Antonia Vai: „Helyes dolog-e most bemutatni egy GHOST című dalt?”

2020. május 01. |

Kisebb kihagyás után új dallal jelentkezik Antonia Vai svéd-magyar származású énekes-dalszerző. A GHOST című számhoz egy New Yorkban élő magyar rendezővel, Szakonyi Noémi Veronikával forgatott egy videoklipet az Egyesült Államokban, a massachusetts-i Cape Cod partjainál. A forgatás óta megváltozott a világ, vajon ez hogyan hatott a dal üzenetére, és szerzőjének életére?

Stockholmban születtél magyar szülők gyermekeként, de már évek óta Budapesten élsz. Hol és hogyan vészeled át a járványt?

Most Stockholmban vagyok. Berlinben laktam egész télen, de éppen Budapesten voltam, és kerestem új lakást, amikor a járvány és a karantén elkezdődött. A papírjaim szerint svéd állampolgár vagyok, így azt éreztem a legbiztonságosabbnak, ha hazaköltözöm Svédországba, amíg lenyugszanak a dolgok.

Hogyan éled meg azt, hogy a feje tetejére állt a világ? Azt, hogy életünk tere leszűkült a lakásunk falai közé, hogy online kommunikálunk, hogy nincsenek személyes kapcsolatok.

Érdekes, hogy annak ellenére, hogy most ritkábbak a fizikai találkozások, mégis azt veszem észre, sok emberhez, akivel korábban kapcsolatban voltam, közelebb kerültem. Habár nem találkozunk, újra fölvesszük egymással a kapcsolatot, és visszatalálunk egymáshoz. Nagyon speciális ez a helyzet. Másfajta összetartozásokat teremtünk. Mindenki átél egy krízist, amit korábban nem éltünk meg, és amiben most közösen osztozunk.

Kisebb kihagyás után most jelentkeztél egy új dallal. Gondolom, nem ilyennek tervezted a dal premierjét?

Hát képzeld, tavaly nyár vége óta nemet mondtam minden koncertre, mert kitaláltam, hogy elvonulok új dalokon dolgozni, és csak tavasszal szeretnék újra színpadra állni a zenekarommal, egy teljesen új műsorral és megújult hangzással. Az volt a terv, hogy áprilisban egy nagy klubkoncertet tartunk Budapesten. Már nagyon vártam. Az a koncert lett volna a GHOST videoklipjének a premierje is.

Miről szól a GHOST című dalod?

Egyrészt halálról, szakításról, szerelmi csalódásokról. Másrészt túlélésről, önszembesülésről és önelfogadásról. Arról, hogy engedjük el azt, amit el kell engedni, és térjünk vissza önmagunkhoz. Fogadjuk el, hogy bizonyos dolgokat elvesztettünk, és ismerjük meg magunkat így, a hiánnyal együtt, egy újfajta létezésben.

A megváltozott viszonyok hatottak a dal üzenetére? Felerősítették a mondanivalóját, vagy elterelték a figyelmet a lényegéről?

Habár a dal nagyon személyes, elgondolkoztat engem ezen a helyzeten, aminek most valamennyien részesei vagyunk. Azon, hogy hogyan lehet ebben a helyzetben megérteni vagy félreérteni ezt a dalt. Amikor a hírek a nyugtalanságról és a halálról szólnak, vajon helyes dolog-e bemutatni egy GHOST című dalt? Talán várnom kellene vele? Egyáltalán, van-e helye most a művészetnek és a zenének? De úgy éreztem, hogy nemcsak sötétség, hanem remény is van ebben a dalban. Ideje volt útnak engedni.

A dalhoz forgattatok egy különleges videoklipet az Egyesült Államokban. Miért kellett ilyen messzire menni a forgatáshoz?

