2019-ben a 45 éves Traci Portugal utána szeretett volna járni egy megmagyarázhatatlan egészségügyi problémájának, ezért gondolt egyet, és rendelt egy otthon elvégezhető DNS-tesztet. Azt már korábban is sejtette, hogy valószínűleg nem anyai ágról örökölte a problémát, az édesapjáról és annak családjáról viszont szinte semmit nem tudott. Portugal 16 éves volt, amikor az apja meghalt, a férfi rokonságával pedig anya és lánya nem tartotta a kapcsolatot. A nő azt remélte, hogy a teszt választ ad majd a kérdéseire, az eredményt látva viszont ha lehet, csak még jobban összezavarodott. Az apai ágon szereplő nevek még csak ismerősek sem voltak neki.
A nő rögtön az édesanyjához fordult, és válaszokat követelt. Az édesanya ekkor mesélt neki először a születésének, pontosabban a fogantatásának körülményeiről. Kiderült, hogy a házaspárnak annak idején minden próbálkozás ellenére sem akart összejönni a baba, ezért végül egy meddőségi klinikához fordultak. Az orvosuk azt az utasítást adta nekik, hogy menjenek haza, szexeljenek, és két nap múlva térjenek vissza a klinikára. Ezután, az édesanya elmondása szerint, a doktor egy orvostanhallgató donorspermáját behelyezve próbálta meg Portugal apjának a spermáját „segíteni a mozgásban”. (Fontos tudni, hogy mindez a 1970-es években történt, mikor is a mesterséges megtermékenyítés menete az átlag emberek számára ismeretlen volt, és az első IVF-baba is csak 10 év múlva született meg az Egyesült Államokban.)
Miután az anyja elmesélte a fogantatásának történetét, Portugal meg volt róla győződve, hogy ez a bizonyos orvostanhallgató lehet a vérszerinti édesapja, és a DNS-teszt információi alapján el is kezdett nyomozni után. A kutatása végül sikerrel járt, a nő rábukkant egy névre, ám a történet végül mégsem állt össze. A felkutatott biológiai apa neve túlságosan is ismerősen csengett Portugal számára. Később kiderült, nem véletlenül. Traci Portugal biológiai apjának ugyanaz volt a neve, mint annak a bizonyos meddőségi orvoknak, aki a szüleit kezelte. A nő ekkor döbbent rá, hogy dr. Gary Vandenberg annak idején a saját spermáját használva termékenyítette meg az édesanyját.
Portugal szinte sokkot kapott a felismeréstől. Felkereste az orvost, aki ekkor, 2019-ben még mindig praktizált, és aki nyíltan be is ismerte a tettét. A férfi elmondása szerint akkoriban ez az eljárás egy bevett gyakorlatnak számított, majd azt is hozzátette, hogy mennyire büszke a „lánya” létezésére.
Portugal fejében ezután állt össze a teljes kép, és értette meg, milyen beteges módszert alkalmazott annak idején dr. Vandenberg mesterséges megtermékenyítés címszó alatt. Mivel a beavatkozáshoz le nem fagyasztott spermiumokra volt szükség, amik általában csak 30-40 percig életképesek a testen kívül, az orvosnak akkor és ott, a vizsgálattal egy időben kellett ejakulálnia. Amíg tehát Portugal édesanyja kengyelbe tett lábakkal a nőgyógyászati székben feküdt, az orvosa kiment egy másik szobába, belemaszturbált egy csészébe, majd – gyakorlatilag még izgalmi állapotban – visszament a pácienshez, és az ujjai segítségével a spermát a nő hüvelyén át a méhnyakra helyezte.
A felismerés megrázó volt. Úgy érezte, hogy az a stabilitás, amit az életében a családja jelentett, most pillanatok alatt semmissé lett.
Ha pedig ez nem lett volna elég, Traci Portugal hamarosan két újabb sokkoló információt is megtudott. Kiderült, hogy közel sincs egyedül: több tucat orvos számára volt ez az eljárás évtizedek keresztül bevett gyakorlat. Egy 1987-es felmérésében a megkérdezett orvosok két százaléka be is ismerte, hogy volt rá példa, hogy a saját spermáját használta mesterségesen megtermékenyített pácienseknél (a felmérés azonban arra nem kérdezett rá, hogy erről vajon a nők tudtak-e.) De Portugalt még ennél is jobban meglepte, amikor megtudta, hogy a mai napig nem is igen létezik olyan törvény, ami kifejezetten tiltaná Vandenberg és a többi orvos beteges gyakorlatát.
Ezt olvastad már?
