- A képernyőfotón elmentett információkra rosszabbul emlékezhetünk, mint azokra, amelyeket csupán figyelmesen megnéztünk.
- Az agyunk külső memóriaként használhatja a telefont, ezért kevesebb energiát fordít az információ rögzítésére.
- A képernyőfotó akkor válhat valóban hasznossá, ha később rendszerezzük és újra meg is nézzük.
Meglátunk egy jó receptet, egy fontos telefonszámot vagy egy filmet, amelyet feltétlenül meg szeretnénk nézni. Azonnal képernyőfotót készítünk róla, hogy ne felejtsük el, majd elégedetten továbbgörgetünk. Hetekkel később sem az információra, sem arra nem emlékszünk, hogy egyáltalán elmentettük.
A Binghamton Egyetem pszichológusai arra voltak kíváncsiak, valóban segíti-e a képernyőfotó az emlékezetet. A Memory & Cognition folyóiratban megjelent kutatásban összesen 892, 17 és 27 év közötti egyetemista vett részt. A hét előzetesen regisztrált kísérlet során különböző műalkotásokat néztek meg: egyes képekről képernyőfotót készítettek, míg másokat csupán megfigyeltek.
A résztvevők következetesen rosszabbul emlékeztek azokra a képekre, amelyeket lefényképeztek a telefonjukkal. A képernyőfotó ráadásul nem javította érdemben annak felidézését sem, hogy hol tárolták az információt, és nem szabadított fel mérhetően több mentális kapacitást a következő feladatokhoz.
Az eredmények azt mutatják, hogy maga a digitális rögzítés gyengítheti annak az információnak a bevésődését, amelyet éppen meg akarunk őrizni.
A telefonunk lett a külső memóriánk
A jelenség egyik lehetséges magyarázata a kognitív tehermentesítés. Ha tudjuk, hogy egy adatot máshol biztonságosan eltároltunk, az agyunknak nem kell olyan keményen dolgoznia a megjegyzésén.
Ez alapvetően nem hiba, hanem praktikus alkalmazkodás. Nem tartjuk fejben minden ismerősünk telefonszámát, mert tudjuk, hogy megtaláljuk a névjegyzékben. Nem jegyezzük meg egy találkozó pontos idejét, ha azt beírtuk a naptárba. Az agyunk így energiát takaríthat meg fontosabb feladatokra.
A gond ott kezdődik, amikor nemcsak az információt felejtjük el, hanem azt is, hová mentettük. A kutatásban a résztvevők nem emlékeztek megbízhatóbban arra sem, mely képekről készítettek képernyőfotót. Vagyis az adat ugyan elméletileg rendelkezésükre állt, de a hozzá vezető mentális útvonal már nem feltétlenül.
A fényképezés és a képernyőmentés ezért hamis biztonságérzetet adhat. Úgy érezzük, gondoskodtunk az információról, miközben valójában csak áthelyeztük egy olyan digitális fiókba, amelyet talán soha többé nem nyitunk ki.
A figyelmünk is kikapcsolhat egy pillanatra
A másik lehetséges magyarázat szerint a képernyőfotó elkészítése megszakítja az élményt. Ahelyett, hogy értelmeznénk és összekapcsolnánk a látottakat a már meglévő tudásunkkal, a figyelmünk átvált egy technikai műveletre.
Megnyomjuk a gombokat, ellenőrizzük a kis előnézeti képet, majd már görgetünk is tovább. Az információt megőriztük, de nem dolgoztuk fel igazán. A kutatók ezt a figyelem leválásával magyarázzák: a rögzítés mintha automatikus jelzést küldene az agynak arról, hogy ezzel a tartalommal már nincs további dolgunk.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy néhány másodpercre megoszlik a figyelmünk. Korábbi vizsgálatokban akkor is jelentkezett az emlékezés romlása, amikor a résztvevők elegendő időt kaptak az információ megtekintésére, illetve tudták, hogy a felvétel nem marad meg. Úgy tűnik, maga a digitális rögzítés válhatott az elengedés automatikus jelzésévé.
Digitális lomtárat hordunk a zsebünkben
A telefonunk képtára lassan úgy fest, mint egy fiók, amelybe mindent bedobálunk, amivel majd egyszer foglalkozni szeretnénk. Parkolóhelyek, receptek, vicces üzenetek, szállásötletek és internetes hozzászólások keverednek a családi fényképekkel.
A képernyőfotó ezért gyakran nem valódi emlékeztető, csupán a halogatás digitális formája. Azt mondjuk magunknak, hogy később elolvassuk, megvesszük vagy megkeressük, de a később ritkán érkezik el.
Ez a működés jól illeszkedik ahhoz, amit az állandó telefonhasználat figyelmünkkel tesz. Az okostelefon az agyműködésünkre is hatással lehet, különösen akkor, ha minden üres pillanatot új információkkal töltünk meg. Ha pedig folyamatosan egyik tartalomról ugrunk a másikra, kialakulhat az úgynevezett popcornagy jelensége, amikor egyre nehezebbé válik tartósan egyetlen feladatra koncentrálnunk.
Már a nap első perceiben érdemes óvatosnak lennünk: a reggeli mobiltelefonozás késleltetheti az agy természetes ébredését, miközben rögtön értesítésekkel, hírekkel és elvégzendő feladatokkal árasztjuk el magunkat.
Így készítsünk képernyőfotót, ha emlékezni is szeretnénk
Nem kell teljesen lemondanunk a képernyőmentésekről. Egy beszállókártya, visszaigazolás vagy útvonal esetében kifejezetten hasznos biztonsági másolatot jelenthetnek. Az viszont számít, mit teszünk a mentés után.
Kattints a galériára és nézd meg, hogyan érdemes használni a képernyőfotózást!
A képernyőfotó tehát nem ellenségünk. Csak nem emlékezet, hanem eszköz. Ha gondolkodás nélkül gyűjtjük a mentéseket, a telefonunk talán mindent megőriz, miközben mi egyre kevesebbre emlékszünk. Ha viszont figyelmesen elolvassuk, rendszerezzük és később elő is vesszük őket, a digitális lomtárból valóban használható külső memória lehet.
Forrás: Science Daily, Vice, fotó: Unsplash
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
