A bezártság során kifejezetten sok nehézséggel kell szembesülnünk, de ahogy egyébként minden más élethelyzetet, ezt is felhasználhatjuk a javunkra – csak gondoljunk Nietzsche híres mondására: ami nem öl meg, az megerősít. Nem szégyen bevallani, hogy mostanság néha úgy érezzük, elszakad a cérna, vagy egyszerűen csak másfél óra nyugalmat szeretnénk a párunktól, a családunktól, sőt az is teljesen természetes, ha szorongást kelt bennünk ez a bizonytalan állapot. Nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel.
„Amikor számunkra ismeretlen helyzettel vagy olyan hirtelen jött változásokkal állunk szemben, amelyek azonnali megküzdést, alkalmazkodást igényelnek, a legelemibb érzelmi és kognitív reakciónk a szorongás – magyarázza Román Boglárka pár- és családterapeuta, szexuálpszichológus. – Ilyenkor általános tünet lehet az ingerlékenység, de például megváltozhat az étvágyunk, az életkedvünk, az alvási szokásunk, de még a libidónk is. A bennünk lévő feszültség akár mindennapos is lehet.”
Ahhoz, hogy a frusztrációnkat ne máson vezessük le, ebben az időszakban kiemelten fontos az érzelmi igényeink, szükségleteink felismerése, de ezek őszinte kifejezése, kommunikálása is. „Jelen körülmények között erősnek lenni egyet jelent azzal, hogy szembesülök önmagammal, és felvállalom a gondolataimat, érzéseimet. Így kevesebb feszültséget és szorongást gerjesztek magamban és másokban is. Ebben a munkában pedig nagyon sokat tud segíteni egy szakember”– mondja Boglárka.
Szerencsére a pszichológusok közül ma már egyre többen alkalmazzák az online terápiát, így most, akár a koronavírus idején is van lehetőségünk segítséget kérni. A személyes és virtuális alkalmak között a különbség ugyanis inkább technikai, kivitelezési minőségben érhető tetten, a célok megfogalmazása, a konzultációs folyamat felépítése ugyanúgy zajlik. Sőt, bizonyos dolgok akár még jobban is működhetnek így.
„Előnye lehet például az online terápiának, hogy hatékonyabban nyomon követhetőek a házi feladatok, gyakorlatok, ilyenkor ugyanis ezeket a kliens elektronikusan is megküldi a beszélgetés könnyítése érdekében”– magyarázza Boglárka. Persze mint minden új dolognál, amit még nem ismerünk, itt is könnyen beindulhat a félelemspirál, idegenkedhetünk a Skype-tól, vagy tarthatunk akár attól is, hogy ez ilyen formában nem lesz ugyanolyan hasznos. A pszichológus ilyenkor azt tanácsolja, vizsgáljuk meg, valóban akadályoztatva vagyunk-e, vagy inkább csak az ismeretlentől való félelmünk mondatja velünk, hogy ne merjünk belevágni!
Flóra már jó pár éve jár terápiára, így egy percig se volt kérdés, hogy online folytatják a munkát. „A pszichológusom egy korábbi komolyabb traumából segített kijönni, majd valahogy nála ragadtam. Úgy érzem, jót tesz ez a heti egy óra, amikor szóba kerülnek az elakadásaim, érzéseim vagy akár mindenféle hétköznapi élethelyzetre adott reakcióm. Az első online alkalomnál kicsit feszélyezett, hogy a telefon vagy a laptop kamerájába kell beszélnem – főleg azért, mert magamat is láttam közben – ezen aztán hamar túlléptem. Az egész lényegében ugyanolyan, mint amikor személyesen találkoztunk. Azt hiszem, még az sem zavar, hogy itthon vagyok, sőt. Elég késős típus vagyok, az online terápiáról viszont eddig maximum 3 percet késtem.”
Egy másik páciens, Anna is azt mondja, zökkenőmentes volt az átállás a virtuális terápiára. „Talán csak a szertartásosság hiányzik picit. Általában, amíg a pszichológushoz megyek, már nem foglalkozom mással: csak átgondolom, mi történt velem a héten, vagy hogyan érzem magam, és ezt a terápiáról kilépve is ugyanígy szeretem megejteni. Persze a harmadik alkalomra ezt is egészen megszoktam. A munka pont olyan, mint személyesen, szimplán a körülmények változtak, erről pedig egyikőnk se tehet.”
Az elvált szülők gyermekeivel mi legyen karantén idején?
A koronavírus hatására kialakult karanténállapot mindenki életét felrúgja – például azokét a gyerekekét, akiknek a szülei elváltak, és egyáltalán nem láthatják édesanyjukat vagy édesapjukat. Érintett szülőket és egy gyermekpszichológust kérdeztük, mire kell ilyenkor hatványozottan figyelnünk.Szakértőnk a pácienseit előre fel szokta készíteni erre az új helyzetre: „Mindig elmondom nekik, hogy ugyan két különböző fizikai helyen vagyunk, mégis mindketten tekintsük alapvetőnek, hogy egy közös terápiás tér kialakítására törekszünk, hasonlatosan ahhoz, mintha élőben találkoznánk egymással. Tehát figyelnünk kell ugyanúgy a zavartalan körülményekre, akárcsak a személyes terápia során: nincs mobiltelefon, ne együnk közben, és próbáljunk meg ne pizsamában beülni a webkamera elé.”
De legyünk őszinték, azoknak, akik már egy ideje járnak terápiára, talán picit könnyebb megszokni ezt az állapotot. Viszont mi történik akkor, ha még sosem voltunk pszichológusnál? Van értelme belevágni egy ilyen élethelyzetben a terápiába? Román Boglárka szerint az önismereti munka megkezdéséhez sosincs elég jó időpont, hiszen mindig találhatunk kifogást, hogy miért ne csináljuk. Szembenézni ugyanis a múltunkkal, az esetleges traumáinkkal, a személyiségünk pozitív és negatív oldalával nem egy könnyű feladat. De ha valaki tudatosan dolgozni akar magán, és kellően nyitott a változásra, bármikor belekezdhet a folyamatba. A mostani keretek elsőre szokatlanabbnak tűnhetnek, de semmiképp nem áthidalhatatlanok.
Boglárka azt mondja, ráadásul most, tekintettel a karanténra, kollégaival nemcsak mentális formában igyekeznek támogatni a hozzájuk jelentkezőket, akár kedvezményes díjazást, esetleges díjmentességet is vállalnak egy-egy alkalomra, ha az segítséget jelent a nehéz helyzetben élőknek. Ha pedig sürgős problémánk akad, olyan ingyenes segélyközpontokat is felkereshetünk, mint a pszi.hu, a meghallgatunk.online vagy a kek-vonal.hu.
A pszichológus azt tanácsolja, ha most önismereti terápiába nem is kezdünk bele, aki erős szorongással, félelemmel, pánikkal küzd, amelyekhez akár fizikai tünetek is társulnak, vagy úgy érzi, nem tud megbirkózni a kialakult nehézségekkel, bármilyen formában, de kérjen segítséget. Már egy beszélgetés is támogathat, hogy felfedezzük önmagunk tartalék erőforrásait, vagy hogy megtaláljuk a helyzetre a megfelelő megküzdési stratégiát.
Olvass tovább!
Fotó: Getty Images