„A szívünk mélyén az volt, hogy amíg bírunk, megyünk a gyerekünkért”
Gyerekvállalással kapcsolatos online sorozatunkban a terhesség és a szülés körüli tabukkal foglalkozunk. Az első részben Hanna mesél a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos tapasztalatairól, a fájdalmas kudarcoktól a reményt adó terhességig.Jelenleg mindössze öt államban – Kaliforniában, Indianában, Texasban, Coloradóban és Floridába – léteznek termékenyégi visszaéléséket szabályozó törvények, amik a többi között megtiltják az orvosoknak, hogy a páciens belegyezése nélkül ültessenek be vagy használjanak reprodukciós anyagokat a meddőségi eljárások során. Kaliforniában vezették be legrégebben ezeket a törvényeket, de ott is csak azután, hogy botrány robbant ki egy hasonló ügyből. Texasban és Coloradóban pedig csak az elmúlt két évben születtek meg a termékenységi eljárásokat szabályozó törvények, miután ezekben az államokban is kiderült egy orvosról, hogy a saját spermáját használja a kezeléseknél. Az utóbbi időben egyébként rengetek hasonló botrányos eset látott napvilágot: az Indianában élő dr. Dolnald Cline például néhány éve ismerte be, hogy az anyák tudta nélkül, nagyjából 48 gyereknek lehet a biológiai apja, míg Kim McMorries jelenleg is praktizáló texasi nőgyógyász nyolc hasonló ügyet vallott be. Coloradóban azután írták alá a törvényt, hogy az államban praktizáló dr. Paul Brennan Jonesról is kiderült, hogy legalább 12 páciensnél használhatta a saját spermáját.
És bár ezek a törvények nagyon is fontosak és szükségesek, általában kizárólag a szülőre összpontosítanak, tehát a nőre, akinek a beleegyezése nélkül használták fel a spermát. Azokról a gyerekekről, akik az orvosok spermájából fogantak, sok esetben nincs szó bennünk. Pedig kétség sem férhet hozzá, hogy a gyerekek is ugyanolyan áldozatok.
Sokan vannak a becsapott szülők és gyerekek között, akik ugyan fényt derítettek a visszaélésre, de nem akarnak elhúzódó jogi csatározásokba bonyolódni, ezért inkább csak hallgatnak, és megpróbálják homokba dugni a fejüket. Ezt a megoldást választotta Traci Portugal édesanyja is, aki olyannyira nem tudta feldolgozni az őt ért traumát, hogy még a saját lányával sem hajlandó beszélni róla, és a DNS tesztek eredményét is tagadja. Az asszony ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, miszerint a néhai férje volt a gyerekük vérszerinti apja. És mivel az asszony nem akar semmilyen jogi eljárásba belekeveredni, Portugáliának a kaliforniai termékenységi törvények szerint gyerekként nincs joga peres eljárást indítania.
Azt is fontos látni, hogy ezek a visszaélések korántsem csak lelki traumát tudnak okozni az áldozatoknak. Azáltal, hogy a gyerekek nincsenek tisztában a a biológiai apjukkal, fontos információktól is elesnek: fogalmuk sem lesz például arról, hogy apai ágról örökölve milyen egészségügyi kockázatokkal kellene számolniuk.
Amikor Traci Portugal 2019 őszén megkereste vérszerinti apját, a nő dr. Vandenberg családi kórtörténetére lett volna kíváncsi, hogy választ kaphasson végre a megmagyarázhatatlan egészségügyi problémájára. A férfi segítőkésznek tűnt, azt mondta Portugalnak, hogy a családjában mindenki nagyon egészséges, és hogy nem volt példa rákos megbetegedésre, szívbetegségre vagy demenciára. Portugal a beszélgetés után szkeptikus maradt, és tovább kutakodott. Néhány hét után kiderítette, hogy Vanderbergnek volt egy húga, aki túlságosan is korán, a 60-as éveiben halt meg.
A nő újra felhívta az orvost, és amikor az végre hajlandó volt fogadni a „lánya” hívását, beismerte, hogy valóban volt egy húga, aki áttétes petefészekrákban halt meg. Traci Portugal el sem akarta hinni, hogy a vérszerinti apja képes volt ilyen komoly dologban hazudni neki.
Dr. Vandenberg és a hozzá hasonló orvosok egy olyan korban kezdték a praxisukat, amikor még nem ismerték vagy értették úgy a DNS fogalmát, mint ma. Valószínűleg legmerészebb álmaikban sem gondolták volna, hogy egy napon házi DNS-tesztek segítségével gyakorlatilag bárki elvégezhet egy komplett genetikai vizsgálatot, és feltérképezheti a származását. Akkoriban, ha valakit megtermékenyítettek egy donorspermával, utólag nem lehetett megmondani, hogy ki lehet a gyerek apja. Az orvosok nem is feltételezték, hogy a visszaélésükre valaha is fény derülhet.
Forrás: Vice Fotó: Getty Images
