- Michelle Philpots két súlyos közlekedési baleset okozta agysérülés következtében, 1994 óta nem képes új emlékeket tárolni.
- Életét post-it cetlik, naptárak és férje mindennapi segítsége tartja össze – minden nap ugyanúgy kezdődik számára.
- Ritka amnéziája ihlette az 50 első randi című filmet, de Michelle valósága sokkal fájdalmasabb: az idő számára valóban megállt.
Képzeljük el, hogy minden reggel úgy ébredünk, mintha 1994-et írnánk. Nincs emlékünk a tegnapról, sem a tegnapelőttről – csak egy sor post-it és egy fényképalbum segít eligazodni a saját életünkben. Michelle Philpots számára ez a valóság.
A brit nő, aki minden reggel azt hiszi, 1994-et írunk
Michelle Philpots több mint harminc éve képtelen új emlékeket formálni. Két súlyos közlekedési baleset érte: az egyik 1985-ben, a másik 1990-ben. Ezek következtében olyan agysérülést szenvedett, ami epilepsziát és súlyos memóriazavarokat okozott. 1994-re elveszítette a képességét, hogy hosszú távú emlékeket tároljon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Michelle önálló élete azóta gondosan megszervezett rutinok, naptárak és post-itekre írt utasítások követésével lehetséges csak. Elveszítette az állását, hiszen képtelen emlékezni arra, mit csinált előző nap. Férje, Ian napról napra fotókkal bizonyítja, hogy házasok.
Ha mindez ismerősen hangzik, nem véletlen: Michelle története kísértetiesen emlékeztet a 2004-es 50 első randi című filmre, amelyben Adam Sandler és Drew Barrymore játszották a főszerepet. Csakhogy Michelle esete egyáltalán nem komikus – nála az emlékek nemcsak éjszaka törlődnek, hanem akár a perc töredékén belül is eltűnhetnek.
Mindezek ellenére Michelle Philpots igyekszik pozitívan tekinteni az életére.
Hogyan vett el a két baleset mindent, amit ismert?
1985-ben, 22 évesen Michelle motorbalesetet szenvedett. Öt évvel később autóbaleset érte. A két trauma maradandó agykárosodást és epilepsziát okozott, állapota pedig fokozatosan romlott.
1993-ra már gyakran feledékennyé vált, de a helyzet súlyossága csak akkor vált egyértelművé, amikor elbocsátották munkahelyéről, mert egész nap ugyanazt a dokumentumot másolta újra és újra, minden alkalommal elfelejtette, hogy már megcsinálta.
Az orvosok megállapították, hogy a két baleset súlyos károkat okozott az agyában. Az epilepszia mellett anterográd amnéziát diagnosztizáltak nála – ez azt jelenti, hogy az agy képtelen új emlékeket tárolni.
„Ritka, de létező állapot” – mondja Peter Nestor, a Cambridge Egyetem neurológusa. – „Az ember képes ellátni a mindennapi teendőit, nem felejti el, hogyan kell beszélni vagy vezetni, de ha megkérdezzük, mit csinált tegnap, fogalma sincs róla.”
Michelle esetében ez szó szerint így van. 1994-ben az agya egyszerűen leállította az emlékek rögzítését, azóta mindennap úgy ébred, mintha az előző nap meg sem történt volna. Férje, Ian segít neki emlékezni a fontosabb eseményekre – például az 1997-es esküvőjükre –, és a rehabilitáció során szakemberek tanították meg, hogyan rendszerezze az életét. De valójában mindennap ugyanazt a huszonnégy órát éli újra.
Egy élet, amelyben nem születnek új emlékek
„Nagyon át tudom érezni az Idétlen időkig című filmet” – mondta egyszer Michelle. (A film 1993-ban készült, még azelőtt, hogy elveszítette volna az emlékezőtehetségét.) „Amikor felébredek, minden ugyanúgy néz ki az ablakon túl. Nehéz elmagyarázni, de nekem minden nap ugyanaz a normális nap. Mintha újra és újra ugyanazt a napot élném.”
A Lincolnshire megyei Spalding városában él Michelle, és ritkán hagyja el az otthonát. Ha mégis elmegy a boltba, gyakran eltéved, mert nem tudja, miért van ott. Lakását színes cetlikre írt emlékeztetők borítják, telefonja és férje segítségével próbálja fenntartani a rendet az életében.
„Türelmesnek kell lennem” – mondja Ian. – „Mindent fel kell, hogy írjon. Persze, néha szörnyen nehezek a mindennapok, de meg kell értenem, hogy folyamatosan küzd. Frusztráló, de nyugodtnak kell maradnom, mert szeretem őt.”
Ian szerencsésnek tartja magát, amiért a balesetek előtt ismerte meg Michelle-t – a felesége „nagyjából tudja”, hogy házasok, de az esküvőre már nem emlékszik. „Szerencsére rengeteg fényképünk van, különben mindent elfelejtene. Arra még emlékszik, hogyan találkoztunk, de a hétköznapi dolgokat már nem tudja felidézni.”
2005-ben Michelle agyműtéten esett át. Eltávolították az elhalt szöveteket, megelőzve az epilepsziás rohamokat, de az orvosok nem tudták visszahozni az emlékezetét. Bár még mindig nevet a vicceken és szeret tévét nézni, az állapota sok szenvedéssel jár.
„A memóriám elveszett, és nincs rá mód, hogy visszakapjam” – mondta. – „Tudom, hogy az életem megváltozott, és elfogadom, hogy nem kaphatom vissza a régi életemet, de nagyon nehéz beletörődni. Néha a házunk börtönnek tűnik, nagyon nyomasztó.”Bár nem tudott visszatérni a munkába, Spaldingben hetente háromszor önkéntesként dolgozik, más fogyatékkal élő embereket segít.
„Szeretnék újra önmagam lenni, nem csak egy üres burok” – mondta a Today műsorában 2010-ben. – „Szeretném visszakapni a karrieremet, szeretném újra azt mondani: ‘Emlékszem, amikor…’ – de tudom, hogy ezt már sosem tehetem meg.”
Az amnézia ritka, kivételes formája
Sok amnéziás betegnek – például akik kómából ébrednek – újra kell tanulnia az alapvető dolgokat. Michelle állapota más.
„Ami különösen figyelemre méltó Michelle esetében, az az, hogy bár nem képes új emlékeket tárolni, mégis el tudja látni a mindennapi teendőit: tud vezetni, beszélgetni” – mondta Gary Small pszichiáter a műsorban. – „Amit ma tapasztal, arra viszont holnap már egyáltalán nem fog emlékezni.”
A nagyobb életpillanatokat megörökítő fotók segítenek neki abban, hogy valamennyire rekonstruálja az életét – de inkább úgy érzi, mintha másvalaki életébe pillantana bele. Néha azonban egy-egy különösen izgalmas vagy érzelmes esemény mégis megmarad az emlékezetében, bár azt már nem tudja, mikor történt.
A hosszú rehabilitáció alatt apró előrelépések azért történtek, például képes megjegyezni hat számjegyet, ha telefonon bepötyögi őket. „A számot magát nem jegyzem meg” – mondta –, „de emlékszem az ujjaim mozdulataira.”
Michelle Philpots így ma sem képes olyan tevékenységekre, amelyek emlékekre épülnek. Megnézhet egy tévésorozatot százszor, nem fog emlékezni a cselekményre. Elkezdhet egy könyvet, de valószínűleg sosem fejezi be.
„Ez van” – mondta egyszer. – „Nem fog már javulni.”
Forrás: All Thats Interesting Fotó: Getty Images
