Egyszemélyes ázsiai tészta – nem csak szingliknek

2018. április 07. |

Szerelmi bánat esetén sem kell lemondanunk a gasztronómiáról, sőt! Akár "terápiás céllal" is érdemes elkészíteni ezt az isteni ázsiai receptet Nemes Nóra, a Nosalty ízHUSZÁR bloggerének recepttárából.

Két fajta főzős ember van: aki szerelemből főz, meg aki muszájból. Persze nem olyan egyértelmű a határ, néha az is szeretné pár napra elkerülni a konyhát, aki amúgy szívesen tölti az idejét a lakás ezen részében. És persze kettő ötvözete is bőven előfordul – valaki számára szórakoztatóan kreatív feladat, ami ráadásul beépül a mindennapi rutinba is, hiszen a népet etetni kell, ugye.

Valahogy én is így voltam ezzel két évig San Francisco-ban: csupa izgalom volt minden nap boltba menni, válogatni a félig ismeretlen alapanyagok között, és kipróbálni csupa új főzési technikát és módszert. Meg hogy őszinte legyek, más választásom nem is nagyon volt – a szabadság hazájában feleségként beengednek ugyan, de munkát már nem vállalhattam – így maradt a “háztartás”. És mivel vasalni meg porszívózni mindig is utáltam, maradt a konyha. Két évem alatt nem hiszem, hogy sokszor ettük volna kétszer ugyanazt az ételt – kivéve a sarki thai étterem újragondolt, szaftos pad thai tésztáját, arról képtelenek voltunk lekattanni.

Aztán eljött az a pont, amikor beláttam, hogy a nagy amerikai álmot nem nekem találták ki, kicsit muszáj lesz hazajönnöm, majd pár hónap után ráébredtem, hogy én tulajdonképpen nem is akarok visszamenni. A legtöbb ember életében volt már szakítás a nagy szerelemmel, és ha hihetünk a statisztikáknak, akkor a válást is egyre többen próbálják ki – a számomra legmeglepőbb tapasztalat azonban a konyhához volt köthető. Köztudomású, hogy ilyenkor szabad egész vasárnapokat az ágyban tölteni zokogva, csokit zabálni halomra, új hajat csináltatni, és így tovább, arról azonban nem szól a fáma, hogy mit kezd magával a konyhatündér, ha többé nincs kire főznie.

Nekem talán ez volt az egyik legnehezebb dolog a mindennapokban: visszatalálni a tűzhely mellé, újra beszerezni a milliónyi fűszert, ami az otthagyott lakásomban hegyekben állt, és olyan szeretettel főzni magamra, ahogy azt tettem a másikra. Nem fogok hazudni, legalább három hónapig dobozos kaján éltem, meg melegszendvicsen és mélyhűtött vackokon. Én, aki egyébként A-Z-ig kiolvastam a vásárolt termék összetevőit, igyekeztem csak biot venni, és mindig megterítettem még a reggelihez is, olyan lazán ettem a hideg mekis sült krumplit zacskóból a Nagykörúton kóvályogva, mintha tesiórát ellógó nagyétvágyú kamasz lennék.

Aztán ennek is vége lett, és szép lassan visszataláltam a konyhámba. Az első valódi étel, amit csak magamra főztem, ez a mogyorószószos ázsiai tészta volt – olyan volt, mintha infúziót kaptam volna. Úgyhogy, akár párban, akár pár nélkül, akár egyedül, akár családban – néha főzzetek csak önmagatokra! Van olyan jó érzés, mint lecserélni az egész gardróbot tavasszal, csak sokkal-sokkal olcsóbb!

A mogyorószószos ázsiai tészta receptjét a Nosalty ízHUSZÁR magazinján találjátok!

 

Szólj hozzá te is!

Még több Gasztró

Tapasokkal és mediterrán Gasztroheggyel indul az ősz balaton

Tapasokkal és mediterrán Gasztroheggyel indul az ősz

Diós kecskesajttal töltött csirke szőlővel sütve csirke

Diós kecskesajttal töltött csirke szőlővel sütve