Rita, a most 40-es évei elején járó feleség, dolgozó nő és két fantasztikus gyermek anyukája, másfél évtizede ismerkedett meg hasonló korú férjével, Attilával. Egy munkahelyen dolgoztak, egymásba szerettek, volt szenvedély, láng, romantika egészen úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva! Hasonló volt az életfelfogásuk, és mindkettőjüknek szépen felfelé ívelt a karrierje. Szerettek volna családot alapítani, így pár éven belül összeházasodtak. Rita teherbe esett és életet adott első gyermeküknek, egy gyönyörű kislánynak, Emmának. Az első pár évben Rita otthon maradt GYES-en, félretéve szakmai karrierjét és munkáját: gondoskodott a kicsiről, vezette a háztartást. Eközben férje szépen haladt tovább a ranglétrán, kinevezték vezetőnek, sokat dolgozott, hogy biztosítsa családja számára az anyagi jólétet és kényelmet. Eleinte a nagyszülők is sokat besegítettek nekik. Annak ellenére, hogy mindenki elégedett volt a szerepével a párkapcsolatban, az intimitás, a szex mégis kezdett háttérbe szorulni, mivel minden energiájukat a napi teendőkre és a gyerekre fordították.
Fotó: Profimédia – Red Dot
3 év elteltével Rita visszament dolgozni egy új munkahelyre. Pár évre rá megszületett második gyermekük Szabolcs. Rita ekkor ismét félretette szakmai ambícióit és karrierjét, otthon maradt a kicsivel, míg férje tovább lépdelt felfelé a szakmai ranglétrán. Amikor a kicsi betöltötte harmadik életévét, Rita ismét visszament dolgozni. Sajnos rövid idő után rájött, hogy váltania kell, mert időközben megváltoztak a cégnél a viszonyok és visszavették ugyan, de gondosan ügyeltek arra, hogy ne adjanak neki új, kihívásokat jelentő feladatokat. Végül szerencsére sikerült egy bababarát céget találnia, ahol megfelelő időbeosztásban dolgozhatott.
Mindeközben férje egyre jobban túlhajszolta magát a munkahelyén, egyre nagyobb felelősséget és stresszt vállalva az anyagi jólétük érdekében. A ránehezedő folyamatos nyomás miatt szorongani kezdett és pánikrohamai lettek. Úgy érezte, hogy a felesége nem érti meg, min megy keresztül és nem támogatja eléggé. Ezen a helyzeten a munkahelyváltás sem segített, mert az új vezetői beosztásban ugyanabban a mókuskerékben kellett tovább élnie, de meghozta az áldozatot a családjáért.
Ahogy teltek múltak az évek a nagyszülők jószándékú segítsége is csökkent, mert túlságosan megterhelővé vált számukra lépést tartani a gyerekek időbeosztásával, Rita és Attila lassan egyre jobban eltávolodtak egymástól. Szexuális életük gyakorlatilag már nem igen volt a gyerekek születése óta. Nem „passzolták le” szinte soha a gyerekeket, hogy valahová elmenjenek édeskettesben, nem voltak meghitt, beszélgetős esték, amelyek az ágyban végződtek volna. Megszűnt közöttük a gyöngédség, csökkent az egymás iránt érzett megbecsülés, már nem viccelődtek egymással, mint régen, nem lepték meg egymást apró ajándékokkal. Jóformán már csak az anyai és apai szerepekben működtek megfelelően együtt, ami minden mást felülírt! Kommunikációjuk csak a kötelező és a lényeges, gyerekekkel kapcsolatos teendőkre, egymással szembeni fontos elvárások, szemrehányások vagy sérelmek megfogalmazására korlátozódott. Ezután beállt közöttük a csend és a távolságtartás: mindenki a maga világába menekült. Mindketten találtak új hobbikat, de közös hobbijuk egyáltalán nem volt. Nem voltak többé jelen egymás számára.
Látszólag és minden kívülálló számára a kapcsolatuk boldog és harmonikus volt, de egy szép napon Rita számára teljesen váratlanul robbant a bomba! Attila hirtelen bejelentette, hogy már nincs visszaút, el akarja hagyni Ritát, mert máshol és mással szeretné megtalálni boldogságát. Nem bírja tovább, hiányzik kapcsolatukból a perzselő szenvedély, a flört, a vonzalom és az intimitás! Ritát váratlanul érte férje kirohanása és amikor feltette Attilának a kérdést, hogy miért pont most? Csak homályos válaszokat kapott. Végül úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a házassági terápiával. El is mentek, de Attila már semmilyen erőfeszítést sem volt hajlandó tenni a kapcsolatuk megmentéséért. Pár napra rá Ritának bebizonyosodott a gyanúja, hogy Attilának viszonya van az egyik kolléganőjével, aki 15 évvel fiatalabb nála. A férje nagy nehezen színt vallott, de nem igazán tanúsított mély megbánást. Ezen a ponton Rita is belátta, hogy már nincs mit tenni, a kapcsolatuk és házasságuk megmentéséhez két ember kell, viszont ő egyedül evez a csónakban. Nem akarták tovább elhúzni a folyamatot, így hamar beadták a válópert. Sikerült jól kiegyeznie férjével a gyerekfelügyelet és vagyonmegosztás terén, viszont ez nem változtatott azon, hogy rettentő nehéz volt elmondani a gyerekeknek, hogy elválnak.
