómához az sem kell, hogy testvéred legyen (Fotó: Canva)
2. Nagymértékben független vagy és nehezen kérsz segítséget
„Ha úgy nősz fel, hogy nincs kitől segítséget kérned, vagy tudod, hogy senki sem lesz képes gondoskodni a szükségleteidről, akkor hozzászoksz ahhoz, hogy mindent egyedül csinálj” – mondja Capleton – még akkor is, ha vannak emberek, akikhez fordulhatnál.
„Az emberek azt gondolják rólad, hogy a korodhoz képest nagyon bölcs és önálló vagy, és nem tudják, hogy mindez azért alakult így, mert belekényszerítettek ebbe a helyzetbe, vagy mert elvesztetted a gyermekkorodat” – magyarázza a pszichoterapeuta.
3. Nagyon komolyan viselkedsz vagy nehezen engeded el magad
„Ennek az lehet az oka, hogy gyerekként nem volt lehetőséged szórakozni, mert a felnőttek problémáival kellett foglalkoznod” – magyarázza Capleton.
4. Meg akarsz felelni másoknak
„Ha a gyerekkorod nagy része a támogatás és a gondozás körül forgott, hajlamos vagy arra, hogy az alapján értékeld magad, hogy mit tudsz nyújtani másoknak” – mondja Capleton. Ez ahhoz vezethet, hogy másoknak próbálsz megfelelni, ezért megváltoztatod a viselkedésed. Egyszerűen nem fejezed ki, hogy mi tetszik és mi nem, mert attól félsz, hogy mások nem fognak kedvelni, ha nem az ő igényeikkel foglalkozol.
„De az is előfordulhat, hogy van egy olyan mélyen gyökerező érzésed, hogy bármit is teszel, az sosem elég jó, vagy pedig sosem érzed úgy, hogy mások értékelnék az erőfeszítéseidet” – teszi hozzá Capleton.
5. Mindenki hozzád fordul konfliktus esetén
Azonban az állandó közvetítői vagy konfliktusmegoldó szerep érzelmileg megterhelő lehet. „Kérdezd meg magadtól: »Én vagyok a közvetítő? Én vagyok az a személy, akihez az emberek fordulnak, hogy békét teremtsenek a konfliktusok idején? És ez jó érzéssel tölt el?« Ugyanis a közvetítés és mások támogatása lehet negatív dolog is. Felemésztheti az életedet és az energiáidat.”
A legidősebb lány-szindróma egyik jele a folytonos nyomás (Fotó: Canva)
6. Maximalista vagy
Ha gyerekkorodban folyamatosan úgy érezted, hogy az emberek magas elvárásokat támasztanak veled szemben, és nyomás alatt érezted magad, hogy teljesítsd azokat, az ahhoz vezethet, hogy később is hasonlóan magas elvárásokat támasztasz magaddal szemben – még akkor is, ha már nincsenek hasonló elvárások támasztva veled szemben. Mindez pedig azzal párosulva, hogy nem tudsz segítséget kérni, azt jelentheti, hogy kiégsz, miközben egyedül próbálod elérni a tökéletességet.
7. Mindig irányítani akarsz
A legidősebb lány-szindrómában szenvedők szoronghatnak vagy egyenesen összeomolhatnak akkor, ha valami nem a terveik szerint alakul, vagy ha valami megszakítja a megszokott rutinjukat. Ez a szakember szerint azért van így, mert gyermekkorukban valószínűleg hozzászoktak az állandó tervezéshez és ahhoz, hogy folyamatosan a dolgok élén kell állniuk.
8. A szeretet tranzakcióként való értelmezése
„Ha úgy érezted, hogy a szüleid amikor csak tudtak, kihasználtak téged, akkor ez a többi kapcsolatodra is kihat. Vagyis amikor az emberek szeretetet és törődést mutatnak feléd, nem fogod azt teljesen elhinni nekik, mert lehet, hogy mélyen legbelül azt hiszed, hogy minden kapcsolat tranzakciós jellegű – mondja Capleton, és hozzáteszi: – Lehet, hogy tudat alatt arra gondolsz, hogy ha a szüleid is csak gondoskodást és támogatást vártak tőled, akkor ez a személy is csak ugyanezt akarja majd.”
Forrás: Business Insider Fotó: Canva
