Egy okostelefonos applikáció sok mindenre jó. Segít mérni a fejlődést, motivációs üzeneteket küld és megoszthatjuk vele az aktuális teljesítményünket a közösségi oldalainkon, hogy barátaink, ismerőseink, családtagjaink is tudják, meddig jutottunk. A sportpszichológusok szerint azonban a fitness programok lehet, hogy több kárt okoznak a felhasználóiknak, mint amennyi hasznot hajtanak.
Tévútra visznek az appok
“Ezeknek az applikációknak nagy veszélye, hogy egészségtelen kapcsolat alakul ki a mozgással. Az önértékelés attól válik függővé, hogy mit tudunk kitenni a közösségi oldalra” – figyelmeztet a veszélyekre Dr. Andrew Wood és Dr. Martin Turner, a Staffordshire Egyetem sportpszichológia professzorai.
Irracionális képzetek kapcsolódnak a mozgáshoz az önértékelésben. Egyre nagyobb és nagyobb teljesítményre hajszolják magukat, hiszen úgy gondolják, csak akkor érnek valamit, ha megmutathatják másoknak is, mennyivel többet futottak vagy nagyobb súlyt emeltek, mint előző alkalommal. “Ezek a képzetek nehéz teherként nehezednek az emberre, és ehhez még hozzáadódik a teljesítménykényszer tévképzete, hiszen egyébként totális csődként tekintenek magukra. Tehát kompenzálnak és túledzik magukat inkább, hogy elkerüljék ezt az érzetet” – magyarázza Dr. Wood.
A futók vannak a legnagyobb veszélyben
A sportpszichológusok szerint a futók különösen veszélyeztetettek. Úgy tapasztalták, náluk a különösen erős bűntudat is motiváció. Futnak, mert különben bűntudatok van, hogy nem futottak, és a mozgás lényege, a puszta örömérzet azért, mert futhatott aznap, már elveszik.
Az applikációk is hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek elveszítik azt, amiért valójában elkezdtek mozogni. Hiszen eredetileg az a cél, hogy jól érezzük magunkat, örömérzetünk legyen, mert a sport felszabadító érzés. Nem az a cél, hogy gyorsabbak vagy messzebbre fussunk minden alkalommal. A pszichológusok mindig azt tanácsolják a hozzájuk fordulóknak, hogy emlékeztessék magukat arra, a futás egyfajta választás, nem kényszer. “Lehet, hogy rossz érzés, ha nem értük el az aznapi célunkat, de ez nem tragikus szörnyűség – mondja Dr. Wood. – Emellett a futóteljesítményünk nem mi vagyunk. Attól hogy többet futunk, nem leszünk jobb emberek. Ahogy az sem tesz rossz emberré, ha rossz futók vagyunk.”
A közösségi oldal kétélű kard
Nem árt az óvatosság akkor sem, mikor kiposztoljuk az aznapi teljesítményünket, az aznapi futótérképünket, a fejlődésünk eredményeit. “A közösségi oldal kétélű kard, ha az edzőtermi erőfeszítésekről van szó. Javíthatja a motivációt, de problémákat is okozhat. A motiváció típusa, milyensége sokkal fontosabb, mint az, hogy alacsony-e vagy magas az aktuális szintje. Ha a motiváció bűntudatból és önmagam kényszerítéséből fakad, vagy azért csinálom, hogy jó képeket rakhassak ki magamról az Instagramra, veszélyes. Teljesen eltorzítja az ember önképét és céljait” – figyelmeztet a szakember. A közösségi oldalakon való kitárulkozással kitesszük magunkat a társadalom elutasításának vagy elfogadásának. Ez pedig megint oda vezethet, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk az edzésnek, esetleg túlzásba visszük és más fontos eseményeket, kapcsolatokat áldozunk fel érte.
“Ahelyett, hogy kiposztoljuk az edzésünket, vezessünk inkább személyes naplót, melyben leírhatjuk magunknak a benyomásainkat az aznapi tapasztalatainkról” – javasolják a sportpszichológusok.
Fotó: Unsplash