Ritában még nagyon sokáig munkálkodott a frusztráció és a düh, tele volt elfojtott fájdalommal és gyűlölettel. Abban, hogy Rita új életet tudott kezdeni nagy szerepe volt annak, hogy felkeresett egy szakembert és ebben a roppant nehéz időszakban maximálisan számíthatott családja és legjobb barátai támogatására is.
Hogy mi a szomorú, megindító és tanulságos ebben az egészben?
Az, hogy ilyen történetet mindenki ismer.
Rita és Attila talán nem jutottak volna el idáig és még megmenthető lett volna a házasságuk, ha:
- az évek során nem struccpolitikát folytattak volna, hanem őszintén megfogalmazták volna először is saját maguknak, hogy mi hiányzik a kapcsolatukból, mire vágynak és mi tenné Őket boldoggá. Azaz, ha nem ringatták volna magukat abba az illúzióba, hogy minden rendben van;
- ezt követően egymás felé is nyíltan megosztották volna elképzeléseiket és elvárásaikat, hogy ezáltal beszélni tudjanak a felmerülő problémáikról;
- több időt szenteltek volna egymásnak, hogy kiderüljön, szakmai karrieren, családalapításon és gyereknevelésen túl, mire vágyik hosszú távon a másik. Így megőrizhették volna az egymás közötti intim légkört is.
- ha hajlandók lettek volna kitörni a mindkettőjüket felemésztő mókuskerékből, és segítséget kérni annak érdekében, hogy ne ragadjanak bele egy semelyik fél számára sem kielégítő helyzetbe.
Persze nem minden esetben zárul a történet válással. Van úgy, hogy nem a férfi, hanem a nő keres vigaszt és kiutat a boldogtalanságából egy szerető karjai közt. Nem is minden esetben derül ki az affér, amely lehet egyfajta érzelmi tunning is, hogy megerősítse a félrelépő felet, hogy még van olyan, aki vonzónak találja. Néha a külső viszony ráébreszti a férjet vagy a feleséget arra, hogy valójában mire van szükségük, mi hiányzik házasságukból és ismét visszatalálnak egymáshoz.
Az én tanácsom a következő:
- Ha gyerekeitek vannak, kérjetek segítséget! Ez nem ciki és nem önző dolog! Bújjatok ki a csigaházaitokból és mozduljatok ki rendszeresen kettesben akár pár órára, szervezzetek programokat a gyerekek nélkül is, keressetek új közös hobbikat, például társas tánc, főzőiskola, tenisz stb., vagy utazzatok el néha legalább egy hétvégére együtt. Nem egyszerű, mert mindezt nem lehet spontán elhatározni, mert meg kell szervezni a gyerekek felügyeletét, de így is megéri! A párkapcsolatot ápolni kell, hiszen ne feledjétek, egy szép napon a fiókák felnőnek és akkor ismét egymásra maradtok!
- Ne hagyjátok kihűlni az ágyat! Tudom, hogy ez nem egyszerű és könnyebb azt mondani, mint a gyakorlatban csinálni, de figyeljetek oda az intimitásra. Az egyik kliensem például minden szombat délelőtt átviszi a két kislányát az anyósáékhoz és …
- Ne hagyjátok, hogy a problémák és a feszültségek felhalmozódjanak a szőnyeg alatt. Szánjatok időt és energiát arra is, hogy kommunikáljatok és beszélgessetek egymással jó és rossz dolgokról egyaránt ahelyett, hogy a mobiltelefonok, kütyük és a virtuális világba menekülnétek. Ne legyetek vakok és némák. Ha a párotok viselkedése hirtelen megváltozik irányotokba és elkezd a munkájára fogva vagy egyéb kifogásokra hivatkozva egyre többet kimaradozni, vagy ha tőle szokatlan módon ignorál és elhanyagol benneteket, akkor lehetséges, hogy egy másik személy áll a háttérben. Ez esetben, ha szeretnétek megmenteni a házasságotokat, legyen erőtök és bölcsességetek változni. Ha szükséges, kérjetek szakmai segítséget és menjetek el párterápiába.
- Ne becsüljétek alá a humor erejét! Rengeteg erőt lehet meríteni a nevetésből és sok esetben segít dedramatizálni a helyzetet. Könnyebben túljuthatunk így a napi problémákon!
A megoldás egyébként egyszerű: kevesebb dráma és minél több törődés. Beszéljünk a másikkal és adjuk meg egymásnak, amire valóban vágyunk!
Infó: www.szepesiandrea.hu
Interjúnkat Andreával ITT olvashatod el!
