A kisgyermekek több mint hatvan százalékának vannak képzeletbeli barátaik. Elnevezik őket, felhívják telefonon, vendégséget rendeznek nekik. A képzelt barátok elkísérik őket az óvodába. A gyerekek pontos leírást adnak arról, hogy néz ki barátjuk, hol él, mik a kedvenc ételei és mitől fél. Míg egy napon a barát egyszer csak eltűnik, és a szülők hirtelen leforrázva vonulhatnak vissza, miután említést tettek róla.
Nem tragédia az eltűnése
A képzelt barátok eltűnése a gyermek fantázájából nem tragédia, csupán életkori sajátosság. Általában kisiskolás korban történik meg ez a lépés, amikor felváltják helyét az igazi barátok. A valódi élmények, a tízórai megosztása, a közös élmények már elsőbbséget élveznek. Ám van hátránya is annak, hogy megszűnnek a képzelt barátok.
Képernyő, mint képzelt barát
Egy friss kutatás szerint, melyet kórházi ápolók körében végeztek, azt találták, hogy a vizsgált személyek több mint hetven százaléka érezte úgy, hogy vannak képzelt barátai. Csupán annyi a különbség, hogy a felnőttek nem egy konkrét személyt hibáztattak, javítottak ki vagy okoltak problémáikért, hanem egy képernyőt. A szakértők abban egyetértenek, hogy hasznos, ha a felnőtteknek is van kire kivetíteni érzelmeiket, ám nem biztos, hogy a telefon a legjobb eszköz erre. Az okostelefon ugyanis a valódi kapcsolatokat is elszigeteli, csökevényesebbé teszi, veszélytelenebb lenne tehát, ha a felnőttek más képzeletbeli barátot találnának maguknak telefonjuk helyett. Mit szólnánk mondjuk Beyoncé-hoz?
Fotó: Unsplash
