Golyóstoll
A golyóstollat Bíró László József (1899-1985) újságíró találta fel 1931-ben. Bíró munkája során gyakran szenvedett a lassan száradó tintás töltőtollak okozta foltoktól. Megfigyelte, hogy az újságnyomókban használt tinta hamar megszárad, ezért megpróbálta a nyomdafestéket a töltőtollba tölteni, azonban az eltömődött, és használhatatlanná vált. Vegyész testvérével, Györggyel dolgozták ki az új típusú tollakat, melyek a gömbfejes megoldásnak köszönhetően nem száradnak ki, illetve szabályozzák a tinta áramlását. A testvérek 1931-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a golyóstollat, majd 1938-ban szabadalmaztatták azt. 1941-ben a zsidó vallású Bíró testvérek a politikai nyomás hatására Argentínába menekültek, ahol új szabadalmat nyújtottak be a „Bíró Pens” találmányra. Érdekesség, hogy a második világháborúban már elterjedtek a golyóstollak: az Egyesült Királyságban a Királyi Légierő személyzete már golyóstollakat használt, ugyanis azok a töltőtollal ellentétben nem szivárogtak alacsony nyomáson. Nagy-Britanniában, Írországban, Ausztráliában és Olaszországban a mai napig használják a „biro” kifejezést a golyóstoll szinonimájaként.
Rubik-kocka
Rubik Ernő (1944-) építészmérnökként végzett a Műegyetemen, majd az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol később egyetemi docens lett. Tanárként geometriai modellezéssel is foglalkozott, híres találmánya azért készült el, mert szerette volna diákjainak modellezni a háromdimenziós mozgást. Az eredetileg fából és papírból készült „bűvös kockának” keresztelt játék prototípusát gumiszalagok, ragasztó és gemkapcsok tartották össze. Tanítványai körében osztatlan sikert aratott a kocka, ezért Rubik szerette volna a matematikai és mérnöki érdeklődésű emberek számára is elérhetővé tenni találmányát. A gyártással egy műanyag sakkjátékokat előállító céget bízott meg, így az eredeti fából készült verzió helyett a „bűvös kocka” műanyag változatban terjedt el. Rubik maga is nehezen boldogult saját rejtvényének megoldásával, volt, hogy egy teljes hónapig dolgozott a kocka kirakásán. A mérnököt meglepte találmányának népszerűsége és elterjedése, szerinte az: „sokkal érdekesebb volt, mint maga a kocka”. A Rubik-kockaként elhíresült találmány ma a világ legnépszerűbb kirakós játéka, már több mint 350 milliót adtak el belőle világszerte.
C-vitamin
Szent-Györgyi Albert (1893-1986) a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, majd kutatóként dolgozott Németországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban. Szent-Györgyi kutatásai során a skorbut ellen akkor már köztudottan hatásos citrusféléket vizsgálta tengerimalacokon végzett kísérleteken keresztül: arra kereste a választ, hogy a gyümölcs mely összetevője nyújt védelmet a betegséggel szemben. A vitamin felfedezését követően még sokáig csak kis mennyiségben és igen költségesen tudtak C-vitamint előállítani. Szent-Györgyi elmondása szerint a később orvosi és fiziológiai Nobel-díjat érdemlő felfedezése egy füllentésnek köszönhető. A kutató felesége ugyanis paprikasalátát csinált vacsorára, amit ő nem kívánt, ezért azt mondta elviszi a paprikát a laboratóriumba és megvizsgálja tartalmaz-e a zöldség C-vitamint. Szent-Györgyi nagy meglepetésére a vizsgálat során kiderült, hogy a paprika nagy mennyiségben tartalmaz könnyen izolálható aszkorbinsavat, így az immunrendszer egyik legnagyobb támogatóját immár könnyen és olcsón lehetett előállítani. A kutató később így nyilatkozott eredményéről: „A felfedezés abból áll, hogy megnézzük, amit mindenki látott, és arra gondolunk, amit senki sem gondolt.”
Számítógép
Neumann János (1903-1957) értelmiségi nemesi családba született: gyerekkorában már németül, franciául, latinul és ógörögül tanult, jártas volt mind az irodalom, a művészetek és természettudományok világában. A fiatalkorától zseniként számon tartott Neumann matematikából szerzett diplomát a Budapesti Tudományegyetemen, majd Zürichbe ment, hogy vegyészetet tanuljon. 1930-ban elfogadta a Princetoni Egyetem meghívását, a frissen alapított Institute for Advanced Studies egyik vezető professzora lett (Albert Einsteinnel egyetemben). Az intézet tagjaként hozzájárult az elektronikus számítógépek tervezéséhez, ma is használatos alapvető működési elveinek kidolgozásához (melyek Neumann-elvekként híresültek el). Neumann úgy gondolta, a számítógépek feltalálása pezsdítő hatással lesz a tudományos felfedezésekre: „A munka oroszlánrészét akkor kell majd elvégezni, ha a gép már elkészült, és használható lesz. Ekkor magát a gépet kell majd kísérleti eszközként fölhasználni.”1956-ban megjelent A számítógép és az agy című könyve, melyben az agy és a számítógépek működése (az információk feldolgozásának sebessége és a memória) között von párhuzamot.
Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
