- Nehéz ellenállni szülőként annak néha, hogy egy telefont nyomjunk a gyerekünk kezébe vagy leültessük egy kis mesét nézni, ha így lophatunk pár csendes percet.
- Most azt elemezték a gyerekpszichológusok, hogy a kisbabák és újszülöttek esetében milyen kockázatai vannak a képernyőzésnek.
- Mi történik, ha egészen kicsi gyerekek képernyőt látnak?
Mindannyian voltunk videóhívásban a nagyszülőkkel a babával, ültettük le a kicsiket egy pár percre babvideókat nézni, míg elszaladtunk a mosdóba – végre egyedül –, vagy éppen kucorodtunk a kanapéra a félig már szunyókáló kisbabával vacsora után, és engedtünk ki a kedvenc sorozatunk legújabb része előtt.
Aztán találkoztunk olyan szülőkkel, akik soha, de soha nem tennék ki a gyereküket képernyőnek. Majd olvastunk a legújabb kutatásokról, hogy mennyire veszélyes és káros a képernyőzés a kisbabáknak. De most tényleg: mennyire káros? Mi történik, ha egy 1 év alatti kisbaba, vagy egy 1-2 éves tipegő időnként megnéz egy mesét?
Hány éves korig nem kellene egyáltalán képernyővel találkoznia egy gyereknek?
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia hivatalos ajánlása szerint 18 hónapos kor alatt egyáltalán nem ajánlott a képernyő, ez alól a videóhívások jelenthetnek kivételt. A szakértők ennyire nem szigorúak, viszont abban mind egyetértenek: minél tovább várunk, annál jobb.
Dr. Sean McKenna, a richmondi VCU gyermekklinikájának orvosa így fogalmaz, hogy a szülők tisztábban lássanak a képernyőkkel kapcsolatban: „életünk első éveiben szinte percről percre fejlődünk. Az agyunk ebben az időszakban olyan mértékű változáson megy keresztül, amilyen később soha többé nem ismétlődik meg”.
A babák számára a legjobb fejlődési közeg az, ha valódi, érzékszervi élményekkel fedezhetik fel a világot – mozgással, játékkal, a szüleikhez való kapcsolódással. Ez az, ami igazán táplálja az agyukat. A képernyő viszont csak kétdimenziós inger, és a kisbabák ebből alig tanulnak bármit is.
És mi történik, ha mégis látnak képernyőt a kisbabák?
A modern képernyős tartalmak célja, hogy megragadják és fenntartsák a figyelmet. Épp ezért lehetnek veszélyesek. Minél korábban kezdik el nézni a babák, annál nehezebben fognak később koncentrálni a való élet történéseire.
Több kutatás is kimutatta, hogy az első évek képernyőzése összefüggést mutat a későbbi gyenge végrehajtó funkciókkal, vagyis a figyelem, önszabályozás, tervezés és érzelemkezelés képességének gyengébb működésével.
De mi van akkor, ha csak néha, rövid időre lát képernyőt egy baba?
Szembe kell néznünk a ténnyel: képernyőmentes életet élni ma gyakorlatilag lehetetlen. A szakértők is elismerik, hogy nem minden család tud szigorú zéróképernyős szabályokat követni. És nem is kell feltétlenül, persze azon élethelyzetek kivételével, amikor tényleg nem lenne szabad a gyerekünk kezébe képernyőt adnunk.
Árt az újszülöttnek, ha a karunkban van, amikor sorozatot nézünk például?
Ha a baba alkalmanként lát képernyőt, az még nem a világ vége – feltéve, hogy:
- tartjuk a mértéket
- megfelelő tartalmat választunk
- jelen vagyunk, és együtt nézzük velük
Ezt a hármas alapszabályt nem lenne szabad soha, semmilyen körülmények között megszegnünk a legkisebbek esetében.
Dr. Dopwell szerint a videóhívások rendben vannak, ahogyan az is, ha a babánkat ölelve megnézünk egy sorozatepizódot, csak ne közvetlenül lefekvés előtt. (Érdemes elolvasni, hogyan borítja fel az alvásunkat, ha előtte képernyőzünk, nekünk, felnőtteknek is.)
Ami viszont nem ajánlott: egész estés tévénézés a babával a nappaliban. Még ha nem is figyelik tudatosan, a zaj és a képi ingerek folyamatosan stimulálják az idegrendszerüket. Utána nagyon nehéz lesz az elalvás számukra és jöhet egy végeláthatatlan altatás, majd rossz éjszaka.
Mi a teendő, ha épp csak 15 perc nyugalomra van szükségünk?
Igen, előfordul, hogy főznünk kell, vagy egyszerűen levegőt venni. Ha ilyenkor csak egy rövid videó ment meg bennünket, az teljesen rendben van. A szakértők szerint:
- játsszunk le egy 15 perces videót,
- utána töltsünk legalább ugyanennyi időt képernyőmentes, közös játékkal,
- ha kell, ismételjük meg a ciklust még egyszer.
Ez összesen napi 30 perc képernyőidőt jelent, amire a legtöbb szakértő „még épp észszerű kompromisszumként” tekint. Hangsúlyozzuk: nem egybefüggően 30 perc, hanem két részre osztva, közte 15 perc közös játékkal!
Milyen videót válasszunk?
Ha már leültetjük a képernyő elé a kisgyereket, válasszunk olyan videót, amit nem csak passzívan néz
Olyat, amely kérdez, bevon, mozgásra ösztönöz. Ha a gyerek nevet, táncol, válaszol, az már valami. Ha viszont csak csendben bámul, akkor érdemes újragondolni a választást, mert azt jelzi, hogy csak passzív befogadó a gyerekünk, ami a lehető legrosszabb az agyfejlődésének.
Ami viszont tiltólistás: erőszakos, ijesztő, túl hangos vagy túl gyors tempójú tartalom. Ezek a legkisebbeket is behúzzák, a szó legrosszabb értelmében.
És ha már túl vagyunk az első képernyős élményen?
Ne essünk pánikba! Ha a kisbabánk már túl van néhány YouTube-videón, még semmi sincs veszve. Agyuk elképesztő ütemben fejlődik és még rugalmas.
Ha szeretnénk visszavenni a képernyőidőből, lassan, fokozatosan csökkentsük a nézési időt. Ha például 30 percet szoktak nézni, kezdjük 25-tel, majd 20-szal. Figyeljük a reakciókat, és építsünk be új, valós élményeket a helyére.
A gyermekpszichológus tippje::
Ha tudjuk, mi tetszik a gyermekünknek a videóban – például színek, mozgás, zene –, próbáljuk meg ezt valós élményként is megadni neki. Egy tánc, egy színes labdajáték, egy éneklős közös program – ezeket sokkal jobban értékeli majd, mint a képernyőzést.
Nem a képernyő az ördög – hanem a mértéktelenség. A titok a tudatos, rövid, bevonó és együtt töltött képernyőidőben rejlik.
Forrás: Huffington Post, Fotó: Unsplash/Curated Lifestyle, Andrej Lisakov
