Ahogy spirituálisan fejlődünk, úgy válunk (remélhetőleg) bölcsebb emberekké is, akik képesek túllépni a saját egójukon, és ítélkezés nélkül elfogadni egymást. A spirituális iskolák azt is ígérik, hogy az elfogadó, figyelmes itt-és-most létünkön való dolgozás segít abban, hogy jobban együnk, aludjunk, figyeljünk, összpontosítsunk, szeressünk, nevessünk és éljünk.
A spirituális tréningek széles skálája létezik, a tudományos alapot nem tartalmazó energetikai tréningektől (például az aurák és csakrák olvasásának vagy gyógyításának megtanulása, illetve regresszióval az emberek korábbi életekbe való visszavezetése) kezdve egészen a bizonyíthatóan jótékony hatású módszerekig, mint például a mindfulness tréning.
A buddhista tanítások – amelyek több spirituális tanítás alapjául szolgálnak – számos elemét ugyanis tudományosan is alátámasztották már. Például azt az elképzelést, hogy az emberek saját félelmeik és az élet kellemetlenségeivel (pl. kudarc, elutasítás) szembeni ellenállásuk révén felerősítik szenvedésüket. De függetlenül a módszer alapelvétől, létezik egy állandó emberi hibaforrás, amely komolyan akadályozza a spirituális megvilágosodáshoz vezető utat: az egónk.
Nézd, milyen felvilágosult vagyok!
Az egónk mindig arra törekszik, hogy megerősítse saját nagyságát és különlegességét. Ez történik a munkában, a sportban vagy a kapcsolatokban elért sikerekkel – és spirituális teljesítményekkel is. Például észreveszed, hogy a spirituális tréningeknek köszönhetően hitelesebb lettél, vagy valaki megdicsért emiatt.
Aztán egy óvatlan pillanatban az egód előugrik a bokor mögül, hogy eltérítse a sikert: „Nézzétek, milyen jól csinálom!” – és máris elszállt a hitelességed. Mert az egód ki akarja használni, hogy lenyűgözz másokat a megszerzett tudásoddal, vagy hogy különlegesebbnek érezd magad másoknál.
Az egó mindent a saját használatába állít.
Azt a meggyőződést, hogy a spirituális bölcsesség különlegesebbé tesz másoknál, úgy is nevezik, hogy spirituális nárcizmus. Használhatod arra, hogy megvédd magad a kritikáktól, hogy lenyűgözz másokat, vagy hogy növeld az önbecsülésedet és jól érezd magad a bőrödben. Csábító, hogy felsőbbrendűnek tekintsd magad, amikor úgy érzed, hogy haladsz a spirituális utadon. De alapvetően ez azt jelenti, hogy kihagytál egy döntő lépést.
Mozdulatokon keresztül
Csögyam Trungpa buddhista tanító leírta, hogy az egó hogyan imitálhatja a meditatív, oldott hozzáállást, miközben az ember nem adja át magát igazán a vele járó tapasztalásoknak. Ebben az esetben csupán a spirituális növekedés mozdulatain megyünk keresztül. Mindazonáltal az új felfedezéseid okozta izgalmat és elégedettséget nagyszerűnek és drámainak érezheted: „Végre szabad vagyok!”.
Az emberek elkezdtek hinni a spirituális felszabadulásukban, holott – valójában – a spirituális technikákat csupán egyéni önbecsülésük növelésére használják. Trungpa ezt hatalmas akadálynak tekinti a megvilágosodás felé vezető úton. „Olcsónak” nevezi, ami az emberi értelem megvetésének jele. Szerinte olyan, mint a repülés: az emberek felszállnak egy oktatórepülőre, és egyből azzal indítanak, hogy „szálljunk fel, indítsuk be a motort!” Ez nem így működik.
Mielőtt igazán repülni tudnál, először meg kell értened, hogy hol vagy most.
