- A nárcisztikusok más szabályok szerint játszanak, mint a többiek.
- Mivel saját magát feddhetetlennek tartja a nárcisztikus ember, soha nem érzi úgy, hogy rosszat tett volna.
- Íme 5 dolog, amit a pszichológus szerint a valódi nárcisztikusok minden áron kerülnek!
A nárcisztikus személyiségvonásokat mutató emberek érzelmi tapasztalatainak megértése igazi kihívás. Ezért tette fel a kérdést az Amerikai Pszichológiai Társaság kutatócsoportja: „Mi a nárcizmus érzelmi magja?”
Tanulmányuk szerint ezek az érzések a félelem, a szomorúság és a harag köré szerveződnek. A felelősségvállalástól a valódi intimitásig számos olyan dolog van, amit a teljes értékű nárcisztikusok mindenáron igyekeznek elkerülni.
5 dolog, amit a pszichológus szerint a valódi nárcisztikusok mindenáron kerülnek
1. Bocsánatkérés
A hibák beismerése a legtöbb ember számára kényelmetlen, de a kapcsolatok adok-kapok dinamikája olykor megköveteli a felelősség elismerését. Az egészséges emberek általában tudják, mikor tartoznak bocsánatkéréssel, és hajlandók is megtenni azt. Ha félbeszakítunk valakit, nem tartjuk be az ígéretünket, bántó dolgot mondunk, vagy indulataink elszabadulnak, bocsánatkéréssel jelezzük tiszteletünket és törődésünket.
A European Journal of Personality kutatása azt vizsgálta, miért nem kér soha bocsánatot a nárcisztikus. Mivel saját magát feddhetetlennek tartja, soha nem érzi úgy, hogy rosszat tett volna. Felsőbbrendűségi érzése megerősíti hitét abban, hogy mindenért az alacsonyabb rendű másik a hibás, még akkor is, ha valójában ő a felelős.
Előfordul, hogy a nárcisztikus „álbocsánatkérésekkel” él, ennek célja, hogy visszahárítsa a felelősséget másokra.
Egy tipikus példa: „Sajnálom, hogy ennyire érzékeny vagy, és nem bírod elviselni a valóságot.”

A nárcisztikus személyiség soha nem érzi úgy, hogy rosszat tett volna – ő mindenben tökéletes
2. Felelősségvállalás
A nárcisztikus elutasítja a felelősséget. Mivel identitását az érvénytelenítés alapélménye ellenében építette fel, rendkívül érzékeny a szégyenre és hibáztatásra. Bármilyen felelősségvállalás fenyegető lehet számára, mert kritikának való kitettséget jelent.
A nárcisztikus kerüli a felelősséget: életét úgy rendezi be, hogy elkerülje, miközben mesteri módon tagadja, és másokra hárítja át. Különösen ügyes abban, hogy mindezt a hozzá legközelebb állókra vetítse ki – főként a partnerére és a gyerekeire.
3. Önreflexió
A nárcisztikus retteg a saját árnyékától, attól a rég eltemetett gyermektől, aki helyrehozhatatlanul sérült, és akinek elégtelenségérzéseit folyamatosan túl kell kompenzálnia.
Számára az önreflexió veszélyes terep, amelyet mindenáron kerülni kell, mert elviselhetetlen sebezhetőséget jelent – derül ki egy 2018-as tanulmányból. Ezért fordul elő ritkán, hogy terápiát keressen egy nárcisztikus: az ilyen személy kerüli az őszinte kommunikációt, nem vállal felelősséget, és inkább dühös, védekező kitörésekkel próbálja elfojtani az igazságot.
Tipp: Ismerd meg, mi az a mondat, amit imádnak a nárcisztikus bántalmazók, de inkább menekülj, ha meghallod!
4. Megbocsátás
Ugyanazon okból, amiért nem kér bocsánatot, a nárcisztikus nem is bocsát meg. Mindenki potenciális fenyegetést jelent számára, akit le kell győzni, ezért állandó harckészültségben él – akár vélt, akár valódi támadásról van szó. Számára az élet csatatér, ahol mindig a túlélésükért kell küzdeni.
A nárcisztikus minden sérelmet megtorlásra érdemesnek tart. Ha valaki bocsánatot kér tőle – sokszor tévesen, abban a hitben, hogy ezzel véget vethet a konfliktusnak –, a nárcisztikus ezt felsőbbrendűsége bizonyítékaként értelmezi, és akár további büntetéssel sújtja az illetőt, függetlenül attól, valóban hibás volt-e.
A valódi megbocsátás nem része a nárcisztikus érzelmi szótárának – alapvetően azért, mert önmagának sem képes megbocsátani.
Tipp: Mindenkinek ismerni kell a szürke kő módszert, akinek nárcisztikus emberrel kell kommunikálnia!
5. A finom árnyalatok érzékelése
Egy nárcisztikus lehet intelligens – különösen mások manipulálásában és a gyengeségük felmérésében –, de nem érzékeny az érzelmi árnyalatokra, és hajlamos a szélsőséges, fekete-fehér gondolkodásra.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2012-es tanulmánya kimutatta: bár a bináris ellentétekben való gondolkodás gyors döntéshozatalnál hasznos lehet, a klinikai pszichológusok szerint ez összefüggésben állhat bizonyos személyiségzavarokkal.
A nárcisztikusok hajlamosak másokat vagy idealizálni, vagy teljesen leértékelni. Saját torz érzelmi szemléletüket vetítik ki másokra, abban a hitben, hogy mások is úgy látják az életet, mint ők: játszmák és csaták sorozataként, amelyeket meg kell nyerni.
Forrás: Your Tango Fotó: Getty Images