Kipróbáltuk: egy hét vezetett meditáció YouTube-linkekkel

2018. december 13. |

A saját bőrünkön tapasztalt élményekről, tesztekről szóló sorozatunk legújabb felvonásában kolléganőnk arról mesél, hogy milyen áldásos stresszcsökkentő műfaj a vezetett meditáció, digitális formában, nem elhallgatva azt sem, hogy - ahogy semmilyen téren - itt sem feltétlenül könnyű megtalálni az Igazit…

Fotó: Chris Child – Unsplash

Ma már szerencsére eléggé széles körben köztudott tény, hogy a meditáció mennyire rózsás hatással van a pszichénkre. Előnyei közt szerepel a stresszcsökkentés, a szorongás oldása, az érzelmi stabilitás, egészség, önbizalom és a koncentrációképesség fokozása, de jobban is alszunk tőle, nem beszélve a nagyobb maroknyi pozitív fizikai hatásáról. Vagyis az agykéregfitnesz jó. Ha engem veszünk mondjuk példaként, akkor a felsorolt előnyök 100 százalékát tudnám hova tenni… A koncentrációval finoman szólva is akadnak, akadtak is mindig problémáim kiskorom óta, a stresszt pedig már kezdő pletykalapos újságíróként is úgy viseltem, mint más a bejáratott atlétatrikót. Kérés, és alaposabb indok nélkül is tudok szorongani, bárhol, bármikor, bármin. Akár álmomban is. Feltéve, ha alszom.

Az agyammal együtt élni, önmagában is nagyon fárasztó, gyakorlatilag olyan, mintha egy pszichedelikus gömbbe zárt Tesz-vesz várost vetítenének folyamatosan benne, rosszabb napokon centrifugaszerű pörgésre állítva. Minderre, főként a stresszre, az álmatlanságra mindig a meditációt „írja fel” a környezetem, a megkérdezett szakértők és laikus “spiri” barátaim nagy része, amit – bár egyszer-kétszer nekifutásból – kipróbáltam, mindig lepattantam róla. Hiába kaptam azt a tanácsot, hogy a meditáció kínai balzsam lesz az agyamnak, valahogy azonnal katapultált az agyam a lazító tevékenység közben. Hiába önjelölt guru a párom (tényleg, spirituális TED Talkokat lélegez be, és mantrákat fúj ki, az első randinkra pedig pokróccal, füstölővel, és meditációs zenével érkezett), velem lyukra futott e téren.

Fejjel a Youtube-nak

A fejem felett csapkodó hullámok miatt, és a sorozatos meditációs kudarcok ellenére úgy döntöttem, nem várom meg az újévi fogadalmak szezonját, és leszámolva a magányos meditációval, hangalámondásos, elegáns nevén „vezetett” meditációval fésülöm egyenesre botrányos ütemben csapongó, borzos gondolataimat. Egy héten keresztül.

Az önálló meditációim kudarca mögött az áll, hogy képtelen vagyok kordában tartani a gondolataimat, így gondoltam, egy próbát megér a hangos könyvként alkalmazott digitális verzió. A YouTube, sőt maga a világháló is tele van profi, amatőr, fél amatőr magyar és külföldi szeánszokkal. A meditációs helyszínem, mint korábban is, a king size ágy, finom meleg pokróc (nem jó fázni közben, csak eltereli a figyelmünket), csend és sötét. A spontán elszánás csúcsán leültem kimazsolázni a kedvenc jelölteket, ami önmagában sem egyszerű mutatvány. Kiderült, hogy ez még izzasztóbb célkitűzés, mint megtalálni a kedvenc otthoni jóga, vagy Pilates videódat. Működnie kell a kémiának itt is, fontos, hogy ha van aláfestő meditációs zene, az ne idegesítsen, a vezető hangja még annyira se. Hiába vertem magam ellazult pózba, az első kiválasztott indulónál, 2 perc után felültem, mert mégsem tetszett, sem a hangszín, a modorosság. Végül első este az Aludj Jól – Meditáció a jó alvásért! című opusznál állapodtam meg, és imádtam. Váratlan siker volt, olyasmi, amikor tornaórán azt várod, hogy legalább a csomón stabilan felkerülj, de mégis valahogy a kötél tetején találod magad. Simán hagytam magam sodródni, a hang eszméletlen kellemes, egyszer-kétszer tántorodtam el tőle (milyen színűt kéne mosni holnap, milyen határidőkből futok ki, stb. jellegű gondolatfoszlányokkal), és szó szerint éreztem, ahogy puhán, és finoman simítja ki az idegeimet.

Innentől kezdve tudtam a stratégiámat a hétre, ha lesz is nap, amikor nem próbálok ki valamilyen újat napközben (nem fér bele, elúszok), ez az altatós, villámgondolat törlő, vezetett meditáció ott lesz jolly jokernek a nap végén, olyan hátszőr-tupírozó hangorgánummal, hogy ha minden jól megy, még Idris Elbával is álmodok tőle…

Végül azért nem voltam ilyen megúszós, elszánt vasakaratomnak hála minden nap betöltött a telefonom precízen valami újat. A kedvenceim a 15-20 perces angol meditációk voltak Abraham Hickstől, de tényleg nagyon sok jó van. A legszebb, hogy tematikusan is választhattam, méghozzá az aznapi fókusz frusztrációm szerint… Anyagi parák? Hicks-mester 15 percese. Önbizalom erősítés? SOS pozitív megerősítés? A Beyond Purpose 5 perces turbómeditációja. Remek, finom, kis gőzkabinokat és fényterápiát idéző zenével, bársonyos női hanggal.

Megtalálni az igazit, vagy abból többet is

Azért én az első napokon kínoskodtam kicsit, zavarban voltam magam előtt a vezetett meditációk szövegétől. Bár tartotta a tempót, a figyelmem (többnyire legalábbis) az olyan kijelentések, mint megölelem magam, szeretetteljes gondolataim vannak a világról, stb. olyan érzést keltettek bennem, mint egy egy számmal kisebb kiskosztüm. Furcsa volt ilyen angyali gondolatokat kimondva hallani, és magamévá tenni. A negyedik nap tájékára viszont határozottan kialakult bennem az érzés, hogy vártam azt a fajta megkönnyebbülést, amit egy-egy ilyen meditáció hozott. Mert szó szerint kilós súlyokat szedett le az sokszor a fülem fele kanyarodós, “stresszterhelt” vállamról. Talán kicsit nyálas ilyet kijelenteni, de tényleg felszabadító, erőt adó egy hét volt, amihez igaz nem fűztem sok reményt, nagyon sokat adott. Jobban alszom, türelmesebb vagyok, a napi gondolattengerem, kevésbé tajtékos. Persze még bárhol, bármikor, bármitől elönt a pánik, cserébe könnyebben űzöm is el. És ami a lényeg, tervezem folytatni, szorgalmi alapon, színtiszta élvezetből! Vagy ha másért nem, altató helyett.

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek