Virginia Woolf Saját szoba című művében már 1929-ben rámutatott, hogy a nők kulturális termékekben való ábrázolása igencsak korlátolt: a karakterek gyakran háttérbe húzódó feleségek vagy anyák, a köztük lévő párbeszédek pedig javarészt a férfiakhoz való viszonyukról szólnak. Ugyanez a probléma keltette életre a Bechdel-tesztet, amely a nők szépirodalmi (majd később filmbeli) reprezentációját vizsgálja. A teszt lényegét a névadó Alison Bechdel képregényében, a Dykes to Watch Out Forban ismerteti, ahol egy nő azt mondja, csak akkor érdemes megnézni egy filmet, ha abban legalább két nő szerepel, akik nem csak a férfiakról diskurálnak. Szerencsére egyre több alkotás felel meg ennek a lássuk be, nem túl magas elvárásnak. Sőt! A 2000-es évek óta rengeteg híres, női alak történelemhű életútját mutatták be szélesvásznon. Mutatunk 5 lebilincselő, valósághű filmet, amit mindenképp érdemes meg- vagy épp újranézned.
Szüfrazsett
A Szüfrazsett fájdalmas emlékeztető: a demokratikus egyenjogúság és a nők szavazati jogának kivívása hosszú küzdelmek árán valósult meg. Bár a film szereplői közül a legtöbben fiktív személyek, az események történelemhűségére nagy gonddal ügyeltek a készítők. A történet középpontjában kitalált személy, a megterhelő fizikai munkát végző Maud Watts áll. Maud az őt ért visszaélések fájdalmai és barátnői bíztatása miatt lelkesen csatlakozik a nők egyenjogúságáért harcoló mozgalomhoz. A nem éppen könnyed alkotásban Meryl Streep alakítja Emmeline Pankurst, Natalie Press pedig Emily Wilding Davidsont, aki V. György lova elég ugrott az 1913-as derbin azért, hogy felhívja a figyelmet a szüfrazsettek tevékenységére. Wilding ezzel a lépésével a közvélemény mellett aktivistatársait is sokkolta, akik megosztottan fogadták a drasztikus fellépést. Ez persze csak egy a sok felkavaró, jelenet közül, amiket akármilyen brutálisak is, érdemes megnézni.
A számolás joga
Az angolul találóbb Hidden Figures (Rejtett alakok) című film Katherine Jackson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson NASA-tudósokat mutatja be. Azokat az afroamerikai nőket, akiknek munkája nélkül John Glenn űrhajós (az első amerikai, aki megkerülte a Földet) nem jutott volna az űrbe 1962-ben. A film annak ellenére is remek szórakozás, hogy igen lehangoló témákkal (a munka és család közti egyensúllyal, az irodai rasszizmussal és a nőként való érvényesülés nehézségeivel) foglalkozik. Emellett Katherine szerelmi története is megmutatja, milyen nehéz olyan férfit találni, akit nem félemlít meg, hanem lenyűgöz egy tudósnő intellektusa. Ezt a filmet mindenkinek látnia kell, de különösen azoknak, akik félnek kiállni magukért.
A Vaslady
Abi Morgan forgatókönyvíró és Phyllida Lloyd rendező merész szemszögből közelítették meg Margaret Thatcher, a brit történelem egyik legmeghatározóbb politikusának életét. Az alacsony inflációval, privatizációs lépésekkel és a munkásmozgalmak korlátozásával jellemezhető thatcherizmus időszaka után, sebezhető, demenciával küzdő, már idős hölgyként jelenítik meg a Vasladyt. Bár Margaret Thatcher mindig is megosztó személy volt, a róla készült filmek tevékenységét gyakran magasztalják, hiszen több politikai elemző a háború utáni idők legsikeresebb miniszterelnökeként tartja számon. Morgan és Llyod azonban igyekeztek semlegesek maradni, (bár a falklandi háborút nehezen lehet állásfoglalás nélkül ábrázolni), így sok filmkritikus véleménye szerint ezt az alkotást érdemes megnézni a sok Thatcher-központú film közül.
Judy
Judy Garland amerikai színész- és énekesnőt leginkább az Óz, a csodák csodája című filmből ismerhetjük, de 45 éves pályafutása során számos albumot kiadott, színházi szerepek tucatjait játszotta el és az egyik legmeghatározóbb médiaikonná vált. Garland először gyermekként lépett színpadra két nővérével, a korán jött hírnév okozta nyomás lelki és testi egészségén is mély sebeket ejtett, felnőttként alkohol- és drogfüggőséggel küzdött, aminek következtében tragikus hirtelenséggel, túladagolásban hunyt el 47 évesen. Robert Goold munkája Renée Zellweger főszereplésével mutatja be a híresség nyomasztó utolsó hónapjait: az őt ért támadásokat, a pénzügyi instabilitásból fakadó stresszt és a mindeközben töretlen művészi lelkesedést.
Jackie
A chilei Pablo Larraín rendezte film azt tárja fel, min ment keresztül Jacqueline Kennedy közvetlenül JFK meggyilkolását követően. Néhány nappal a merénylet után a Life magazin egyik riportere, Theodore H. White interjút készített az özveggyel. Kettejük beszélgetése retrospektív jelenetekkel társul, és megmutatja, milyen egyszerre a nyilvánosságban gyászoló first ladynek (akit Natalie Portman alakít) és traumatizált, mégis helytálló anyának lenni. „A stílusos, művelt és szeretett Jacqueline Kennedy a 20. század egyik legtöbbet fényképezett nője. De mégis nagyon keveset tudunk róla” – mondta Larraín, amikor arról kérdezték, miért a feleség szemszögéből mutatta be 1963 egyik legmegrázóbb eseményének hatásait.
Forrás: Mit tenne De Beauvoir? screenrant.com, Wikipédia, The Guardian Fotók: IMDB