Iszonyúan szerencsés és hálás vagyok, hogy Szakonyi Noémi Veronika rendezővel dolgozhattam. Az első találkozásunk egy budapesti kávézóban volt, amikor Noémi éppen itthon volt, mert egyébként New Yorkban él. Rögtön éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk, és szeretnénk alkotni együtt. Ebből jött az ötlet, hogy kirepülök hozzá Amerikába, és ott forgatunk. Ez volt az a kihívás, amire vágytam. Mindig vonzanak az idegen vizek. és az, hogy kilépjek a komfortzónámból. Ettől nő az alkotókedvem. Nagy befektetés volt New Yorkba repülni, de szükségem volt arra, hogy bevállaljam ezt a rizikót. És ez egy nagyon eredményes útnak bizonyult, személyes és alkotói szinten egyaránt.

Ez az új helyzet mennyit változtatott a művészi ambícióidon?

Időt adok magamnak, lazítok, próbálom megszokni, hogy minden más. De továbbra is a céljaimra összpontosítok, és új zenéken dolgozom. Ez egy módja annak, hogy megőrizzem a nyugalmamat. Boldog vagyok, amikor alkothatok, és teljes figyelmemet új projektekre fordíthatom – stressz nélkül, a saját tempómban.

Elgondolkodtatott-e azon, hogy az értékek hol vannak az életedben? Tanultál-e valami jövőre nézve hasznosat a mostani helyzetből?

Amikor majd visszanézünk erre az időre, biztos vagyok benne, hogy lesz valami határvonal – ilyen voltam a korona előtt, és ilyen lettem utána. Nekem most sok dolog elmarad, például a koncertek, másrészt viszont új ajtók nyílnak, már csak azért is, mert újra Svédországban vagyok. Még nem tudom igazán átlátni, hogy mik lesznek a tanulságok, de biztos vagyok benne, hogy lesznek.

Amikor a klipet forgattátok, egész más világban éltünk. Hogyan emlékszel vissza a forgatásra? Mi volt benne a legnagyobb élmény?

Hú! Nagyon sok erős és izgalmas élmény ért a forgatáson. A legnagyobb élmény talán az volt, hogy hihetetlenül profi alkotóemberekkel dolgozhattam. Ez mélyen megérintett! Télen forgattuk a klipet, a Cape Cod félszigeten, és sok kihívással szembesültünk. Néha a lehetetlent próbáltuk, olyan jeleneteket akartunk megvalósítani, amelyekhez technikai okokból nagyobb stáb kellett volna. Az időjárás sem volt kegyes hozzánk, például elviselhetetlenül hideg téli szélviharok voltak. Végül összehoztuk a klipet, és ez egy igazi csapatmunka eredménye volt. A forgatáshoz Noémi a NYU-n tanuló osztálytársait hívta segítségül. Rendkívül imponált nekem az a figyelem és szenvedély, amit a GHOST elkészítésébe fektettek.

Azt mondják, ha vége lesz ennek az őrületnek, nem ott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk. A te munkádban szerinted milyen változásokat hoz a jövő?

Nehéz megmondani vagy megjósolni. Könnyebb azt képzelni, hogy minden olyan lesz, mint volt. Nehéz képet alkotni egy újfajta valóságról. Szerintem minden zenész abban reménykedik, hogy hamarosan újra koncertezhetünk, mehetünk külföldre turnézni, bepótolhatjuk a nyári fesztiválokat. De attól tartok, hogy ez eltart majd egy ideig.  Egyszóval, meglátjuk. Türelmesnek kell lenni.

Van már új dalterved? Miről fog szólni a következő dalod?

Igen, van! Már a következő kislemezen dolgozom, egy olyan dallal, amit a hindu istennő, Káli szempontjából írok. Káli a halál, de egyszerre az újjászületés istennője, egy erős, feminista szimbólum. Van egy történet arról, hogy egy vad, szenvedélyes tánccal próbál megfékezni egy földi háborút. Ez a történet inspirálja ezt a dalt.

Fotó: Klara Fowler

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra