Mitesszernyomkodás, őszhajvadászat, fugagőzölés: miért mondják meg nekünk, mi legyen az énidőnk?

2021. március 01. |

Megvan az a social média által kialakított énidőkép, amikor a patyolat tisztaságú lakásban a kifogástalan otthoni szettben lévő influenszer felken valami drága arcmaszkot, avokádós toastot készít, majd meditál és bejelentkezik a követőinek, hogy milyen jót tett neki ez a kis énidő? Aha, mi mondjuk egy kicsit realisztikusabban értelmezzük az énidő fogalmát. Kollégáink – szigorúan név nélkül –elmondták, mit csinálnak, amikor tényleg csak egyedül vannak, és töltődnek. 

Gáz Youtube-videók, online window shopping és lassú étkezés

„Kisgyerekes anyukaként – gondolom, mint minden kisgyerekes anyukának – kábé minden énidő, amikor egy kicsit a gyerekem nélkül lehetek. Ha ilyenkor nem dolgozom (ez sajnos baromi ritkán esik csak meg), akkor veszek egy forró fürdőt és olvasok a kádban, vagy csendben, egyedül leülök enni valami iszonyú gáz YouTube-os vlog elé. Néha az sem számít, hogy mi a téma, csak legyen kellemes hangja a beszélőnek: gubbasztok a földön, nézem a laptopot, és próbálom közben emlékeztetni magam, hogy kivételesen nem kell fénysebességgel belapátolnom az ételt a számba. A másik hobbim a window shopping online változata, amikor megnézem a kedvenc ruhamárkáim teljes kínálatát, kiválogatom azokat a darabokat, amik tetszenek, de aztán nem veszek semmit. Nagyon szívesen töltöm a szabadidőmet rajzolással vagy mozgással is, de az igazi énidő nekem azt jelenti, hogy nincs semmi feladatom, nem próbálok semmit létrehozni, nincs a fejemben olyan teendő, ami nyomasztana, és egyszerűen csak nézek ki a fejemből, hagyom pihenni a testemet meg az elmémet.”

Pórus- és őszhajszál-mustra

„Az én énidőm ugyan szépségápoláshoz köthető, de nem az unalomig szajkózott felteszek egy szemmaszkot típusú tevékenység. A legideálisabb elfoglaltság számomra, hogy elindítok egy felszínes (főleg luxustáskákról értekező) YouTube-videót, amit elég fél szemmel figyelni, hátracsatolom a frufrum, és a nagyítós-világítós tükörben vizslatom a pórusaimat, és nyomkodom, amit lehet. Általában néhány kocka csoki is van ilyenkor a jobbomon. De hasonlóan kikapcsol az ősz hajszálak vadászata is, szisztematikusan haladok centinként leválasztva a hajat – bár ez már elég autisztikus tevékenység.”

Bűnügy binge

„Ahogy a barátom lelép hétvégére a szüleihez, és az enyém a lakás, már kapcsolom is be a tévét, hogy belekezdjek a bűnügyi maratonomba. Szégyen, nem szégyen, imádom az Investigation Discovery csatornát, és az jelenti számomra az énidőt, ha fejben én is együtt nyomozhatok a rejtélyes gyilkosságokat, eltűnéseket felgöngyölítő műsorokkal. Érdekelnek is az esetek, és közben el is tudok feledkezni a nyomasztó problémákról. Az már más kérdés, hogy ezeken az estéken, egyedül a lakásban, inkább kétszer is ellenőrizni szoktam, hogy biztosan bezártam-e a bejárati ajtót.”

enido-ujradefinialas-szerkesztoseg

Mindegy, csak egyedül és otthon

„Az énidő két kulcsfontosságú kritériuma: egyedül lenni és otthon. Munka, takarítás, mosogatás, süteménysütés, varrás, hímzés, olvasás, jóga, a fal mintázatának bambulása, doomscrollozás, videójáték, online vásárlás, rajzolás, hajmosás, teregetés, a gyerekjátékok szortírozása és a felesleges cuccok kidobálása mind jelenthet feltöltődést számomra, a lényeg, hogy egyedül lehessek itthon, csend legyen, ne szóljon hozzám senki, és ne akarjon tőlem senki semmit. Egyedül lehessek közben, a gondolataim és én.”

Podcast séta, kistermelői shopping, köntösben éneklés

„Klausztrofóbiám van az arcmaszkoktól, allergiás vagyok a fürdőbombák 99%-ára, hatalmas macerának élem meg a bőrápolást, egyáltalán nem tetszenek a bugyuta 10-20 éves filmek, és nem is szoktam betolni egy nagy tányér egészséges ételt sem énidő címen. Szerintem nagyon elitista és sematikus elképzelés, ráadásul ottvan a male gaze (férfi tekintet) is az énidő ilyenfajta definiálásában. Szóval a média, közösségi média egyáltalán nem volt segítségemre abban, hogy rájöjjek, mi is tölt fel engem. Így inkább figyelni kezdtem, hogy milyen napok után vagyok nyugodtabb és energikusabb, és arra jutottam, hogy nekem ez a fókuszváltással függ össze. Bármi, ami ki tud zökkenteni a monotonitásból, az már segítségemre van. Mostanában például énidőnek élem meg, hogy heti 1-2 alkalommal, a home office-os ebédem után a fülembe akasztok egy jó podcastot vagy zenét, és elsétálok a napsütésben egy nem túl közeli, de nem túl messze lévő csomagolásmentes boltba, ahol isteni vadkovászos kalácsot árulnak. Veszek még mellé egy-két helyi termelői cuccot, ami irreális boldogsággal tölt el, és komótosan hazaandalgok. Vagy ilyen az is, hogy az egyébként elég konkrét korlátok közé szorító diétás mindennapjaimat vasárnapi nadrágszíj-lazítással ünnepeljük, és rendelünk egy közepesen egészséges menüt, veszünk mellé egy tábla csokit, és kanapékrumpliként betoljuk. Áh, és ott van a mitesszernyomkodás is, ami sajnos (?) az egyik legmeditatívabb tevékenység az életemben, ráadásul a kreatív ötleteim nagy százaléka is e közben kúszik az elmémbe. A karantén óta borzalmasan keveset vagyok egyedül, de ha valamiért úgy adódik, hogy néhány órára enyém a lakás, akkor általában gyorsan patent rendet vágok, veszek egy gyors, meleg zuhanyt, és utána órákig szép köntösben, fennhangon énekelgetek, táncolgatok, olvasgatok, édességet eszek vagy bingelek egy sorozatot.”

Játszószettes, fagylaltos skandináv sorozatok

„Számomra az énidő az, amikor van 2-3 olyan szabad órám, netán egy egész szabad estém, amikor teljesen egyedül bezárkózom a lakásomba, átvedlek egy puha játszós szettbe, meleg zokniba, bebújok a takaró alá, elindíthatom a kedvenc skandináv sorozataimat, és hozzá betolhatok egy egész doboz laktózmentes fagyit. Ilyenkor csak nézek ki a fejemből, kis időre felszabadítom magam az agyalás, a tervezés és az összefüggő gondokodás alól, nincs bennem szorongás se a jövőt, se a holnapot illetően. Ilyenkor szabad szétesni, elfolyni, darabokra hullani, mert rajtam kívül senki sem látja. Tudom, tudom, nem túl egészséges kikapcsolódás, de kéthavonta egyszer megengedem magamnak – és néha úgy tudom várni, mint mások a karácsonyt.”

A fugagőzölés énidős bája

„Az énidő számomra azt jelenti, hogy szabadon azt csinálhatok, amit akarok. Nem vár rám egy cikk, amit át kell nézni, fel kell tölteni, nincsenek megválaszolatlan e-mailek, nem kell ebédet főznöm a gyereknek, mert nem velem tölti a hétvégét, és maximum egy társasági programhoz kell igazítanom az életem. De néha még ennél is jobb, mikor egy nap, mondjuk, az sincs. Maga az a tény, hogy nem kell igazodnom senkihez és semmihez, és csak a saját igényeimre figyelhetek, már önmagában a boldog énidő számomra. Meglepő módon aztán, van hogy nekiállok takarítani és fugát gőzölni, vagy épp ráérősen sportolok, és még az is megesik, hogy elmélyülten főzök magamnak valamit… De az is csodálatos nap, amikor majdnem végig pizsamában sorozatot nézek… Szigorúan fekve. Azt hiszem, számomra a boldog énidő, hogy épp azt csináljam és akkor ezen a napon, amihez csak kedvem van.”

Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter