- Az érzések skáláját nem szabad a gyerekeknél sem csak a pozitív élményekre korlátozni.
- A gyermekpszichológus arra figyelmezteti a szülőket, hogy hagyják a gyereküknek a rossz érzéseket is átélni.
- Miért olyan fontos, hogy megtapasztalják a gyerekek a negatív érzelmeket is?
A gyerekek különböző módon reagálnak a különböző élethelyzetekben. Még az sem biztos, hogy ugyanaz a gyerek egy hasonló esetben ugyanúgy reagál, ahogy korábban. Dr. Gabrielle Blair gyermekpszichológus hangsúlyozza: „az érzelmek csak érzelmek, nem kell jóként vagy rosszként címkéznünk azokat”.
Miért félnek a szülők attól, hogy a gyerekük megtapasztalja a negatívnak tartott érzéseket is? És ez miért olyan ártalmas a gyerekeknek?
Az érzés létezik, de nem jó vagy rossz
Tegyük fel, hogy meghal valakink, és szomorúságot érzünk, gyászolunk, lehet, hogy haragot is érzünk. Vagy nem kapunk meg egy munkát, amire jelentkeztünk, emiatt csalódottság lesz bennünk, frusztrálttá válunk és legyőzöttnek érezzük magunkat. Az érzések tények, nem menekülhetünk előlük, mert ezek ott vannak velünk, ha valami történik velünk, és nem biztos, hogy azonnal könnyen feldolgozhatók.
De ugyanilyen könnyen jönnek a boldog pillanatok is az életünkbe egy szép naplemente, cuki kutya vagy illatos virág hatására, amit épp csak az imént láttunk. Nem irányíthatjuk a boldogságot sem, bár dönthetünk úgy a hétköznapi apró csodák láttán, hogy megállunk és örülünk ezeknek.
Ahogy saját magunkban sem határozhatjuk meg, milyen érzéseink lesznek nap mint nap, a gyermekünk helyett sem érezhetünk.
Nem a folyamatos boldogság a cél
Ahogy egy felnőtt, úgy egy gyerek sem lehet folyamatosan boldog, bármennyire is szeretné a szülő
Szülőként tehát nem az a feladatunk, hogy folyamatosan figyeljük a gyermekünk érzéseit és biztosítsuk, hogy mindig pozitívak legyenek ezek az érzések. Sokkal inkább abban kell segítenünk, hogy bármilyen érzéseik is legyenek a gyerekeinknek, meg tudják élni ezeket.
Elkerülhetetlen a változás, élvezzük!
Ha folyton árgus szemekkel azt figyeljük és azon aggódunk, vajon a gyerekünk boldognak érzi-e magát, nagy eséllyel nem abból indulunk ki, vajon a gyerekünket mi teszi valóban boldoggá. Azt feltételezzük, a gyerekünket is az teszi boldoggá, ami minket, így meggátoljuk a saját személyiségének felfedezésében.
Még rosszabb, hogy a szülő gyermeke boldogsága feletti aggodalma azt az üzenetet küldi a gyerek felé, hogy az ő boldogsága feltétele a kettejük kapcsolatának.
A kommunikáció az, ami helyes úton tarthatja a szülőket a gyermekük boldogsága feletti aggodalmukban. A közös élmények, tevékenységek és az érzelmek széles skálájának megtapsztalása, ezeknek a megvitatása az, ami elég magabiztossá teheti a gyerekünket ahhoz, hogy megbirkózzon a nehéz érzésekkel. És végeredményben ez az, ami a boldogsághoz vezet.
Forrás: Insider, fotó: Getty Images, Unsplash