Nemcsak az egó szükségletei akadályozzák a spirituális növekedés útját, hanem más mozgatórugók is. Sokan azért kezdenek bele a mindfulness tréningbe, hogy csökkentsék az olyan panaszokat, mint például az álmatlanság, a stressz, a folyamatos rágódás, vagy pedig azért, mert bölcsebbek, békésebbek, figyelmesebbek akarnak lenni.
Azt a meggyőződést, hogy a spirituális bölcsesség különlegesebbé tesz másoknál, úgy is nevezik, hogy spirituális nárcizmus (Fotó: Canva)
Ezekkel az motivációkkal belépnek abba a birodalomba, amit Trungpa spirituális materializmusnak nevez. Ezek célja az egyéni jólét. Az egyéni éned, amely jól akarja érezni magát, úgy borítja be az éber énedet, mint egy kellemes, meleg, alvást segítő takaró. Ráadásul a kiindulópont az, hogy valamit ki kell javítani vagy jóvá kell tenni. De lehetetlen megállapítani, hogy hol is vagy pontosan, ha csak előretekintesz, és nem fogadod el a pillanatnyi helyzetedet.
Saját gondolataidat vizsgálva
Az igazi spirituális fejlődés magas szintű tudatos figyelmet igényel. A pszichológusok két rendszert különböztetnek meg: a tudatos, reflektív és a tudattalan, automatikus rendszert. A szükséglet, hogy jobban érezzük magunkat vagy emeljük az egónkat, a tudattalan rendszer része.
Ezek a szükségletek ösztönösek és születésünktől kezdve belénk vannak ágyazódva: automatikusan szabályozzák a reakcióinkat, a cselekedeteinket, mint például az evést és az ivást. A tudattalan rendszer mindig „be van kapcsolva”, még akkor is, amikor nem figyelünk rá.
A tudatos, reflektív rendszer csak kellő figyelem mellett működik.
És pontosan erre a rendszerre van szükségünk ahhoz, hogy spirituálisan összpontosítani tudjunk. Ez az a rendszer, amely lehetővé teszi számunkra, hogy metaperspektívában lássunk, és górcső alá vegyük saját gondolatainkat és érzéseinket – Trungpa repülési analógiájával élve, hogy lássuk, hol is járunk.
Spirituális ébredés
Az odafigyelés és a spirituális ébredés kulcsa az, hogy felismerjük azt, ami itt és most van – anélkül, hogy bárhová is mennénk, anélkül, hogy ítélkeznénk a megfigyelt dolgok felett, anélkül, hogy el akarnánk söpörni vagy korrigálni akarnánk bármit. Például amikor meditáció közben észreveszed, hogy a gondolataid megragadnak egy problémánál, és az első reakciód lehet, hogy ez lesz: Hoppá, ezt nem szabad!
De a „nem szabad” is egy ítélet.
A trükk az, hogy amikor észreveszed, hogy ilyen gondolataid támadnak, akkor egyszerűen nyitott elmével, kíváncsisággal nézed őket, anélkül, hogy megpróbálnád elnyomni őket. Ugyanez vonatkozik az egó mozdulataira és más materialista motívumokra is. Kellő figyelemmel, nyugalommal és mindent megkérdőjelezni merő kritikus szemmel megfigyelheted ezeket magadban. Ekkor észreveheted, hogy a saját spirituális bölcsességed mértékét magasabbra értékeled, mint a többiekét. Vagy talán azt, hogy milyen gyorsan megértetted a lényeget, és felismerted magadban ezt a csapdát.
A saját spirituális bölcsességed mértékét magasabbra értékeled, mint a többiekét (Fotó: Canva)
Az ilyen gondolatok azt jelzik, hogy te is csak ember vagy, mint mindannyian, és az egód vágyik az elismerésre és az önérvényesítésre. Azzal, hogy megfigyeled magadban a spirituális nárcisztikus gondolatokat és érzelmeket – követve azok mintáját és a dinamikáját ahelyett, hogy úgy tennél, mintha már legyőzted volna őket – felfedezed, hogy hol is vagy éppen.
Forrás: Psychology Today Fotó: Canva
